32ezüst írta:
Megmondom, mit csinálok. Megkeresem, ki az, aki hajlandó bele is gondolni abba, hogy mit kérdezek, vagy csak visszakézből fejemhez vág egy Bibliaidézetet. Ha így mondom el, akkor kiderül, ki az, aki nem a látszat alapján ítél.
Úgy gondolom, hogy gyakran túl felületesen futunk végig mások mondatain, és nem vesszük észre a mögötte álló embert. Előbb kötünk bele, mintsem megismernénk a szándékait, miért is írta le.
Utána jön az, hogy aki ÉRTELMESEN válaszol, azzal nagy valószínűség szerint később is könnyebben szót értek majd, ha egyenesen teszem fel a kérdéseimet.
Nah! Kérem!
Ez a beszéd, ezt nevezik gondolatcserének….
Mit jelent a visszakézből? (számodra) Nagyon különbözőek vagyunk. Ami számodra esetleg reflex (visszakézből, nem átgondolt) az a másik számára egy többszörösen körbejárt, és már korábban megvizsgált kérdés. Aminek alapján az illető eljutott egy gondolatra, megállapításra. Amit magáévá tett, és saját gondolataként mintegy kiforrt állapotban számodra az látszik. 2Tim 3:16,17 ( most itt pl. a 17 a fontos.)
És ez itt nem motorikus ’idézgető gép szindróma’ idézetek. Mert azt mondja: hogy az Isten embere jól felkészített legyen minden cselekedetre. Ezzel ért egyet. Mert úgy gondolja, hogy a Biblia valóban ezért íródott. (Gondolj bele! Több mint 1600 év több mint 40 ember folyamatában milyen tökéletes összhangban vannak a könyvek egymáshoz. Valamint a jövőre vonatkozóan nem egy alkalommal bizonyította, hogy az is benne foglaltatik. Tartalmát nézve egészen i.e. 4026-tól napjainkig és napjaink utáni idők is benne foglaltatik. Ember pedig ilyet nem tud összehozni.)
A probléma abból adódik, hogy egy-két alkalom után meghozunk döntéseket, a másikat illetően. Holott jó ha célirányos gondolkodásában (hit, vallás) max a 5% ha adta nézeteinek, hitvallásának.
(Ami a látszatott, illeti, én itt azt látom, ami képernyőre kerül. És hogy konkrét legyek nem Téged kifogásoltalak, hanem amit mondtál. Gúnyt űztél a Bibliából. Hitem szerint az Isten Szava. Hitemen keresztül Isten közelebb áll hozzám, mint bárki a földön. Vagy a mennyekben. Én rangsort állítok fel. 1. Isten. 2. Fia, Jézus. 3. földi hozzátartozóim. Fontosabb, anyámnál, fiamnál, feleségemnél. Ezt én úgy nevezem lojalitás egyik megnyilvánulása. Mások úgy nevezik vak hit. Mivel nem tudják, hogy mely úton jutottam el Istenhez, miről győződtem meg, és mikről kaptam bizonyságot. Vagyis be merem csukni a szemem mert tudom, hogy kire bízom magam.)
Magam is helytelenítem a látszatból való értékítéletet. Mivel látszat, nincs alapja. Ergo helytelen.
De, ahogy mondtam és említettem is. Más dolog, ha azt mondod; A biblia badarság, emberi agyszülemény. Ebből minden normális ember érteni fogja, hogy nem fogadod el annak szavait. Jogod van hozzá. Erre kaptál jogot. Elismered, vagy sem attól ez még úgy van.
(Mitöbb a jogod van hozzá c. gondolathoz is jogod van, hogy elvesd és azt mond az sem létezik. )
Amikor pedig érékeltet, ecsetelsz, Istent lehozod az emberi értelem valamely fokára egy félig tanult mérnöki teljesítményhez hasonlítod. És részletesen ecsetelsz. Nah! Ekkor követed el azt, amit tiszteletlen magatartásnak neveznek.
Ha azt mondod bolond, vagyok. Érteni fogom.
Ha azt mondod, hogy olyan bolond vagyok, ha tudnám milyen gyorsan forog a föld megkapaszkodnék. Máris túlléptél egy ponton. Az egyéni szférám sértenéd.
Remélni merem, hogy érted miről beszélek. (és nem viaszkézből infonak tekinted.)
Értelem és válasz.
Ismét csak a tanult, tapasztalt, és más befolyásoló körülmények…
Én 9. 8. ker srác voltam. Szeretek az emberek szemébe nézni beszélgetéskor. Ugyanezt a 8. 9. kerben nem tehetem meg, mert az már az agresszió jele. (Gyere ki a hóra c. népdal.)
Nem biztos, hogy ami itt elhangzik, az számodra válasz. Hovatovább! Nem biztos, hogy amit te kérdésnek szánsz, az itt, vagy a másiknál valóban kérdésként merül fel.
Különbözünk. Ami kihat a megközelítésünkre, a megértésünkre, az érdeklődésünkre stb. És így visszafelé is érvényes.
Ha pedig idáig eljutsz, mert szerintem igen, és már túl is vagy ezen szinten.
Akkor elkezdesz azon gondolkodni, hogy van egy közösségi morál. Függetlenül attól, hogy ez egy Református portál. Nem egy imádati hely, azért hozták létre, hogy ki-ki saját nézeteit, meglátásait előadja mások okulására, (hogy az pro, kontra az más kérdés. Természetesen annak örülnek ha ’körön belül állva’ azaz főleg reformátusok járnának ide.)
Ezen a morális szinten az ember alkalmazkodik, annyira, amennyire az egyéniségétől függően lehetséges, és ezt megelőzően, ha hite is van akkor hitnézetének megfelelően a határig megy el. Én sem vagyok református (már nem) De, alkalmazkodok az itteni viszonyokhoz. Mert ami idehozott az nem más mint egy belső indíttatás, egy késztetés. Továbbá kedvem lelem abban, ha mások hitnézetét megismerem, és beszélhetek az enyémről is. Ennyi, és nem több.
Nem hiszek pl. a Háromságban, de tisztelem ha valaki igen. Ami nem jelenti azt, hogy nekem, vagy neki el kell fogadnia az én nézetem, vagy fordítva. Tisztelem a tagadó álláspontját. Aki azt mondja Isten nincs. (A világegyetem mégis egységes sebességgel tágul. Robbanásnak nyoma sincs. No meg mi robbant fel? Einsten egyik elmélete arról szól; energiából anyag. Az egyenletes tágulásból azt látom, hogy nem volt ősrobbanás. Einsten elmélete, azt igazolja, hogy Isten hozta létre az anyagot, az energiából ami Ő maga.)
Mivel a biblia nem arra hivatott, hogy teremtési részletes beszámolót adjon a mikéntről. Közli: Kezdetben teremtette Isten…. Mert a könyvek célja nem a tudományok megtámogatása, hanem a hit felkeltése, és annak megerősítése. 1Kor 10:31 jön a visszakézből
Akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek.
Vagyis mindennapi életben még a legapróbb dolgokban is Isten akaratát keresve és azt szolgálva tegyük, hitünk által.
Röviden; ahhoz, hogy szót lehessen érteni, nem csak a másiktól kell elvárni az idomulást. Hanem nekünk magunknak is kell idomulnunk a másik felé. Ha ez nincs meg, akkor bármi is megy oda-vissza ’gondolatok’ itt a hálón az csak egyirányú és még gondolatcserének sem nevezném.
Viszont akkor meg semmi értelme.
így én is értem , hogy néha miért nemértem! 