exrefis írta:
Kedves Tiv!
Az igének az az iránymutatása, hogy naponta öldököljük meg az óemberünket azért van, mert tudja, hogy az óemberünk néha kedvet kap lemászni a keresztről és ha nem zavarjuk vissza és nem szegezzük vissza újra meg újra, akkor megint elkezd garázdálkodni az életünkben.
Nem mi találtuk ki, hogy az újemberünket naponta aktívan kell táplálni pátyolgatni míg az óemberi természet önjáró. Azt hiszem ez azért lehet mert még nem a mennyben élünk, hanem a sátán fennségterületén, ahol így lehet működni. De lehet, sőt mi vagyunk a Isten országának az ügynökei.
üdv
ex
Kedves Ex
Míg kicsi a gyerek oda megy ahova viszik azt teszi amit mondanak neki, és azt sem tudja melyik lába a bal.
Sokan mégis többnek képzelik magukat mint amik.
Megtérnek újjászületnek és rögtön felnötet játszanak de semmit nem tudnak az új emberből.
Ahelyett hogy engednének felépíteni új emberüket kisdedként. lásd Korinthusbeliek
elkezdenek építkezni régi építőanyagból régi tapasztalattal, ismerettel.
Ide lyukadhat ki, ezt lehet tagadni, és meg is lehet fontolni.
Ha valaki túlment a kiskorúságon, az akkor is emlékszik hogy milyen volt kisdedként.
Én nem vagyok ezen a téren nagykorú, az is ki lett véve kezemből hogy magamat eltartsam.
De gondoskodik rólam és családomról Urunk.
És betölti életem.
Erről tudok bizonyságot tenni.
És arról is hogy volt nekem is ilyen csődöm ahol minden ajtó bezáródott és véget ért erőm, nem volt kiút. Itt törtem meg és tettem le teljesen életem látva hogy ez nem megy bármit teszek csőd lesz.
És bizony tud vezetni. Azóta is vezet.
Abban is igazad van hogy képes az ember újra kezében venni a vezetést, én is ezt tettem.
Mégpedig a család miatt. (van felelősségem feléjük, gondoskodnom kell róluk stb.)
És jöttek elképzeléseim és annak megvalósításra a kérések.
Meg lett, de az ígéretem hova lett?
Eredményt most láthatom.
Dicsőségneki, kivetette kezemből az irányítást.
Most bizonyítja Urunk hogy nagyon is tud gondoskodni rólunk, és bízhatom benne.
Kedves Ex mindent tőle kapunk és ez csodálatos érzéssel tölt el.
Nincs szívemben aggodalom, bezzeg akkor amikor kívánságaimat szeretem volna hogy teljesítse, család címszó alatt, tele voltam aggodalommal.
Mi lesz? Jöttek a gondok és dönteni kellet segítségül hívtam, de magunkért tetem amit tettem.
Az Ő segítségével.
Most mindent Neki teszek ez a különbség, és az hogy mindet a kezéből veszek el.
Ha egy probléma elém jön nem kell aggódnom, mert vele és neki teszem.
eredménytől függetlenül. A lényeg hogy vele lehetek.
Viszont családomat is tőle kaptam és végre így örülhetek nekik ahogy nekem adta.
De nem elfeledkezve hogy egyben feladat is amit megint csak neki és vele végezhetek el.
Soroljam vagy a többit már érted?
A fizika i erőt is felismerhetem amit ad (az egészséges ember nem is tudja milyen milyen izmok vannak benne, de ha fáj biztos lehetsz benne felismered pontosan melyik részed az, még az ért is érzed ami lábadban ahogy lüktet) Erről FM (Magda is tudna neked mesélni)
De arról is hogy, hogy tud erőt adni a mindennapokban.
Tökéletesen lehet látni érezni amikor adja hogy elvégezzük.
Ha bennünket rokkantakat képes megsegíteni és boldoggá tenni titeket még inkább.
Csak bízni kell benne és végre a legnagyobb értéknek lenni életünkben.
Ha Ő a vágyunk és kívánságunk, megkapjuk és ráadásként mindent.
De akkor mit is panaszkodunk? Hiszen Ő már meg van.
Látod itt csaphatjuk be magunkat míg azt mondjuk hogy Ő a legfontosabb, közben sokkal fontosabb lesz minden más.
Ne csodálkozunk a fenyítésen, sőt örüljünk mert nem feledkezet el rólunk, és Ő tudja mit csinál nem úgy mi.
Zsid 12
4. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
5. És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
6. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.
7. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
8. Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.
9. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!
10. Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
11. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.