Tényleg ilyen éles lenne a határ? Vagy tradíció, vagy fiatalok?
Igazán nem lehet engem azzal vádolni, hogy koromnál fogva lennék elfogult a hagyományok irányába. De akkor sem bírom felfogni, hogy a fiatalok miért nem képesek alkalmazkodni egy picit? Tényleg ki kell dobni az ablakon zsoltárokat, kórusműveket, mindent, ami nem az utóbbi 10 évben keletkezett?
Akkor holnaptól (tegnaptól?) már csak 20-21. századi irodalmat, festészetet, szobrászatot szabad autentikusnak tekinteni, elvégre a többi már elavult... :?:

átmásolom a "milyen kereszténynek lenni..." topicból, hogy egybe lássuk:

négy gyerekes apa vagyok

el tudod képzelni, MEKKORA sokk volt nekem a Malakiás vége?

merugye... LOGIKUSAN az jönne, hogy a FIAK szivét az ATYÁKHOZ fordítja, (mégiscsak ugye a HAGYOMÁNY ÉRTÉKEI, meg a TAPASZTALAT, stb....) és AZTÁN... ESETLEG... egy KICSIT mi is idomulhatunk hozzájuk

hát NÉZZÉTEK meg... ez a malakiás... valamit elszúrt: FORDÍTVA írja!!!

Ez a Malakiás! Hát nem leírta mindkétféle képpen?
"Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz" /Malakiás 3,24/
Ezek szerint van, amiben az atyáknak kell igazodni, és van, amiben a gyermekeknek. Na a zene vajon hova tartozik? Azt hiszem, mint sok minden másban, valahol félúton van az igazság...

igen, de a SORRENDen lovagoltam

az ELSŐ - fájdalom - A MI KÖRÜNK

én vagyok az öregebb, te vagy a hölgy:

meghajlok én, legyen igazad

én lettem az első az alázatban
erre BÜSZKE vagyok

nos... akkor a klasszikus zene:
engem rendkívül taszít a klasszikus zenészek (EGYES k.z.-k) ÉLETMÓDJA...

nem (csak) Varnus Xavérre gondolok, most hirtelen egyik (nagy református) tanítványa jutott eszembe, akinek szexuális életével (önhibámon kívül, gyónási titok) volt szerencsém szembetalálkozni... kicsit úgy hatott rám az infó, mint ha a metróval "futottam volna össze"... kiterültem...

tehát... ha valaki nagy orgonista, és ráadásul református, akkor HURRÁ, éljen az EGYHÁZZENE??? :-O

nem mondom, hogy "gitáros dicsőítést" nem végeznek "érdekes elemek"...
de azért itt INKÁBB elváratik valamilyen (szakmai korrektségen túli de nem AZT PÓTLÓ) ŐSZINTE VISZONYULÁS Istenhez....

Nyáron elmentünk egy ifitáborba. Meghívtuk egy kedves hívő barátunkat is. Minden nagyon jó volt, kivéve, h. egész úton hazafelé húztuk a nyakunkat, mert nagyon nem tetszett neki a tábori zene, a hangerő. Másnap hozott egy könyvet is, h. elolvashassuk, mennyire káros ez a fajta stílus - mégha keresztyén szövege is van.

Úgy alakult,h. rövid időn belül egy nagyobb ker. zenei táborba is mentünk/a fiam kedvéért/, lett volna hely az autóban, de ismerve a zenéhez való hozzáállását, nem hívtuk.
Aztán napközben a táborban,mikor elhangzott egy- egy nagyon komoly bizonyságtétel, igehirdetés, sajnáltam, h. kár,h. nem hívtuk a barátunkat.
de amikor rázendített még a leglassúbb csapat is,megnyugodtam,h. mégis jól döntöttünk.különösen az egyik sátorban játszottak olyan zenét,h. -szó szerint- nem tudtam bemenni-persze be se fértem, annyira tele volt az ugráló fiatalokkal.

S hogy kerek legyen a történet, hamarosan egymás mellett ültünk egy egyházi rendezvényen, ahol úgy nyúztuk-húztuk az éneket, h.nem álltam meg szó nélkül: akkor szerinted ez a stílus mivel jobb?

hát igen... amennyire hiányos tapasztalataim mutatják, azért már túl van a református egyházzene is azon a ponton, hogy "a NÉGY NEGYED az zene, a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon"

Mint Laikus a zenéhez szólnék hozzá!
Szerintem ha a zene mint eszköz ami által a lélek felemelkedik Istenhez, stílusában lehet bármilyen , ha ezzel eléri a halgató , éneklő,zenélő, résztvevőkben a célját!
Irányadónak tekintem ha a korsabb hívők megbotánkoznának akkor kerülni kellene, a "fiatalos"előadásformát!
Úgymond szokni kell a fülnek , hogy így is Istent dicsőítik akik ezt a válfajt szeretik!
Tehát össze kell, hajolnia a két féle zenei irányzatúaknak , had lássák meg egymás, előadásmódjában a szépet az Istenhez való közeledést!
Itt nem a szélsőséges , húzom -nyújtomra és a vad gitárrra gondolok, hamem az igényes előadásmódra!
Szeretettel Tamás

Helyes, én sem tennék külömbséget stílusok között. Elvárom ugyan, hogy a zenének meghatározható dallam és ritmusa legyen (lehet, hogy régimódi vagyok ), de nem tudom kifogásolni a dicsőítésben használt zenét mindaddig, míg a cél a dicsőítés - attól kezdve, hogy elveszett a mondanivaló, és a lényeg az idegállapot feltekerése, meg a minél nagyobb ricsaj, én inkább kimaradok .

Sziasztok!

Mindkét oldalon pro-és kontra fel lehet hozni érveket. Nem vagyok zeneileg képzett, de úgy 5 -6 éve énekelek kórusban, egy ideje pedig az ifinkben vezetem az énekeket.

Szerintem (szinte) minden hangszernek és zenei stílusnak szerepet lehet találni keresztény életünkben, amennyiben:
- Őszinte; szívből jön
- Istent dicsőíti
- Az alkalomhoz és a témához illik
- Nem az igehírdetést akarja "kiváltani"
- Nem "mézesmadzag"!

Alapvetően nincs gondom a régi zsoltárokkal. Sokat nagyon szeretek, sok kedvencem is van. A gond általában, hogy sokan megszokásból, és nem szívből éneklik őket az istentiszteleteken. Általában lendületes, igazán Istent dicsőítő énekeket is képesek (gyakran orgona "segítséggel") olyan lassú tempóban énekelni (énekeltetni), hogy pont a lényeg, a dicsőítés nem érvényesül! Gyakran én is azzal találom szembe magamat, hogy az ifink nagy része még a Halleluja -nevű énekeskönyv fiatalos, tempós énekeit is képes "siratóének" tempóban, megszokásból énekelni, valósággal "leölve" azt. És mennyire hiányzik a gitárkíséret! Mert míg a templomban nehezebb (de nem lehetetlen) "helyet biztosítani" az alternatív zeneeszközöknek, addig a kisebb, ifjúsági összejöveteleken nagyon hasznosak lehetnének!

Üdv,

Borzak

Kedves JennyT!
Zenével dícsérni az Urat szerintem az egyik legcsodálatosabb dolog! A gyönyörű muzsika és az ima szépsége egyesül benne! De arra vigyáznunk kell, hogy ne csak a dallamot szeressük az egyházi zenében, hanem a szövegét is értenünk kell, különben akár az Internacionálé szövegét is énekelhetjük a 398. zsoltár dallamára! D

Szeretnék én is hozzászólni, miért részesítem előnyben a könnyűzenei dicsőítést mint az orgonás kórusműveket?
A válasz egyszerű Könnyűzene- könnyebb élvezhető szinten elsajátítani, több hangszerrel változatossá lehet tenni és közösségibb ereje van mivel a zenéhez kevésbé értett fülek is hamar tudnak vele azonosúlni, érzelmek kifejezésére is egyszerűen használható.
Nekem a régi orgonás- kórusos dolgokkal annyi bajom van h iszonyú nehéz elsajátítani és nem érzek bátorítást se a vezetés felől h népszerűsítse, nálunk még kórus sincs mivel nincs ki vezesse. erről ennyit, és hát igen az összes ének ugyanúgy magyartalan, idegen mert nézzük csak meg a Fekete énekeskönyvet h melyik ének honnan ered elég sok Genf-i és más német, ír stb ének található benne és sokszor a szöveg nem illeszkedik a zenére, nincs dallamában örömteli dalok nem érzem dicsőítésnek, ha azt akarnánk h az legyen nagyon profin kéne előadni és azt a gyülekezetek nem bírják, nincs lehetőségük profizenészekkel dolgozni, nézzük azt is meg h komolyzenét kik játszanak, olyanok akik zeneiskolás képzésben részesültek
Csak ennyi
Üdv