"Az Északi-tengeren a hatalmas jéghegyek igen gyakran nagyon erős szelekkel szemben úsznak. Egy jéghegy nagy része ugyanis a tengerben van, nagy és erős tengeri áramlatok hajtják sokszor a szelekkel szemben.
Nekünk, mai európai keresztényeknek, meg kell tanulnunk széllel szemben úszni. A kissé dekadens európai kultúrával szemben, az emberiség nagyobbik és bölcsebbik részével együtt a hit és a szeretet sodrása mentén."

Székely János rk.püspök (magyarkurir hu)

Antochiai "aranyszájú" szent János:

"Bármilyen igazságosak is a szavaid, mindent tönkreteszel, ha haraggal beszélsz.”

"Szégyelld magad, amikor vétkezel. Ne szégyelld, amikor megbánod.
Két különböző dolog a bűn és bűnbánat. A bűn olyan, mint egy seb; a bűnbánat pedig, mint egy gyógyszer. Ahogy a testnek vannak sebei és azokra gyógyszerek, úgy a léleknek is vannak bűnei és azokra bűnbánat. Míg a bűn szégyent hordoz, addig a bűnbánat bátorságot.”

internetről (zarandok ma)

"... A haladás a mi világunkban a több fájdalom felé való haladás. A régi civilizációk azt állították magukról, hogy a szeretetre és igazságra épültek. A miénk a gyűlöletre épül..."

George Orwell, 1984. (internetről)

Habléné Nagy Viktória: Erős vagy gyenge (?)

https://megvanirva.hu/eros-vagy-gyenge/

"Jó magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen”
Széchenyi István
.....

Jó embernek, jó hívőnek lenni nehéz? De nem lehetetlen!

Rózsák a Bp. VIII. kerületből:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/taleta ... akat-nevel

Felföldi László rk. püspök gondolatai:

"Amikor a templomok elkezdtek elcsendesülni, először a férfiak, majd a fiatalok, aztán a családok mentek el, de ez a folyamat nem ott kezdődött. Elvesztettük a családi asztal szentségét, biztonságát és éltető örömét.
A megújulás tehát nem a templom oltáránál, hanem a családi asztalnál kezdődik. A hit kapuján át kell elindulni, egymásra találni, és együtt lenni – kérlek benneteket kezdjétek ezt el!

Nem kell csodát tenni, semmi rendkívülit. Ahogy a tékozló fiú történetéből megtanulhattuk, az édesapák felelősek azért, hogy a család együtt legyen az asztalnál, „idegen” – tévé és telefon – nélkül. Ha ezt nem tesszük meg, ne csodálkozzunk, hogy a gyerekek elmenekülnek.

Kedves fiatalok, ebben a becsapott virtuális világban merjetek nagyon vagányak és bátrak lenni. Ha találkoztok, egymásra figyeljetek és ne vegyétek elő a telefont. Merni kell előre lépni ebben a kérdésben, mert akkor megértünk valamit abból a gazdagságból, amit Isten nekünk szánt. A megújulást vagy mi valósítjuk meg, vagy elveszítjük magunkat és egymást is.

Sámuel történetét ámbár a gyerekeknek tanítjuk, a felnőtteknek szól. A fiatal fiú háromszor ment oda Éli főpaphoz, aki így tanította meg Sámuelt az Istenre figyelni.
Ha érzed, hogy az Isten szólított, akkor válaszolj: „Szólj Uram, hallja a te szolgád”. Ha ezt nem tanítjuk meg a gyerekeknek – hittanórán, a templomban, a családi asztalnál –, akkor semmit nem tanítottunk meg.

Egy találkozás, egy igen, egy közösség, amiben növekednünk kell – ebből születik meg az, amiért vagyunk és élünk, a misszió, a küldetés, a tanúságtétel, a hit túlcsordulása. Ha tudunk találkozni egymással a családi asztalnál és Isten oltáránál, akkor megértjük a közösség titkát, akkor mint tanítványok merünk és akarunk növekedni a hitben, a szeretetben és a szolgálatban, akkor lesz tanúságtételünk, és sok embert el tudunk vezetni arra a pillanatra, amikor felismeri az emberi szív legnagyobb gazdagságát, és egyszer csak megérti: Istennek fontos vagyok, pótolhatatlan és válaszolnom kell.
Szólj Uram, hallja a te szolgád!..."

(forrás: magyarkurir hu)

"A tisztesség hosszú távon megéri.”
Sólyom László
.
(Szerintem rövid távon is.)

"... A mai világ nagyon erősen visszhangozza azt a gondolatot, hogy érj el hatást, legyél valamiben kiemelkedő, de ez nyolcmilliárd ember között nagyon nehéz..."
Szalai Tamás Dömötör pszichológus
(forrás: reformatus hu)
.
Milyen jó tudni, hogy Teremtőnknek mindegyikünk fontos. Nemcsak a 99...

"... A hálába nemcsak a köszönet tartozik bele, hanem a viszonzás is, nem csak aziránt, akinek hálásak lehetünk, hanem a világ felé is ki kell ezt mutatni. Egy barátom mondta, hogy a hálás ember az igazán boldog ember, ez a boldogságnak az alapja. Rengeteg mindenért hálásak lehetünk Istennek, a családunknak, a barátainknak, hogy mást ne mondjak, igazán hálásak lehetünk azért, hogy egy olyan országban élünk, ahol nincsen háború.
Túl sokat elégedetlenkedünk és keveset adunk hálát a mindennapjainkért...
Ebben mi magyarok különösen gyengék vagyunk, fontos lenne megtanulnunk a pozitív szemléletet és a hálát..."

Semsei Rudolf (internetről - 777blog)

"Az iskolában megbuktam testnevelésből, a vívásóráról pedig hazaküldtek, és versenyezni sem akartak engedni. Úgy éreztem, ha nincs tehetségem, akkor viszont nekem többet kell beleadni, és rengeteget dolgoztam, gyakoroltam. Az, hogy az első Olimpián csak ötödik lettem, pofon volt az élettől, de kellett ahhoz, hogy utána kétszeres olimpiai bajnok legyek. Azt gondolom, hogy a kihívásokra adott válaszaink jutalmaként kapjuk ezeket a lehetőségeket, győzelmeket.”

Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó
(forrás: 777blog)

...................................................................

"Én gyerekként – sőt a felnőttkorom egy részében is – dadogtam. Nem kaptam megfelelő logopédiai kezelést, és azt mondták, hozzá kell szoknom, hogy ezzel együtt kell élnem. Le is mondtam azokról a pályákról, ahol beszélnem kell. Mégis miután megtértem, erős belső indíttatást éreztem, hogy nekem lelkésznek kell mennem – még ha lehetetlennek is tűnt akkor, hogy ott a szószéken folyékonyan beszéljek. Egy idős lelkésznek elmondtam ezt, és úgy reagált: ez annyira képtelenség, hogy valószínűleg az Úrtól van a vágyam. Elkezdtem magam fejleszteni, elvállatam a lehető legtöbb nyilvános beszédet, és szépen lassan belejöttem.”

Grendorf Péter. (internetről, 777blog)

Habléné Nagy Viktória: A bizonytalanságtól a feladatorientáltságig
részlet

"... Mit értek akkor azalatt, amikor azt mondom, hogy bízom Őbenne? Azt, hogy az Ő országát választom a világ helyett? Hogy Őt választom magam helyett? Az Ő szempontjait a magam szempontjai helyett?
Vagy inkább csak azt értem alatta, amikor azt mondom, hogy bízom benne, hogy bízom abban, hogy segít nekem boldogulni, sikereket elérni a világban? Nem mindegy!
.
Amikor gyerek voltam, elvárták, hogy konkrét terveink legyenek az életünkre. Mi leszel, ha nagy leszel? Ugye, ismerős a kérdés? És ha rendesen tanultunk, azok is lettünk...
Arra kondicionáltak minket, hogy hosszú távon gondolkodjunk és a magunk urai legyünk. Ma pedig meg kell tanulnunk úgy megélni a jelent, hogy nem lehetünk biztosak a jövőben.
.
Amikor azon agyalok, hogy én hol vagyok a történetben, elveszetté válok. Akkor kerülök meg, amikor leköti a figyelmemet a történet, és nem magamra gondolok. Amikor részévé válok az Ő történetének, egyszer csak észreveszem, hogy nem kérdezem már meg, hogy bízom-e Őbenne. Csak megyek Ővele. Nincs nagyon más választásom. Nincs más, akivel mehetnék. És nincs más út se.
A szorongás, a görcsösség, meg a kontrollmánia lekopik, és rájövök, hogy egy idő van csak, a folyamatos jelen. És abban rengeteg, rengeteg feladat! Együtt sírni a síróval, együtt örülni az örülővel, szüntelen imádkozni, tanítvánnyá tenni minden népet, kenyeret visszadobni annak, aki kővel dobott meg, elmenni két mérföld útra azzal, aki egy mérföld útra kényszerített, odatartani a másik orcánkat is, amikor az egyiket megütötték, meglátogatni a beteget, enni adni az éhezőnek, felruházni a mezítelent … De mindenek előtt megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, és szeretni egymást. Garantáltan nem fogunk unatkozni!"

internetről (megvanirva hu)

ISTENFÉLELEM

A Kr. u. 6. században élt a palesztin szerzetes és egyházi író, Remete Szent Dórotheosz így írja le a tökéletes félelmet:
"A szentek már nem a büntetésről való félelemből, s nem is a jutalom reményében teszik meg Isten akaratát, hanem szeretetből, és csak attól félnek, nehogy bármit is Annak akarata ellenére tegyenek, Akit szeretnek."

forrás: internet, magyarkurir hu

"Isten irgalma és kegyelme reményt ad nekem, nemcsak magam miatt, hanem a világ miatt is.”

Billy Graham (internetről)

"... Sokszor még az a szemlélet uralkodik a (kül)misszió vonatkozásában, hogy mi tudjuk, hogy mi a jó másoknak. Én pedig pont az ellenkezőjét tapasztalom, azaz először meg kell kérdezni, meg kell hallgatni másokat, és nem azonnal kell nekünk megszólalni..."

Dr. Anne-Marie Kool (internetről, megvanirva hu)