Ezt a topicot,azért nyítottam,hogy dicsérhessük benne Istent és az Ő gondviselését.

Szeretném ha itt,mindenki aki lélekben
indiatáast érez,leírná Istennek hálás
szivvel,hogy az Ő életében milyen
módon nyilvánult meg az Isteni gondviselés.

Arra kérnék,mindenkit,hogy ebben a topicban
ne a másik ember sorsáról írjon minősítést
senki,hanem kizárólag a saját sorsáról.

A topic célja Isten dicsőitése és nem a gyarló emberé.

A gondviselés legmagasabb foka a figyelmeztetés:

Lk 13,3 Nem, mondom néktek:
sőt inkább,
ha meg nem tértek,
mindnyájan, hasonlóképen
elvesztek.

Szerintem nagyon jó a téma, én kíváncsian várom a hozzászólásokat.
Talán a "sors" szó helyett az élet helyénvalóbb, ahogy a témaindító hozzászólásban szerepel.
Tényleg, mit gondol a keresztény ember a sors-ról?

Szia Tavasz!

A tali óta az volt a fejemben, hogy ajánlom neked a Teremtés topikban a
2006. Nov. 10., Péntek 22:52 hozzászólásomat, mindezt azért, mert hogy mondtad, hogy te racionális ember vagy, és a hitet bizonyos értelemben misztikus dolognak tartod. Aztán majdnem minden nap eszembe jutottál, és emiatt egyre inkább úgy éreztem, hogy akkor ezt el kell küldenem neked. És most megint (immáron 100-adszor) eszembe jutott, de azt gondoltam, hol foglak megtalálni, erre ránéztem a monitorra és pont a tied volt itt az utsó hozzászólás
Nekem is sokat jelentenek a hitben a racionális kapaszkodók, mert Isten értelmet adott nekünk, hogy használjuk, és nem valami bizonytalan misztikumot kell elhinnünk. (ilyen racionális kapaszkodó pl. ha egy prófécia előre megjövendölt valamit világosan, és történelmi tény, hogy előbb létezett, mint mikor beteljesedett)

A sors-kérdésedre pedig: Mivel minden Isten tudtával történik velünk, nincsenek az életünkben ilyen értelemben véletlenek. Ezért valóban nem váltófogalom az Isteni gondviseléssel.

Üdv:
Indu

Szia Indu,
számomra a kereszténység értékrendet jelent (de nem úgy mint erkölcsi előírás, annál több) a hitemnek ez az értékrend, ez a lelkiség szerves része. Vallási értelemben véve a hitet valóban misztikusnak tartom.
Még nem volt vallásos ill. személyes Isten-élményem. Voltak/vannak belső, lelki tapasztalásaim, van egy meggyőződésem, de olyan élményem, hogy valaki, vagy valami tudatosan irányítaná az életemet, jelen lenne benne, hát ilyen nem volt, legalábbis semmi egyértelmű jelét ennek nem tapasztaltam. Most ez lehet, hogy meglep, de így van. Persze akadtak érdekes "véletlenek" is, de nem számottevően. Én inkább úgy látom, hogy az ember a saját életének alakításában nagyon is fontos szerepet játszik, nem véletlenül beszélünk felelősségről...

Kedves Tavasz,

>Még nem volt vallásos ill. személyes Isten-élményem.
Azt hiszem nem is cél erre törekedni, vagyis ez most így furcsán hangozhat, de veszélyes sztem Istenélményt keresni. Valahol máshol írod, hogy a megtérés a gondolkodásmód megváltozása. Igen. Az értelmmi döntés a fontos, és az érzelmi kereszténység sztem tévút. Persze az Istenkövetés örömet ad, de az érzelem felett áll az értelem. Van hogy nem érzem belülről, de az eszemmel tudom mi a helyes stb.

>Én inkább úgy látom, hogy az ember a saját életének alakításában nagyon is fontos szerepet játszik, nem véletlenül beszélünk felelősségről...
Teljesen egyetértek

Üdv:
I

Az alábbi bizonyságtétel,az Isteni gondviselésre,kb 7-8 hónapja történt velem.

Az említett napon kb 3-4 óra alatt ,Isten több
alkalommal is erősen befolyásolta a döntésemet.

Először "véletlenül" beugrott,egy gondolat,
hogy a gonoszság ellenszere a szeretet,
majd "véletlenül"eszembe ötlöt egy ember
a multamból akire nehezteltem,majd ezzel
szinte egyidőben ,beugrott egy lelkigyakorlat,amelynek a lényege,hogy az adott személyre gondolok szeretettel,pont úgy,ahogy azt meditációban szoktam,
csak akkor Istenre gondolva az Ő áradó szeretetének átadva magam.

Mivel elég erős késztetést éreztem,hogy ezt a lelkigyakorlatot elvégezzem,ezért azonnal,
neki is áltam.

Kezdetben,a keserü érzést éreztem a szivemben,amikor rágondoltam
az illetőre,majd folyamatossan,kezdett az érzés átalakulni,és a végén már "csak" újra
Isten áradó szeretetét éreztem a lelkemben,
és ebben a szeretetben már nem volt helye
semmilyen keserű érzésnek.

Amennyiben "csak"ennyi történt volna,akkor a szokásos"megtapasztalásaim"
közé soroltam volna ,ezt az esetet is.de
Isten tovább ment és a következő kb 1.5
órában megmutatta,hogy szabad akarat ide,szabadakarat oda,bármikor képes az
akaratának megfelelően irányítani a sorsom.
Teljessen "véletlenül" a lelkigyakorlatom után,azt éreztem,hogy elkell mennem a városba egy adott üzletbe.
És az "igazi meglepetés"ekkor ért ,mert az üzletben azzal az emberrel találtam magam szembe akivel kapcsolatban a lelkigyakorlatot
elvégeztem.És megdöbbentő volt azt megtapasztalni,hogy mennyire másképp
éreztem akor iránta,mint elötte.

Az illetőt egyébként nem sűrűn látom,
az emlitet eset óta pld, egyszer sem.
Az illető az adott üzletben természetessen,
merő "véletlenül"volt pont akkor ott mint vásárló.

Hálás vagyok Istennek,azért ,mert megmutatta az emlitett lelkigyakorlaton keresztül,hogy a gyakorlatban,hogyan müködik a Szeretet gyözelme a gonoszság felett, és nagyon,nagyon hálás vagyok neki azért mert biztosított afelöl,hogy akkor is rám figyel,amikor én éppen evilágra figyelek,és akkor is tanít
a sorsomon keresztül amikor azt külön nem kérem.

Isten neve legyen Áldott

Ámen

Kedves Tavasz!
Most már értem a nézeteltérésünk okát. Elnézést kérek tőled, hogy visszaéltem azzal, hogy nekem naponta több ilyen élményem is szokott néha lenni. Ezeket szoktam elmesélni, néha számodra idegen, és emiatt érthetetlen közegben.
Szóval még egyszer elnézést, és kívánom, hogy neked is legyenek ilyen szép ajándékaid Tőle. De ha nincsenek, akkor se aggódj, Ő ott van veled mindig, és hidd el, nem is akkora a te felelősséged, mint azt gondolod. Te csak szeresd Őt, tudod, szívvel, ésszel és lélekkel...

Kedves Gabi és Tavasz

Annyit tennék hozzá a beszélgetésetekhez,
hogy a meglátásom szerint az Isteni
Gondviselés általi megtapasztalás minden
ember életében jelen van.

Nem az Isten hagyta el az embert hanem az ember az Istent,ezért ahogy születésünkkor az Istentöl kapott lelket
belélegezzük,vele együt az Isten is elfoglalja helyét a testünk templomában,
és ettől fogva folyamatossan velünk marad
amig a lelkünk végleg elem hagyja a földi
porhüvelyünk.
Ezért is ismeri minden gondolatunk a
Teremtő és ezért sem lehet elötte semmi
titkunk sem.
Istennnek pedig az a célja,hogy minden
ember üdvözüljön,ezért tudatossan
befolyásolja a sorsunkat.
Ezért mondom,hogy minden embernek van megtapasztalása az Isteni gondviselésről.
Az emberek között nem az a különbség,hogy egyiknek van a másiknak
nincs ilyen megtapasztalása,hanem az,hogy az egyik ezt a megtapasztalást
Istennek tulajdonítja a másik ember,viszont megpróbálja a racionális elméjével megmagyarázni a "történéseket"és ezért nem hozza azokat
kapcsolatba Istennel.

A másik különbség amit még megéltem a
saját sorsomon keresztül az,hogy az ember amikor Istenre úgy tekint mint
a legjobb bizalmas társára akivel bármiről beszélgethet,aki mindig meghalgatja és aki soha sem hagyja cserben akkor,Isten is megtud hasonló módon nyilni az ember számára,mert az
ember a bizalma által,lehetőséget adott
a számára.

Az,hogy ki milyen,"erösségü"megtapasztalást kap
Istentől,az pedig,kizárólag attól függ,hogy ki mekkora terhet képes elhordani.
Mert ha Isten valakire olyan megtapasztalást tenne,amit az illető nem tudna feldolgozni,akkor inkább ártana ezzel mint használna.

És mégegyszer arra,kérnék mindenkit,hogy ne firtassuk,a másik
ember megtapasztalásának a hitelességét,hisz arra egyedül Istennek
van joga,mert kizárólag Isten tuddja,hogy mi származik tőle és mi nem.

Ámen

Aha, ezt én is így látom.

Nagy segítségemre volt a hitemet illetően, hogy annyira rendezetten érkeztem tegnap fel Budakeszire.

Furcsa amit most írok:
nem hiszem, hogy Isten vak hitet vár el tőlünk, és amikor azt olvassuk, hogy hitről hitre vezet, akkor a próbák bövekedését tapasztalom, minden újabb hitbeli lépés, a feltétlen bizalom talaján kell álljon, és nem a másik ember másolásán, de mindég újat kezd velem Isten,
Olyan mintha lépcsőn vinne felfelé, és vannak platók, amin egy kicsit időzhetek, megpihenhetek aztán jönnek az újabb próbatételek.
Mint Ábrahámnál az utolsó Izsák, amikor az ígéretet kellett visszaadni.
Nekem újra és újra vissza kell adnom az ígéretet.
Ábrahámnak sok nép atyjává teszlek.
Nekem (elmondtam a megtérésem bizonyságánál)

Be kell valljam majdnem Indunak írtam a választ!

FM írta:
Határozottan megerősíthetem a pihenők /lépcsőfokok/ létezését!
Magam is tapasztalom egy egy próba után , hogy ott a pihenő, de egy újabb fok alján állok újra!
Bár egyesek szerint nem jó visszanézni , azért megpihenni szabad!
Most már az a kérdés ki milyen gyorsan hajlandó venni a fokokat!

Furcsa dolog , és ne nézzetek bolondnak, de most kezdem megérteni , mit jelent az "elmétek elváltoztatásával"kifejezés!
Még ugyanis látom a régi gondolkodásmódom , de már az új szerint nézem a világot! Most a pihenés közben vettem számba mit változtam!
A dolgok , amelyben Isten minden nap lenyúlt értem és formált, amelyek mellett elmentem mert nem láttam meg őket!
Most meg sütkérezek a pihenőn , és a Kegyelmében gyönyörködöm!
Ideje lenne indúlnom , mert hosszu a lépcső!
Szeretettel Tamás

Én 25 évesen tértem meg. Előtte 8 évig együtt éltem egy nem hívő fiúval.Egyre rosszabbul éreztem magamat mellette, beteg lettem. A betegség annyira megrázott, hogy elfordultam Istentől.Azután egyre világosabbá vált, hogy ez útvesztő , mármint, hogy forduljak el Istentől.Azután egyedül maradtam és belekapaszkodtam egy ugyancsak nem hívő fiúba.De Isten mellettem állt és építgette a hitemet újra.Mostmár a fiúval összeházasodtam és az Úr jelen van az életünkben. Igaz ez felemás iga, de az Úrral ez is teljes. Csak le kellett tennem Isten elé a bűneimet, persze szépen sorban. És minden megváltozott.Többé nincs akadály.Isten nagyon szereti az embert. Ő a jó pásztor, aki utánamegy a bűnös után még a Seolba is!
Augu

részlet:
........Isten nem azért hívott el a szolgálatra , hogy boldogtalanul , csalódottan tengesd életedet!Biztos vagyok benne , hogyha Isten elhívott, akkor már eleve biztos a sikeredben! Nem véletlenül , alaptalanul , hív el bárkit! Megvagyok győződve arról, hogy Isten téged nem csak eredményre , hanem hatalmas eredményre , maximális sikerre hívott el
Nem csak azt akarja látni , hogy gyümölcsöt hozol, hanem hogy ezek a gyümölcsök sokszorozódnak! Ha Jézus Krisztusban élsz, és azt teszed ami Istennek tetsző, és nem saját terveidet akarod sikerre vinni, hanem Isten tervét akarod sikerre vinni, akkor egészen bizonyos , sikeres lesz a szolgálatod!
Péld 16:1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
Péld 16:2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
Péld 16:3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
Péld 16:4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
Ámen
Röviden írnám le, hogy az Ige szerint , kell hogy akarjuk cselekedni a mi Mennyei Atyánk akaratát, odaszánva szívünk, értelmünk, és akaratunk, és az Úr megáldja a Neki szánt életet, és annak munkáját!
Szeretettel Tamás

Igen pont olyan maximális sikerre mint amilyen sikeresen élte le a MESTER a földi életét, ha az Úr Jézus Krisztusban élek akkor a bűn és halál törvénye nem uralkodik rajtam.
Amikor ezt felfüggesztem, akkor ismét nem az ÉLET TÖRVÉNYE hanem a bűn és halál törvénye alá kerülök.
A választás mindenkinek a maga dolga.
Csak a nagy váltság díj se tántorítson el olvashatom az ÍRÁSBAN