Aranyos bébi pihen Mária kezében, körben a pásztorok. Romantikus karácsonyi kép, de hol találjuk ebben az inkarnáció titkát? Hogyan vetkőzhetjük le az emberközpontúságot, és szólhatunk advent és karácsony valódi főszereplőjéről, Jézus Krisztusról – erről is beszélgettünk adventi interjúsorozatunkban Sípos Ete Álmos református lelkipásztorral.
Jézus Krisztus a középpont
Jézus Krisztus körül forog a világ és nem az ember, a humanizmus, vagy a politika körül – emlékeztet Sípos Ete Álmos adventi beszélgetésünk kezdetén. A nyugalmazott lelkipásztor szerint emberközpontúvá vált az egyház.
- A világ várakozik, ahogy várakozik, de az egyháznak sokkal többet kellene Jézus Krisztusról beszélni, különösen adventben. Nem az a kérdés, hogy kíváncsiak-e minderre, hiszen Ninivében sem voltak kíváncsiak Jónásra, de ő csak ment és mondta, amit kellett – mondja a bibliai példát.
A Bibliaszövetség főtitkára azt állítja, hogy az egyház hibázik, amikor folyamatosan azt keresi, mire vágyakozik a világ és mi tetszik neki, mert a mondanivaló középpontjában mégis mindig Jézus Krisztusnak kell állnia.
– Ma már senki nem figyel az egyház olyan kijelentéseire, hogy várjuk Jézust és legyetek készen. Ezek a mondatok közhelyekké válnak, ha nem magyarázzuk meg pontosan, hogy mit jelentenek. A hitvallások és Kálvin csodálatosan beszélnek Jézusról – fűzi hozzá.
Kisgyermekként lép közénk
A lelkipásztor úgy véli, hogy a Krisztusvárás lassan népszokás szintjére süllyedt, ahol eluralkodik a szeressük egymást gyerekek hangulat, hiszen jön a karácsony, és ilyenkor illik kicsit jobbnak lenni, mint a hétköznapokon.Sípos Ete Álmos szerint az egyház az oka az ünnep torzulásának. Bugyutának tartja, mikor mindent áthat az a romantikázó hangulat, amiben az aranyos bébi pihen Mária kezében, hiszen ilyenkor – mint mondja – elsikkad az inkarnáció titka, vagyis hogy kisgyermekként belép közénk Krisztus, az örökkévaló Isten.
- Nem a pásztorok és nem az angyalok a lényegesek ebben a történetben. Itt minden Jézusra mutat, és úgy teljesedik be, ahogyan megírták egykor – magyarázza, majd emlékeztet arra is, hogy az ószövetségi próféciák nem feliből-harmadából, hanem szó szerint beteljesedtek. Keveset hallunk arról, hogy Krisztus visszajövetele dráma lesz a hitetleneknek, és örömünnep a megváltottainak.
A valódi dráma
Idén karácsonykor megnőhet az egyház jelentősége, ha hirdeti a vigasztalás evangéliumát – mondja az ország szociális helyzetére utalva Sípos Ete Álmos. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy dramatizálják a gazdasági helyzetet; az igényeket az egekig tupírozzák és mindenki boldogtalannak érzi magát, ha nem tud legalább a feléig eljutni. Régen a parasztemberek nyolc-tíz gyereket neveltek, kint dolgoztak a határban, nem könnyítette az életüket mosógép, porszívó és egyéb technikai vívmány, mégis istenfélők és boldogok voltak. - A II. világháború előtt nem volt jellemző az a boldogtalanság és elégedetlenség, mint most. Persze a magyar ember szeret siránkozni, de ennél mélyebbre kell látnunk. Csak Istenben nyugszik meg a lelkem – mondja a zsoltáríró. Ki kell mondani, hogy az Istenhiány a valódi dráma.
A lelkipásztor szerint akkor sem változna sok minden, ha a keresztyének szétosztanák a nélkülözők között vagyonuk egy részét.
- A gazdag se és a szegény se akar megtérni. Minek kell történnie, hogy odaforduljanak Istenhez?
Kegyelemből
Sípos Ete Álmos tizenegy gyereket nevelt fel a feleségével. Sokszor kérdezgetik tőlük, hogyan bírták a neveléssel járó feladatokat, de most is csak mosolyog a felvetésen és annyit mond, nincs módszer, kegyelemből.
- Sok hibát vétettünk, de Isten gondoskodott rólunk és eltartott minket. Nem dúskáltunk, de nem is nélkülöztünk. Isten lelki ébredést adott gyülekezeteinkben és az megváltoztatta a légkört. Huszonnyolc évig szolgáltunk ebben a térségben. Boldogan, királyi gyermekként éltünk, és most is boldog vagyok.
Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás
85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.
Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.
Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András
pünkösdi homíliá
járól.
A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.
A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.
Látogatóink száma a mai napon: 11131
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 62838337
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.