A nemrégiben még működő katonai repülőteréről és a fiatalkorúak börtönéről elhíresült Tökölön január elsejétől nyilvánították missziói gyülekezetté a református gyülekezetet. A többségében katolikus rácok lakta Csepel-szigeti városba több határon túli és fővárosi család is letelepedett. A református gyülekezetnek 2010 óta van temploma a városban, azóta több kisgyermekes család is bekapcsolódott a közösség életébe. Ott jártunkkor épp imaórára gyülekeztek néhányan.

Gondnoksággal mond köszönetet
– Ez egy kicsi, de összetartó közösség – mondja Simon Gyula, a gyülekezet újonnan megválasztott gondnoka. A kárpátaljai származású építész négy éve lakik családjával Tökölön. A családfő két éve konfirmált, a gyülekezeti tagok jelölték presbiternek és gondnoknak is. Azért vállalta a tisztséget, mert így akarta megköszönni Istennek feleségét és három gyermekét.
– Ez a gyülekezet sok nehézségen ment keresztül. Akik ide járnak, azoknak erős a hite, ezért minden reményem megvan rá, hogy nagyobb közösséggé is válhatunk. Nézegettem is építész szemmel a templomot, elférne ide egy karzat.

Szolgálni a város javát
A gyermek-istentiszteleti helyiségben beszélgetünk Ecsedi Beáta leendő hitoktatóval. 
Körülvesznek minket a tavalyi nyári táborban és a karácsonyi kézműves foglalkozáson készült tárgyak.
– A gyerekek figyelmét ma már csak kreativitással lehet megragadni – vélekedik a kismama, aki a vasárnapi iskolai foglalkozásokat tartja, és időnként a hitoktatásba is besegít. Négy fiút nevel, tapasztalatait a gyülekezetben is kamatoztatja, szívesen alkalmaz drámapedagógiai eszközöket a tanításban.
– Sikerült már jó pár gyermek figyelmét megragadni, akik aztán a szüleiket is elhívták az istentiszteletre. Pedig volt idő, amikor úgy tűnt, már-már elfogy a gyülekezet. Szépen lassan azonban erőre kaptunk: Thuróczy István tiszteletes a templomunkat, Szabolcsik Eszter pedig a gyülekezetünket kezdte felépíteni.

Farmernadrágos lelkész
– Még én is oda szoktam figyelni arra, ami az istentiszteleten mond a lelkész, mert érthetően beszél. Másoktól bonyolult igehirdetéseket hallottam, ami nem a mi nyelvünkön szólt – mondja Terbócs Richárd. A fiatal focista a Bocskai István Református Középiskolába jár. Az imaórára elkísérték barátai is, bár ők inkább kint várakoznak. Szabolcsik Eszter talál velük közös témát, váltanak néhány szót a fociról és a gyülekezetbe is meghívja őket.

A korábbi társegyházközség beosztott lelkésze szeptember óta gondozza a tököli gyülekezetet. Bár a lelkészváltás miatt többen elhagyták a gyülekezetet, a közösség egyre gyarapodik. A napszemüveges, farmernadrágos lelkészt olyanok is felkeresik, akik semmit sem tudnak az egyházról.

Bibliát sem fogtak a kezükben
– Egy fiatal lány keresett fel a problémájával néhány hónappal ezelőtt. Elmondta, hogy egy keresztyén pszichológus tanácsára határozta el, hogy a helyi gyülekezethez fordul.
Eleinte csak beszélgettünk, aztán felébredt benne a vágy, és eljött istentiszteletre. Kérte, hogy hozzak neki bibliát, mert sem neki, sem az ismerőseinek nincs egy sem. Most már a konfirmációra készül. Itt az emberek többsége hozzá hasonlóan sosem fogott a kezében Szentírást. Nagy kihívás minden előzetes ismeret nélkül elmondani nekik az evangéliumot – mondja a lelkész. Tökölön sokáig orosz laktanya működött, többen kötöttek házasságot az itt szolgáló katonákkal, és bár hallottak Jézus Krisztusról, számukra ez a név nem mond semmit.
– Sokak számára én testesítem meg az egyházat. Ha azt látják, hogy egy szituációt teljesen másként oldok meg, mint ahogy ők tudnák a saját eszközkészletükkel, akkor lehet, hogy elkezdenek érdeklődni, miért reagálok másként. Az a dolgom, hogy ezzel is bemutassam az embereknek az Úr Jézus Krisztust.

Nem fél embernek látszani
A lelkipásztorral a nyolcvanéves, dohos parókiaépületben beszélgetünk, de az épület levegőjét nem lehet soká bírni.
– Ez lenne az irodám, bár inkább a vállamon hordom belőle, ami igazán fontos – viccelődik a lelkész. A rossz állapotban lévő parókiára nem költözhetnek be családjával, a felújításra pedig egyelőre nincs pénz. Annak ellenére, hogy nap mint nap messziről ingázik, ahányszor csak teheti, családokat látogat. A választói névjegyzékben szereplő reformátusokat és hittanosait egyaránt felkeresi, egy-egy keresztelő családhoz többször is ellátogat. Ilyenkor nemcsak az adatokat veszi fel, hanem arról is elbeszélget a felnőttekkel, mit jelent a keresztség és mit nem.

– Ismerjük a válási statisztikákat is. A fiatal családoknak elmondom, hogy az igéhez fordulhatnak tanácsért, hiszen a Szentírás rengeteg segítséget adhat a házasság gondozásához és a gyermekneveléshez. Én is beszélek a családomról, és azt is látják, ha fáradt vagyok. Mikor megkérdezik, hogy bírom, akkor elmondom, hogy nem a saját erőmből csinálom. Meg kell mutatni az embereknek, mit jelent hinni, mit jelent keresztyén gyülekezetnek lenni, Jézus Krisztus ismeretében élni. Ha tíz családból egynek sikerül segíteni, már megérte.

Bearanyozzák a napját
A tököli missziói gyülekezethez szórvány is tartozik.
– Nyitott, befogadó, élni akaró kis közösség van Szigetcsépen. A hittanosok száma néhány hónap alatt megduplázódott az iskolában, és több csépi szülő is jelezte, hogy szeretnék óvodai hittanra járatni gyermeküket – számolt be a lelkész.
Szabolcsik Eszter nemcsak a fiatalokkal foglalkozik szívesen, három öregek otthonába is rendszeresen jár látogatni.
– Mikor elfáradok és úgy érzem, nem bírom tovább, mindig történik valami, ami bearanyozza a napom. A családok tudják, hogy ingázom. Felhívnak, hogy itt vagyok-e még, és hoznak egy kis levest, vagy ha beugrok hozzájuk valamiért, már terítenek is. Látják a lelkész mögött az embert.

Gyógyulnak a sebek

– Mikor idekerültünk, a húszéves gyülekezet annyira meg volt törve, hogy átlagosan hatan-heten jártak istentiszteletre. Megdöbbenten láttam az első vasárnap, hogy az emberek kint álltak a templom előtt, mert nem volt, aki ajtót nyisson. Ezután két autóval jöttünk, és míg Halásztelken prédikáltam, a férjem kinyitotta a tököli templomot, előkészítette az énekeskönyveket, húzta a harangot. Mostanra már mindent maguktól intéznek a gyülekezeti tagok; van olyan néni, aki tíz perccel hamarabb jön, hogy meglocsolja a virágokat. Hálás vagyok a presbitériumunkért is, mert imádkozó testvéreket választott meg a gyülekezet, akik nem restellnek szervezni, családot látogatni, meghívni újabb embereket a gyülekezetbe. Számíthatok a környékbeli lelkészekre is, akik szívesen adnak tanácsot a gyülekezetvezetéshez – számolt be a lelkipásztor.

Egyszer kikel a vetés
A tököli gyülekezetben buzog a tettvágy. Míg beszélgetünk, folyton újabb és újabb ötletek kerülnek szóba. Felvetődött egy gyermekkönyvtár kialakítása a gyülekezetben; tervezik, hogy az évekkel ezelőtt megkeresztelt gyerekeknek üdvözlőlapot küldenek, és szó esett a nyári gyermektáborról is. A lelkipásztor a romos parókia hosszú udvarán egy leendő focipálya és egy játszótér körvonalait vázolja fel. Mivel Tökölön kevés az óvodai és a bölcsődei férőhely, családi napközi elindítását is fontolgatják a gyülekezethez tartozó szakemberek bevonásával. Az idősek ellátására egy gondozószolgálat ötlete is felvetődött, és tervezik egy baba-mama kör elindítását is, ahol a kismamákat gyermeknevelési tanácsadással várnák.
A tököli református gyülekezetben nemcsak a gyülekezet építése a fontos, hanem a szolgálat is a városiak felé. Mégis remélik, hogy a közösség növekedése nem áll meg. A lelkipásztor úgy fogalmazott:
– Ha az egyháznak fontosak az emberek a maguk hétköznapi problémáival, akkor egy idő után fiatalok és idősek, egyedülállók és családosok nyitottak lehetnek a hitre is. Egyszer kikelhet a vetés, és megérthetik, amit tőlünk hallanak.

Jakus Ágnes