Talán értem, amit mondotok. Csak magam nevében tudok beszélni. Ha hazugság tartja a lelket valakiben, hogy ne haljon meg, hát tegyék ezt, én nem szívesen tenném, talán valami igaz dolgot helyeznék inkább kilátásba, de lényegtelen.
Csak annyit tudok: nagyon utálom, ha hazudnak nekem, teljesen mindegy, milyen okból. Mivel tedd másnak is, amit te szeretnél, hogy tegyenek veled az emberek: én sem szívesen hazudok másnak.

Azt gondolom, hogy egyről beszélünk.
A hazugság lehet képmutatás, amikor önmagamnak hazudok, becsapom magam és másokat.

A hazugság = megtévesztés?

Én pl. nem tartom képmutatásnak, amikor Szabó Imréhez becsöngettek a II. világháború alatt és zsidókat kerestek, mire ő olyan természetességgel mutatta be a rejtegetett embereket, mint a közeli rokonait, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy ez ne így lenne.

Ez nem képmutatás, mert nem akart magáról se jobb, se rosszabb képet mutatni. Önmagáról nem is beszélt, sőt önmagát veszélyes helyzetbe hozta ezzel a hazugsággal. Így a róla kialakuló kép - ismerve a szituációt - nem rossz, sőt őszinte.

-Nagyon jó példa.- Már attól tartottam, hogy csak negatívumokat tudunk... Itt van a törvény betűje és a lelkület (tudatosság) határválasztó pillanata.- Milyen jó, hogy van Aki a szíveket vizsgálja.

http://www.youtube.com/watch?v=5qrGOi41iwE

kinek kell ezek után a VALÓSÁG?

Nekem a képmutatásról az alábbi történet jut az eszembe.

Egy régi kedves ref. lelkész barátomnál voltunk látogatóba és a feleségem mindjárt elővette a fénykép albumot. Akkor aztán elkezdődött a képek mutogatása.

No de komolyra fordítva a szót, megkérdezem, hogy mi a véleményetek az alábbi eseményekről?



1 Sám. 16.1
És monda az Úr Sámuelnek: Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.

Ez egy egyértelmű konkrét utasítás Isten részéről.
Ezt Sámuel meg is érti és közli aggodalmát ezzel kapcsolatban az Úrral.

1 Sám. 16.2
Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet.

Tehát az életét érzi veszélyben, ha engedelmesen elmegy és végrehajtja azt, amivel az Úr megbízta őt.
Ekkor az Úr meg mondja neki, hogy mit mondjon annak érdekében, hogy félrevezesse Sault és a küldetését maradéktalanul elvégezze.

1 Sám. 16.2
És monda az Úr: azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.

Persze, hogy igazat mondott. Csak hát fél igazságot.
Úgy fogalmazta ezt meg valaki, hogy: "Nem fontos mindig megmondani az igazat, csak amit mondunk az legyen mindig igaz."

Itt Isten mondja meg Sámuelnek a félelmére válaszolva, hogy mit kell mondani ha esetleg nehéz kérdéseket tesznek fel. Ami majd eltereli a figyelmüket arról, aminek a következményétől valójában félt a próféta. Hogy ez milyen módszer? Kinek a módszere? Arra csak azt tudom mondani, hogy a javaslattevő módszere.
Ettől még Sámuel nem vált hazuggá hanem egy nehéznek tűnő helyzetben így tudta betölteni Isten elvárását. És hitből tette, mert elhitte, hogy amit Isten javasol néki az valóban a legmegfelelőbb lépés lesz a nehézségen való túljutásra.

A kérdés: Szabad e hazudni?
Ha nem lennének a Bibliában ilyen és még ilyenebb történetek, akkor a válasz egyértelmű NEM lenne. De valami oka van annak is, hogy a tízparancsolatban nincs olyan, hogy: Ne hazudj! Pedig akár benne is lehetne, ha máshol meg azt mondja az ige hogy a sátán a hazugság atyja, nem?
A válasz egyébként nem olyan bonyolult.
Nem hazudhatsz más kárára. "Ne tégy hamis tanúbizonyságot ..."
Nem hazudhatsz magad előnyére, mások becsapására.
Az élet törvénye magasabb rendű mint a hazugság tiltásáé, tehát:
Lehet hazudni az emberi élet (akár saját is) mentése érdekében, továbbá,
Isten munkájának érdekében, meg lehet téveszteni annak ellenségeit.

Klasszikus példa: Ha bekopog hozzád a Gestapo, akkor nyugodtan letagadhatod a rejtegetett zsidókat.

A "rejtegetett zsidókról" bizonyára nagyon sok történet kering a köztudatban, de a bibliában is van erről szó.

Józs. 2.3
Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.

Józs. 2.4
Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala őket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.

Józs. 2.5
És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek őket.

Józs. 2.6
Pedig ő felhágatta őket a házhéjára, és elbujtatta őket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.

Igen Imre!
Ezekre az igékre írtam, hogy "ilyen és még ilyenebb történetek".
Köszönöm, hogy bemásoltál közülük egyet.

Az előző beírásomben pedig egy értelem zavaró igent, kicseréltem NEM-re.

Sziasztok!

Egyet értek a fenn szólókkal.

A Sátán a hazugság Atyja, aki EMBER ÖLŐ VOLT KEZDETEKTŐL FOGVA.
Tehát azért hazudik, hogy elcsaljon Istentől és ezzel az ember halálát okozza.

A bajom nekem azzal van, hogy az emberek pont azzal indokolják a hazugságaikat, hogy ezzel az életüket mentik.

pl. azért hazudok a feleségemnek, hogy dolgozom, miközben a szeretőmnél vagyok, mert így a nyugalmam meg van, békésebb az életem
vagy
azért hazudok a munkahelyemen, mert így jutok anyagi előnyhöz, amiből el tudom tartani magam, vagy a családom

Szóval ebben is csak a Szent Lélek tudja bűnnek láttatni a bűnt.
Ő ad valódi bűn látást.

Kedves Péter!
Pont az példádban szereplő bűn megítéléséhet nem kell semmilyen szellemi vezetés.
A lopás, gyilkosság, házasságtörés pont olyan bűnök, amiről egyértelműen le van írva hogy bűn.
Szellemi látás nem ilyenek megítélésére kell, hanem pl olyanra, hogy nem tudhatod, hogyha jószándékkal is adsz valakinek pénzt, nem biztos, hogy jót teszel vele. Lehet, éppen ahhoz segíted hozzá, hogy gödörben maradjon.
Ilyenkor van szükség a Szentszellem vezetésére. Persze a pénz adás nem bűn, mint a fentiek, csak nem biztos, hogy jót teszel vele, holott segíteni szeretnél.

Kedves Laci!

A bűnt az Isten Igéje és Szent Lelke fedi fel az ember életében. (nem a MÁSOK bűnére gondolok, arra valóban elég a TÖRVÉNY!)