Mert nem tudtam tűrni ahogy az Úr tudott!
Botlottam ebben!
Szeretettel Tamás

Az egész fejezet érdemes az olvasásra:

Jób 36,13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

A tanulság pedig az egész történetben van.

A fejezet Elihu beszéde, ahogy "jóbarátként" Jób fejére olvassa "vigasztalásul" bűneit, hogy bebizonyítsa, a csapások Jób "bűnös" életének következményei voltak.
A történet végét pedig ismerjük.

Tanulság...
A történetben kik is viselkedtek "vallásos(kodó)an?

Gondolom azok akik nem Isten igazsága alapján közelítették meg a problémát

Nekem ez a Jób dolog nem egészen tiszta... Mi is volt a vége?
Hogy hülye volt a Jób, mert nem tudta, hogy a barátok is csak azért szabadultak a fejére, hogy ebből könyvet lehessen írni?

Kedves Ezüst!

"Az" azért nem volt.
Bizonyította ezt azzal, hogy Ádámmal ellentétben nem hallgatott az asszonyra.

Kedves FM!

A három jóbarát látszólag igaz dolgokat mondott Istenről.

Isten mégis Jóbnak adott igazat.
Miért?

Szia Gabi!

Az lett a vége, hogy a halott gyermekei után kapott gyermekeket, nem egyet SOKAT és az elveszett munkahelye után kapott új melót és nagy gazdagságot és a betegsége is elmúlt.
A vége még sem ez, hanem ahogy Jób fogalmazott, tudom, hogy a porom felett megáll az Úr!
Ja és nem a könyvkiadásból gazdagodott meg!

Kedves FM!

Igen, ISTEN IGAZSÁGÁT!
Ezért tudott életben maradni a "segítő" kezek mellett, akik annyira közelinek gondolták magukat!
Jób átadta az ítélkezés jogát, annak, akié!
Jóbb döntés ez annál, mint sem a másik ember gyalázása!

Szerettel:
Péter

Te tudod

Gondolom te már példát vettél tőle

Te nem?

Nem példát, Lelket, ezért Rá hagyom az IGAZ ÍTÉLETET!

Nekem fárasztó ez a rej-fejt játék.
Feldobják .... leesik ... mi az.
Senkinek a malmára nem kívánok vizet hajtani.

Az Úr malmai lassan őrölnek, ezért hosszútűrő a szeretet.

Kedves Magda!

Ez így nem ér.

Te is nagyon ügyes gondolkozásra és színvallásra késztető találós kérdéseket tudsz feltenni.
Ez nem rossz dolog.

De az igazságosság alapelve megköveteli, hogy amit magamnak megengedek, mástól se tagadjam meg.
Tehát, ha kiváncsiak vagyunk a véleményedre, ezt ne vedd támadásnak, inkább a megismerés szándékának.

Ésa. 58,7
Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

Ha pedig ezt megtagadod, nem a kenyeret tagadod meg egy esetleges éhezőtől, s nem e rejted el előle magad?