Így igaz,kedves Barbara,az írás szavai többek egyszerű szavaknál. Jézus Krisztus a testté lett ige!
Ha ezt az előadást meghallgatod,felüdül a Te kedves lelked. --> http://w749.dobd.hu/audio/ron_clegg_-_l ... ABYI1ZWZpI

Kedves Fórumozók!

Összetett a helyzetem, leírom nektek és szívesen veszem, akár privátban is az hozzászólásaitokat.
Problémám édesapám hirtelen halálával kezdődött.(3 hónapja) Teljesen hirtelen, váratlanul ment el. Temetése után különféle testi tünetek jöttek elő rajtam( heves szívdobogás, végtag,arc zsibbadás, bizsergés, hátfájás, szemfájás, fejfájás..stb) Ezen kívül pánikrohamom is volt. Sokszor pillanatok alatt elpityeredek keseredettségtől. Voltam különféle kivizsgálásokon, sehol nem találtak semmit. Kaptam nyugtatót, ami kis mértékben segített, de nagy javulás nem történt. Konkrétan állandó betegség félelmem van, súlyos betegségektől. (hozzáteszem egyből google-zok és ott természetesen a legszörnyűbb betegségek kerülnek elő) Mindenki azt mondja, hogy a tünetek pszichések, ezt nehéz elfogadnom, elhinnem. Sokat imádkozom, olvasok. Vágyom Isten szabadítására, de nagyon el vagyok keseredve, hogy nincs javulás. Nem tudom mit tegyek. A nyugtatót próbálom letenni, csökkentettem már az adagot, mert tudom ez nem segít, igyekszem minél többet mozogni, vitaminokat szedek. Olvasom Joyce Meyer Az elme harctere könyvét. Ebben is arról van szó, hogy fejben folyik a harc, ott kell rendet tenni. Ez nem egyszerű....szélsőségesen mondva"nehéz arra gondolni, hogy nincs semmi bajom, szép napunk van, stb, miközben bizsereg a fejem, szédelgek, stb.)Kavarog bennem a sok miért-miért kell ezen nekem keresztül mennem? Miért nem segít Isten? Tényleg el vagyok keseredve, sokszor úgy érzem magamra maradtam. A családom türelme is véges. Szeretnék újra a régi lenni, szeretnék önfeledten örülni, játszani a gyerekeimmel stb.

Most fedeztem fel a H.Sz.-t.
URunk adjon erőt,szabadítást, megoldást!
Mi történt azóta?

Kedves Zsoca!

Nagyon köszönöm érdeklődésed......sokáig nem érkezett válasz, így nem is jártam az oldalon.
Azóta eltelt jópár hónap. Édesapámat elengedtem....nem azt mondom nem fáj, de a fájdalom szerintem meg is marad.

Viszont ami újra és újra visszatér az a halálfélelem. Tudom, hogy hívő emberként ez nem jó. Harc folyik bennem. Megvallásokat teszek nap,mint nap.
A legkisebb testi tünetet is halálos kórnak vélek.

Nagyon sok igei bátorítást is kaptam az elmúlt hónapokban.
(nem rövid az Úr keze, hogy ne tudna megszabadítani;.....
az Úr öröme legyen az én erősségem- ezt az igét emésztgetem...ha tudsz a magyarázatában segíteni, azt megköszönöm)
Az első ige pedig olyan kétértelmű számomra.....meg tud szabadítani, ha akar.....és ha nem akar?

Az eszemmel tudom, hogy sem előbb, sem később nem ér véget földi életem, mint ahogy Isten akarja. Eszemmel azt is tudom, hogy ez a legjobbkor fog bekövetkezni.
De az érzések mást mondanak. Kisgyerekeim vannak, szeretném őket felnevelni, szükségük van rám.

Nagyon nehéz sokszor! Ha nincs semmi testi nyavajám(elég csak egy lábfájás), akkor jól elvagyok. Amint valami van, akkor már beindulnak a bogarak. Utána meg már attól félek, hogy annyit stresszelek ezen, hogy amiatt leszek beteg.
Olyan ez, mint egy kör amiből nem tudok kiszállni.

Kedves Minnie0 !

Köszönöm Válaszodat.
Az elengedés művészetét talán egész ( Földi ) életünkben tanuljuk....
mindenki elhagyhat, mindenhonnan kiszorulhatunk: család, gyülekezet, munkahely,
elhagyhat a legkedvesebb társ is: csak a rendíthetetlen Isten a Köszikla.

Tudom, hogy még az evangéliumi keresztény körökben is vitatott téma
az üdvbizonyosság: semmi, és senki sem képes a Krisztus követőit elszakítani az üdvösségtől. Nagy téma, "pro és kontra" lehetne vitatni.
Nekem sok erőt adott két tanulmány e témában,
szeretettel ajánlom: https://infaustus.wordpress.com/2011/03 ... zonyossag/

https://infaustus.wordpress.com/2011/04 ... biztonsag/

Érdekelne erről (is) a Véleményed,-és a többi FórumTárs véleménye is.


Ami Isten - Földi -szabadítását illeti: én úgy látom az Ige alapján,
hogy ebben a Világrendszerben nem mindig tapasztalhatjuk meg az Úr szabadítását,
nem minden keresztény gyógyul meg, oldódik meg a problémája,
de ez nem jelent átkot, vagy elvettetést.

Kedves minnie0 !

Most találtam rá leveledre,- mert pár év óta csak tallózgatva járok az oldalra, él-e még ? - Erikát kivéve, aki hűségesen kitart olvasni valóval -
-Nagyon együtt érzek Veled és szívesen leveleznék a problémádról, ha gondolod,...
igei alapon, akár nyíltan, akár magánban.

Most csak egy mondatodra utalok, amiben Isten akaratát kétkedve fogadod: "és ha nem akarja ?" ...
Gondolom, ismered azt a részt, amit Pál ap. leírt a maga életéből.- Gyógyulási kérését nem adta meg Isten, és azt felelte: "Elég néked az én kegyelmem." - Erről hosszan és mélyebben kellene beszélni, de én most csak röviden azért idéztem, hogy nagyon nagy oka volt annak, amiért nem gyógyította meg, hanem meghagyta a tövist.- Tudjuk.

Ezért nagyon fontos, hogy az okát, vagy a célját keressük a szenvedéseknek, és az Ő akaratának. - Keresztyén hívőként az iránta való bizalmunk mércéje, ha a célját keressük.-
Az Ő célja velünk mindig a legjobb,- nekünk meg az, ha megajándékozhat a célja megértésével.- Hiszen Ő a Vigasztaló és a Szabadító !
-A legutóbbi időben éppen én is átestem egy ilyen nagy próbán.- Hála az Úrnak, a legnagyobb megpróbáltatásban egyszer csak megajándékozott a cél megértésével, meglátásával- és teljes békességet adott, majd szabadítást is.

Kedves Testvérem! Ha rábukkansz levelemre és akarod folytatni, szívesen válaszolok.
Az Úr áldjon meg.
Szeretettel
Loisz