Szeretettel köszöntelek Bennetek!


A hozzászólásotokat szeretném kérni, hogy szerintetek egy hívő embernek fent kell e tartania csak azért egy rossz házasságot, amiben a felek tolerancia és a tisztelet készsége a nullához közelít (a másik félnél), csak azért, hogy kitűzhessük a házunkra az "EZ EGY KERESZTYÉN CSALÁD" lobogóját, de amint valaki belép ebbe a "szentélybe" azt látja, hogy a tagok ocsmány módon viszonyulnak egymáshoz.

Kérlek írjátok megy hogy ti milyen látást kaptatok ebben a kérdésben édes Atyánktól!
Szeretettel várom már elvált hívő emberek hozzászólását is, hogy ők hogyan élték meg e nehéz döntés felelőségét.[/quote]

ez sokat elárul...

nézzük az Írást:

Márk 10,4. Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
5. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;
6. De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.
7. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,
8. És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.
9. Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.

Mát 5,32. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.
1Kor 7,10. Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék.
1Kor 7,15. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.


mindazonáltal: TUDOK olyan válásról, ami MEGVÁLTÁSként jött (feleség-gyerekek számára), pedig ref pap volt a férj...

Sajnos megtörtént már, h. a templomba járó kedves bácsi elől titokban menekült el a családja, ha életben akart maradni.
Mindenben, de ebben különösen nem mások miatt kell döntést hozni, hiszen lehet,h. egy kívülálló sohasem értheti meg, mi folyik a zárt ajtók mögött.

Kedves net2rist!


Pont ezek az IGE szakaszok lobognak a zászlón. De ettől még megfulladok!

Kedves Erika!


Attól függetlenül, hogy ez a saját belső (családi) problémának tűnik, mégsem az, mert a gyülekezet "véneinek" el kell beszélgetnie a renitensekel, majd nagyobb körben mégegyszer.
Mint presbiter pedig kizáró ok, már pedig ezt a szolgálatot nem én kértem, hanem az Úrtól kaptam, aminek igyekszem is megfelelni.

valahogy sejtettem, hogy nem írok újat az igékkel... a presbiterség viszont meglepetés... bár... az alább említett esetnél nem súlyosabb...

amúgy: presbiter - már az én Bibliám szerint - EGYfeleségű FÉRFIÚ lehet...

oké... nem megyek át vaskalapos fundamentalistába

tehát: VAN olyan helyzet, hogy a válás a KISEBBIK rossz, de... ilyen esetben a szolgálat TÉNYLEG erősen megkérdőjeleződik (ha az Úrtól kaptad, ha nem... mint ahogy ugye... elvileg a párodat is az Úrtól kaptad..)

végkövetkeztetés: ezt ITT a közösben (már megin a fránya privik) nem sok esély van, hogy meg lehessen beszélni ... ÁLTALÁNOSSÁGOK szintjén igen, azzal viszont NEM VAGY KISEGÍTVE...

Net, elmondhatod priviben a véleményedet Fóka- Mókának ismételten, de hadd várja meg mások hozzászólását, főleg olyanokét, akikkel" egy cipőben"jár.

persze

nem tudom, hány elvált presbiter van itt a fórumon :S REMÉLEM, nem sok...

OFF
Net, jó beszélőkéd van.
ON

Ez most nem off: éppen mostanában hallottam egy házaspárról, akik elváltak, majd évek múlva újraösszeházasodtak, s most boldogan élnek..

Azért sem kell elhallgatni a problémát, mert így van esélye,h. megoldódjon.

Még nem ismertem az URAT, Jézust végkép nem tartottam megváltómnak amikor a feleségemet elvettem.
Ezt fontos volt közölnöm.

Szia!

Nem szólok bele, mert ilyenekhez végképp nem értek, csak azt szeretném kérdezni, hogy a feleséged meg van-e térve? És ő is szeretne-e válni, vagy csak te? Szerintem ezt fontos tudni a problémával kapcsolatban. De majd priviben megbeszélitek persze a többiekkel a lényeget.

Öööö...szóval fontos tudni, hogy tudsz-e ezekről beszélni a feleségeddel őszintén, vagy sem(mert ha csak vallásos vagy pogány;szóval, ha nincs megtérve, akkor ő biztos em úgy éli meg ezt a dolgot, mint te).

Üdv:Emilien

Ja, amikor összeházasodtatok, akkor nagy valószínűséggel ő sem volt megtérve...(mert akkor 90%, hogy nem ment volna hozzád. A hívő nők csak akkor mennek hozzá nem hívőkhöz, ha már nem bírják az egyedüllétet...) De javíts ki, ha nem így van. Meg nem is ez az érdekes, hanem, az, hogy most hívő-e.

Bocsi a kitérőért.

Nem, természetesen ő sem volt hívő. Az én megtérésem után kezdett el a templomba járni (magától, én nem erőltettem). Mára folyamatos a jelenléte, Urának valja Jézust, de a konfirmáció végigvitele már nem megy neki. Elméletből nincs probléma, de a tettek nagyon nem igazolják az olvasottakat.

Nem azért indítottam a topikot, hogy "gyertek testvérek mentsetek fel", hanem a "keresztyén élet képmutató magatartása egy ember életére" beállítottságról (is) szeretnék néhány gondoatot hallani.
Magam sem érzem úgy, hogy minden áron föl fogom számolni a házzasságomat, nem végleges a döntésem csak jelen állapotában nem kívánom tovább folytatni.
Hiszem, hogy az Úr amire áldását adja, az bármiből gyümölcstermő lehet.