Indu írta:
Sziasztok!
Sztem a bálványáldozati hús evése nem egyenlő a 4 felsorolt Apcsel kívánalommal. A bálv. áld. húsról elmondható, hogy: azért volt kérdés abban a korban, mert mivel számtalan istenség volt, minden mészárszéknél mellesleg egy bálványisten szobra is ott volt biztos, ami biztos, és nekik áldozták formailag a húst. Így viszont a keresztényeknek ez problémát okozott, hogy akkor most vehetnek-e a piacon húst. Emiatt írja Pál, hogy mivel nincsenek bálványistenek, nyugodtan megehetitek. De ha valakinek gond, ne egye meg. Ha valakit megbotránkoztat vele, ne egye meg. Illetve! ha konkrét bálványáldozat formájában kerül terítékre, akkor se egye meg. Erre vonatk az ördöggel közösségben levős rész.
>Innen kezdve, hogy rákot eszel kaviárral oly teljesen mindegy, mint ahogy tök mindegy a >véres hurka evése is. Aki ezt a Biblia lényegi mondandói közé emeli, az nem lényegi kérdést >tesz a központba.
Igen, ez nem a Biblia középpontja, ezért is írja, h Isten országa nem evés vagy ivás. A zsidók pedig ezekből a keretekből csináltak központi kérdést. Ami valahol érthető is, és itt csúszik el a törvényeskető kereszténység. Mert egyszerűbb 13 db lefektetett szabályt rigolózusan betartani, mint az Istennel folyamatosan élő közösségben lenni.
De nézzük most minden előítélet nélkül. Van Isten, aki teremt embert és mindenféle állatokat. És azt mondja, ezeket megehetitek, azokat nem. (vajon valami jóból akar kihagyni? hiszen mindent az ember kedvére teremtett, a szép természetet, a finom ételeket stb) Tételezzük fel, hogy azért mert tudja, hogy X állat vagy a vér rákot okoz. (ezek csak tippek!) A zsidók túlmisztifikálják, és Istentől dicséretet várnak érte. Jézus elmagyarázza, hogy ezek nem lényegi kérdések - ahogy Rosta is mondja.
Tehát most már szabadságunk van megenni ezeket? Végülis igen. Nem fog sem Isten haragja elpusztítani, sem megkövezni nem fognak. De ha az volt Isten eredeti oka, mert ezek pl konkrétan megrövidítik az életünket, akkor nem hatalmas balgaság ezeket megennünk???
Pl. a pikkelytelen halak általában a vizek takarítói, ők minden szemetet megesznek a tengerekben, tavakban. (A vérevése nekem önmagában is kicsit perverznek tűnik a Biblia nélkül is, Isten megfoszt a finom kis vértől és a vacak gyümölcsökkel, csirkecombbal traktál? - de jó ez egyéni ízlés)
A kérdés persze az, hogy az ÓSZ-t emberi rendelkezéseknek vagy Isteni eredetűnek tartjuk-e. (Isten lelke gyűjtötte egybe az írásokat) Persze a polgári törvények már nem érvényesek ránk, a Krisztusra vonatkozók (rituális jellegűek) beteljesedtek. De maradt egy csomó olyan mint pl a nő havivérzése alatti házasélet tilalma, az evés-ivás kérdések stb. Szabadsága persze mindenkinek van, azt csinál amit akar, nem üdvösség kérdése - de miért ne éljünk jobban, egészségesebben, hosszabb ideig - ha vannak tanácsok Istentől, aki tudta, hogy mit miért mond...
Most rákerestem a health és az OldTestament kifejezésre a googleban, és olyan találatok jöttek, hogy misszionáriusok milyen jó hasznát veszik ennek, mikor a higiéniára tanítják az embereket stb. (nem kezdenék erről egy hitetlent győzködni, nem ettől lesz üdvössége)Szóval NEM LÉNYEGI kérdés, de Istentől ihletett. Ezért van a Bibliában.
Várom a véleményeket.
Üdv:
Indu
Kedves Indu!
Az Ószövetséget a II. Vatikáni zsinat isteni pedagógiának mondja. Ez egy olyan álláspont, amely jól hangzik, és nagy igazság is van benne. Ezen túl azért jobban pontosítani is lehetne ezt a kérdést.
A vízözön már a sumér Gilgames eposzban le van írva, de ott Noé, még Ziuszudra néven szerepel, majd az akkádoknál más néven. Sőt van kutató, aki azt mondja, hogy Éva bordából való teremtése az akkád, vagy sumér borda, és nő jelének összecserélése miatt került a Bibliába, vagyis ez a dolog fordítási hiba. Ugyanígy egyiptomi szövegek is bekerültek a Bibliába, no meg hettita zsoltárok is. Ezen az alapon valóságosan el lehet mondani, hogy a Biblia az ókor Isten tudásának összegyűjtött, nagyszerű, valóban isteni eredetű dokumentációja.
Jézus ennek az Isten tudásnak a lényegét mutatta meg a világnak. Ezért mondta azt, hogy egy betűt sem szabad abból elvenni, hanem éppen még inkább be kell azokat tartani. Mégpedig mindig az emberiesség, az irgalmasság figyelembevételével, előtérbe helyezésével kell azokat betartani.
Tehát amíg a szombat be nem tartását az Ószövetség szerint az Úr halállal büntette, Jézus már azt mondta, hogy ura a szombatnak, és azt a munkát, amellyel segítjük az embertársunkat el kell végezni szombaton. Hasonlóképpen leült a tisztátalanok közé, merthogy nekik van szükség orvosra, mint ahogy az elkóborolt báránynak is utána megy a pásztora. És a rituális tisztálkodás elhagyása, a tisztátalan asszonytól való vízelfogadás, no meg a tisztátalan ételek megítélése is mind azt mutatta, hogy Jézus élettel töltötte be a törvényeket, és nem csak imamalomként ismételgette azokat.
Van aki azt mondja, hogy az Ószövetséget az Újszövetség szemüvegén keresztül, Jézus mércéjével kell nézni. Magyarul azok a zsoltárok, amelyek ujjonganak a gyilkolásoknak, örülnek az ellenség kisdedeinek falhoz csapásának, azokat nem tudjuk Jézus mércéjével egyenrangúnak tartani. Mint pedagógiát értjük a dolgot, de mondjuk a református zsoltárokból ki vannak hagyva a zsoltárok ezen véres részei.
Nyilván paposabban is lehetne fogalmaznom, de lényeg, hogy ilyen értelemben kell olvasni az Ószövetséget, mégpedig az Újszövetség szemüvegével felszerelkezve, és isteni pedagógiaként felfogva az ott olvasottakat.