Néhány éve még fegyvert fordított bárki ellen, most pedig bizonyságot tesz hitéről.
Válhat valódivá a kőszív?
XD2817 – nem vidám az a hely, ahol számokkal jelölik az embert. A börtönben nem is igazán szokás névvel bemutatkozni. Másként történt ez csütörtökön a második fogvatartotti imanapon. A baracskai börtönbe több mint 150 fogvatartott érkezett az ország 11 büntetés-végrehajtási intézetéből.
Az elítéltek hatalmas terhet hordanak szívükben, a bűn súlya és annak következményei nehezednek rájuk – mondta a Református Missziói Központ börtönmissziójának vezetője. L. Molnár István hangsúlyozta: idén azért imádkoznak, hogy Isten segítse meg a fogvatartottak családjait: ne essenek szét és ne feledkezzenek meg a büntetésüket töltő hozzátartozóikról sem.
Kőszív helyett
Megtérésről beszél az egyik fogvatartott a baracskai börtönben társai előtt. A férfi tíz hosszú évet töltött már börtönben.
– Sem Isten, sem ember nem állhatott meg előttem, fegyvert fordítottam bárki ellen. Két éve azonban Isten megszólított, hogy ne perlekedjek vele. A kőszív helyett valódi hússzívet kaptam. Azóta nem a saját, hanem Krisztus vére folyik bennem is – teszi hozzá, hatalmas taps követi szavait.
Az elítéltek a több órás program alatt bizonyságot tettek a hitükről, énekeltek, verseket mondtak a börtön egyik nagy közös helyiségében.
A gondolat szabad
Kevés dolog jár-kel szabadon a börtönben, de a gondolat itt is szabad – mondta köszöntőjében a Református Missziói Központ lelkész-igazgatója. Magyarné Balog Erzsébet arról beszélt a fogvatartottaknak, hogy a rablások, gyilkosságok, bűntények is a gondolataink szüleményei, Istent azonban lehet kérni, hogy ejtsen foglyul minden rossz gondolatot. A lelkipásztor Pál apostolt idézve azt mondta: aki testileg szenved, elszakad a bűntől.
– Akár joggal kapjuk, akár jogtalannak érezzük a megpróbáltatásainkat, segítenek abban, hogy Isten gondoskodására bízzuk magunkat.
Bejutni is nehéz?
Egy magyar származású amerikai halálraítéltről beszélt elsőként a fogvatartotti imanap fővédnöke. Szabó István dunamelléki püspök azt mondta, hogy a férfival egy tengerentúli börtönben találkozott, ahol az elítélt kérése csupán annyi volt, hogy saját anyanyelvén imádkozhasson. A férfin végül végrehajtották a halálos ítéletet.
Nem könnyű a börtönből kijutni – folytatta a püspök.
– Drótok, őrök, zsilipek, kerítések vesznek körül. Az első fogvatartotti imanapon arról beszéltem, hogy nehéz innen kijutni, de most azt mondom, hogy bejutni is nehéz, mert ehhez súlyos dolgokat kell elkövetni. Nem a népszerű üdülőhelyre, a Bahamákra a legnehezebb eljutni, hanem a szívhez. Ha az ember megnyitja a szívét, akkor beáramolhat oda Isten kegyelme. Nyissátok ki a szíveteket!
A különös ajtó
Szabó István azt mondta, csak az „léphet ki", aki megnyitja a különös ajtót. Az emberi szívhez ugyanis csak belül van kilincs, azt kívülről senki nem nyithatja meg. Ahhoz azonban, hogy feltárulhasson az ajtó, egy lépést hátra kell lépnünk, ez pedig az alázatot tanítja meg nekünk – magyarázta. A püspök arra figyelmeztetett, hogy „a bűn mindenkit gyűlöl, aki elindul Isten felé".
Egymás hite által erősödni
A szakemberek állítják, hogy igen csekély a börtönbüntetés visszatartó ereje. Ezt mutatják a számok is, hiszen a bűnelkövetők több mint fele újra és újra rácsok mögé kerül. A lelkipásztorok szerint a lélek megváltozása hozhat új életet a fogvatartottaknak. Az első fogvatartotti imanapot tavaly júniusban rendezték hagyományteremtő szándékkal. Idén ismét a baracskai börtön adott otthont a rendezvénynek. Szabó István püspök szerint az imanap abban segít, hogy megerősödjenek hitükben a fogvatartottak.
Fekete Zsuzsa
85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.
Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.
Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András
pünkösdi homíliá
járól.
A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.
A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.
Látogatóink száma a mai napon: 3094
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 62031365
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.