„…megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.” (Lukács 15:9)Krisztus következő példázata egy elveszett ezüstpénzről szól: „Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.” (Lukács 15:8-9). Figyeld meg, ez a kis ezüstpénz egy élettelen tárgy volt, nem tudta, hogy el van veszve, és nem is érdekelte. Jegyezz meg két dolgot ebből: 1) Az érmét éppen az vesztette el, akinek vigyáznia kellett volna rá. 2) Elveszett, pedig még a házban volt. Ez azoknak a képe, akik minden vasárnap a templomban ülnek, és azt hiszik, az igyekezetük, hogy jobbá legyenek, az egyházi hovatartozásuk, a családi kapcsolataik vagy a jó cselekedeteik majd megmentik őket. Mit tett ez az asszony? Lámpást gyújtott, kiseperte a házat, és mindenütt kereste az érmét, amíg meg nem találta. Ezt teszi a Biblián alapuló, Krisztus-központú prédikáció. Bármi is áll az emberek útjában, azt el kell söpörni, hogy Krisztushoz jöhessenek. Gyújtsuk meg Isten Igéjének lámpását! Hirdessük az egyetlen üzenetet, ami megmentheti az embereket bűneikből: „…az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére…” (Róma 1:16). Ennek az asszonynak bizonyára lett volna más dolga is, ruhákat kellett volna megvarrnia, állatokat kellett volna ellátni, és vizet kellett volna hoznia. De mindez háttérbe szorult. Az egyházban ma lámpásra van szükség, hogy világosságot gyújtson, seprűre, hogy kitakarítson, és elkötelezettségre, amely meg nem áll addig, amíg mindazok, akik elvesztek Isten házában, meg nem találtatnak, és üdvösséget nem nyernek.
www.maiige.hu