Mielőtt Jézus nyilvános fellépése megkezdődött, Heródes fia, Heródes Antipász új város építésébe kezdett a Galileai-tenger nyugati partján. A rómaiak megbíztak Heródesben, utódaiban viszont annál kevésbé. Mivel az uralkodó ütőképes haderőt állított fel, Róma kérésére megváltoztatja végrendeletét: négy részre osztja a királyságot: tetrarchiák, azaz negyedes fejedelemségek jönnek létre. A Holt-tengeren és a Jordánon túli területek, valamint Galilea is Heródes Antipásznak jutott.

Josephus Flavius, a híres ókori történetíró szerint a meggondolatlan fejedelem csak a császár kegyeit kereste, és nem tartotta tiszteletben a zsidók hagyományait: Hamma ősi városának temetőjére építkezett. A Hamma szó jelentése hévíz, a név utal arra, hogy kiváló hatású gyógyvizek fakadnak a térségben. Az új várost Tiberius császár előtt tisztelegve Tibériásnak nevezi el.

Jeruzsálem pusztulása (Kr. u. 70) után a rómaiak nagyvárossá fejlesztik Tibériást. Cirkuszt, hippodromot, fellegvárat építenek ide. A város északi részére a háború utáni években a zsidók is visszatérnek –Tibériás ókori zsinagógájának romjai ma is láthatók. A nagyváros a zsidó bölcselők kedvelt találkozási helyévé válik. Miután a rómaiak a jeruzsálemi templomot lerombolták és a szentélyt elpusztították, kialakul a rabbinikus judaizmus.
A karizmatikus rabbik, akik megpróbálják összetartani a zsidó közösségeket, rendszeresen találkoznak. Írásba foglalják a Tórát, és folyamatosan tanácskoznak arról, hogy hogyan lehet a templomi kultusz nélkül betartani a mózesi törvényeket.
Minden ilyen tanácskozásról jegyzőkönyv készül, végül egy egységes törvénykönyvben foglalják össze a templom nélküli zsidó élet szabályait. Ezt a törvénykönyvet nevezik Talmudnak.
A zsidók szent városként tisztelik Tibériást, második legfontosabb törvénykönyvük megszületésének helyét.

Ahogy a tó nyugati partján haladunk észak felé, a hét forrás vidékére jutunk el, melyet Heptapegon neve fémjelez. Az ősi város mai neve Tabgha, a hagyomány szerint itt lehetett az ötezer ember megvendégelésének helyszíne. A csodálatos kenyér- és halszaporításra emlékezve templomot emeltek itt. Az épület őrzi egy Kr. u. 4. századi bizánci kápolna romjait. Az ásatáskor előkerült mozaikokon látható a világszerte híres motívum: a két hal és a kenyerek.

Ahogy a Jordán a Genezáreti-tóba torkollik, áramlatot indít el, amely a parton visszakanyarodik, miközben felveszi a hét forrás 25–31 Celsius-fokos, kristálytiszta vizét. Az ellipszisalakú áramlat a Jordán torkolatánál zárul, természetes inkubátort alakítva ki a tóban, amelynek a világon egyedülálló halfajai hideg napokon és ívás után egyaránt ide húzódnak. Nem véletlen tehát, hogy Péter és társai feltehetően a tónak ezen a részén vetik ki hálójukat a csodálatos halfogás napján is. A hagyomány szerint ezen a partszakaszon kínálja a tanítványokat Jézus hallal, és teszi fel háromszor a kérdést: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ezekre az eseményekre emlékezve nevezik az itt található, sziklára épült templomot Péter elsőbbségére utalva Péter primátusa templomnak, míg a sziklát emlegetik Mensa Christiként, azaz Krisztus étkezőasztalaként is.

A környéken sorakozó halászfalvak között található Kapernaum. A bétsaidai születésű Péter Kapernaumban telepedik le, Jézus pedig az ő házában kap szállást. A település nevének jelentése: Náhum háza. A hagyomány szerint ugyanis Náhum próféta sírja itt volt. Kapernaum Jézus korában szegényes, jelentéktelen település lehetett, lakói halászatból és mezőgazdaságból éltek.
A településen akkoriban egy római légió állomásozott, a helyi zsinagógát az a századosuk építette, akinek a szolgáját Jézus gyógyította meg.
A település közvetlen közelében haladt el a az Egyiptomot és Szíriát összekötő Via Maris, vagyis tengeri út, amely állandó kereskedelmet, idegenforgalmat és vámbevételeket jelentett a településnek. Jézus innen hívta el a kapernaumi vámszedőt, Lévi Mátét.

A Kr. u. 2–3. században a zsidó-keresztyének egyik fontos gyülekezőhelye lehetett Péter és Jézus hajdani háza. Egy 383-ban kelt útleírásban így említik meg a helyet: „Az apostolfejedelem házából templomot építettek, amelynek falai mindmáig állnak". A régészek 1921-ben valóban meg is találták egy 22,5 méter átmérőjű, nyolcszögletű templomépület alapjait, amelyet a Kr. u. 5. században, tehát már a bizánci korban építettek.
A szentélyépület alól egy bizonyíthatóan Kr. u. 1. századi, a környező lakóépületeknél nagyobb és szebb lakóház romjai bukkantak elő.
A feltételezhetően Péter háza fölé épített templomot bárka formájúra tervezték, üvegpadlóján át látni Péter és Jézus hajdani szálláshelyét.
Péter háza mögött egy ókori zsinagóga maradványai találhatók. A romok arról az épületről tanúskodnak, amely a Jézus korabeli zsinagóga helyén állt.

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás

Bibliai helyszínekről szóló sorozatunk korábbi részei:

Názáret, a hajtás

Az idei esztendő elején Máté evangéliumából jelöli ki a Bibliaolvasó kalauz a napi igeszakaszt. Bibliai helyszínekről szóló sorozatunk első részében Názáretbe, Jézus gyermekkorának városába látogatunk el.

Galilea gyöngyszeme

Tiberias tava, Galileai-tenger, Kinneret tava, Genezáreti-tó – az elnevezések ugyanarra a természeti képződményre, Palesztina legnagyobb természetes víztározójára utalnak. A tó tanúja volt a hegyi beszédnek, a csodálatos halfogásnak, a vihar lecsendesítésének, és jóval Jézus kora után is szolgáltatott bizonyítékokat a kétezer évvel ezelőtti eseményekről.