exrefis írta:
Kedves Testvérek!
Számomra nagyon tanulságos ez a vérevés vita. Olyan ez mint reformátusok állatorvosi lova. Fellehető benne a ref. egyház legalapvetőbb problémája.
Amikor más topicokban az egyház erőtlenségéről, problémáiról, hibáiról bűneiről, megújulási képtelenségéról beszéltek, akkor az okot mindig az ehhez hasonló ügyekben kell keresni.
Mert mi a helyzet? Adott egy tradíció, ami ráadásul még a katolicizmustól átvett, megörökölt, és adott egy tök világos egyértelmű ige.
És amikor a tradíció és az Ige ütközik, akkor a választásnál nagyon messzire kiható dolgok is eldőlnek.
Mert végül is nem egy olyan nagyhorderejű áldozatról, lemondásról van szó, abban, hogy ne együnk vért. Nem hasonlítható össze mondjuk egy Izsáknak az oltárra tételével. Nem is gondolom, hogy a vérevés tételét véditek itt ilyen vehemenciával. Sokkal inkább azt gondolom, hogy a Tradíció nevezetű gonosz angyali fejedelemség az akinek az védelmében harcoltok. Ezért nem is nagyon akarok további érveket hozni, mert a logikai érvelés az az ember intellektuális, elmebeli területe és ez a harc meg szellemi szinten folyik. Ezért nem működnek az egyértelmű észérvek. Olyan mintha futballmeccset akarnék nyerni de az uszodában vagyok. Nem működik a dolog.
A logikai is meg a sola sciptura is vereséget szenved ezen a pályán.
Egy pillanatra mégis visszatérek az érvekhet. Érdekes hogy összeakarjátok keverni a vérevéssel a véradást, meg a bálványáldozat evést. És azzal érveltek, mert azokat ki lehet menteni a parancs alól.
A Biblia ugyanis maga hozza fel, hogy a bálványáldozat evés mely esetekben nem probléma, a véradásnak meg semmi köze a vérevéshez és mint életmentő/adó eszköz nyilván nem lehet tiltva. Összekötve vele meg a vérevést is ki lehetne cibálni a parancs alól. A csúsztatást észrevettük, nem működik.
A vérevés alól nem ad semmilyen kibúvót az ige, ahogy a paráznaság alól sem.
Nehogy sértésnek vegyétek fentieket, szabadságotok van azt enni amit akartok, de egy idetévedt hitben csecsemő emberke előtt nem vállahatjuk, hogy ne tájékoztassuk, hogy vegye komolyan amit az Ige mond.
üdv
ex Lassan ideje elküldeni a délután megírt hozzászólást, mert a vendégek elmentek, a gyerekekkel befejeztük a kártyázást:
Ex számomra is nagyon tanulságos a vita. Csak csodálkozom azon, hogy ez a vérevés dolog is hozzátartozik a szokásos felálláshoz, a "nekem van igazam, és ti már megint hitetlen, istentelen, gonosz, de legalábbis tévelygő emberek vagytok" hozzáálláshoz.
Szó sincs arról, hogy én ne akarnék akkora mértékű áldozatot hozni, hogy ne akarnék lemondani a vérevésről, merthogy én azt annyira marhára szeretem, hogy ezentúl nem tudok meglenni nélküle.
Tisztázzunk valamit. Kimondottan nem szeretem a véres hurkát. Ki lehetne vele kergetni a világból, viszolygok tőle. Sült vért utoljára a gyerekkoromban ettem disznótoron. Finom volt ugyan, azóta nem ettem, de nem is vágyakozom utána. Közömbös a dolog. Tehát itt szó sincs semmiféle általad előadott lemondásról, áldozatvállalásról. Ugyanis nem eszem vért, mert nem szeretem, meg eszembe sem jut.
Éppenhogy azt hangsúlyozom immár harmadszorra, hogy aki ezt a közömbös, értéket nem tartalmazó kérdést központivá emeli, az rosszul teszi azt. Már csak azért is, mert végletesen félre lehet magyarázni ezt az igét. Példának hoztam fel azt, miszerint vannak, akik ezt a teljesen periférikus kérdést annyira beemelik a központba, hogy képesek a kórházi ágyon fekvő gyereküket halálra ítélni, mert az Ap csel. azt mondja ne egyél, ne végy magadhoz vért. Valódi keresztyén farizeusként viselkednek.
A vérevés kérdést, amely különben a kutyát sem érdekel, most te emeled köpontivá, amikor a paráznasággal egy szintre emeled azt:
exrefis írta:
A vérevés alól nem ad semmilyen kibúvót az ige, ahogy a paráznaság alól sem.
Nehogy sértésnek vegyétek fentieket, szabadságotok van azt enni amit akartok, de egy idetévedt hitben csecsemő emberke előtt nem vállahatjuk, hogy ne tájékoztassuk, hogy vegye komolyan amit az Ige mond.
Részemről ez ellen nagyon is tiltakozom. Ezt odateszem a megosztó, lényeg nélküli kérdések mellé, mint a szombat kérdése, és a felnőttkeresztelés kizárólagosságának mogosztó kérdése mellé. Van még jó néhány ilyen kérdés, mint például, hogy Jézus már visszatért hozzánk (a preterizmus) , valamint a világvége kérdése, az üdvözültek száma, és még számos más gumicsont, ami csak arra való, hogy pótcselekvésekbe feledkezzen szerencsétlen hívő.
Mint mondtam, ezt a nem központi kérdést nem szabad beemelni a központba. Már csak a sokat emlegetett végletes, jehovista példa miatt sem!
Szó sincs itt tehát semmiféle tradíció kontra Ige ellentétről. Itt szószerinti igeértelmezési problémáról van szó. Az igeértelmezésből aztán ellentéteket lehet kreálni, mint ahogy a felnőttkeresztelkedésnél, a szombatértelmezésnél, és társainál is történik. A hab a tortán meg az, hogy a felnőttkeresztelésbe még senki sem halt bele, ugyanakkor esetünket alapul véve a rossz igeértelmezés, és a fanatizmus keverékéből következően már véreztek el így el emberek a kórházi ágyon. Mondhatni emberi hibából ez az ige ártatlanokat ölt már…