Meglepő módon nem a droggal foglalkozó téma, az abortusz vagy a családon belüli erőszak szobája rázta meg a legtöbbüket, hanem a megváltásról szóló utolsó helyszín, a hídmesterről szóló videóval. 

Fodor István elérzékenyülve jött ki a kiállítási térből:
– Arra gondoltam az utolsó szobában, hogy mindenki ott ül a vonaton. Sokfélék: ülnek ott drogosok, ülnek agresszívek. A bűnt nemcsak cselekszi az ember, hanem el is szenvedi. Mindenki áldozat. Az is, aki veri a gyerekét, és az is, aki abortuszt hajt végre. Nem jók és rosszak között oszlik meg a világ, hanem csak bűnösök és bűnösök vannak.

Felfedező úton
Többféleképpen szól a kiállítás a családokról. István gyakran odatette magában a család mellé a gyülekezetet is:
– A saját életemből kiindulva úgy érzem, az is  olyan közösség, amely megtart és erőt ad.
István azért jött el a kiállításra, mert a saját ifijét is szeretné elhozni, de nem tudta, nem sokkolná-e őket túlzottan a tárlat. Saját tapasztalatai alapján úgy határozott, az ifiseinek mindenképpen látniuk kell a Kontrasztkiállítást.

Megerősít a szeretetben
Mészáros Kata arról beszélt, számára a kontrasztos témák és üzenetek nem újak, hiszen ebben az értékrendben nevelte az édesanyja, mégis volt, ami megrázta.
– Előfordult, hogy alig bírtam odanézni, de az utolsó szoba az, ami igazán felkavart. Isten irántam való szeretetében sokszor kételkedem és elbizonytalanodom. A kiállítás megerősített abban, hogy Isten szeret, annak ellenére is, hogy a bűnös szívem piszkál. Imádkozni fogok, hogy ne legyen bennem ez a békétlenség.
Kata azt is elmondta, szívesen elhívná nem hívő ismerőseit és családtagjait, hogy a kontrasztokon keresztül megmutassa, az élet sokkal mélyebb dolgokról szól, mint a bulizás, a pénz vagy a menő állás.

Elvarrják a szálakat
Sok szülő megrettent attól, amit a média hangoztat: mennyire sokkoló a kiállítás.
– Célunk volt, hogy a tárlat ne legyen prűd, de ne is legyen sokkoló, inkább realisztikus – mondta el Százvai László a teológusoknak. Hozzátette, valós statisztikákkal, számokkal dolgozik a kiállítás, nincs benne hatásvadász elem.
– Ami megdöbbentő, az inkább a tükör, amit elénk tart.
A kiállítás önkéntesei azt tanácsolják, hogy az a szülő, aki bizonytalan, hogy elengedje-e a gyermekét, előbb jöjjön el és nézze meg maga a Kontrasztkiállítást. Volt már erre példa: egy édesapa először egyedül indult el, majd kis idő után visszament a kisfiáért, hogy együtt, kézen fogva menjenek végig. A kiállítás végén van mód feldolgozni a látottakat szakképzett segítőkkel.
– Nem szeretnénk, hogy a látogatók az első döbbenettel, felzaklatva menjenek haza, segítünk elvarrni a szálakat – mondta Miklósi Hosszú Ödön Koppány önkéntes.

Pete Violetta
Kép: Bölcsföldi András