Mérföldkő
Tetszik tudni, méltatlan vagyok én arra, hogy beszéljek – mondja egy helvéciai asszony, amikor gyülekezetük új templomáról érdeklődöm. Hornyákné Szmolenszki Ilona végül mégis elárulja, hogy a világ legszebb épületének látja gyülekezetük első templomát. – Duplán ünnep a virágvasárnap családunknak. Annak idején virágvasárnap volt a keresztelőm, sőt az unokám keresztelője is, most pedig a templomátadás, ami földi pályafutásom mérföldköve. Helvécián születtem, itt volt az első imaház, ahová jártunk, nekem ez a hazám, ide vágyom mindig. Semennyi kincsért nem élnék városban, ott nem tudja a szomszéd, ki lakik a másik oldalon. Itt már a másik tekintetéből látjuk, hogy kinek mire van szüksége, egy szelet kenyérre, vagy télen tűzrevalóra – meséli az asszony, miközben szemével szinte simogatja gyülekezetük új otthonát.

Virágvasárnap
Hideg szél fúj, mindenki fázósan húzza össze magán a kabátot, az idő nem emlékeztet virágvasárnapra, a levegőben azonban érződik, hogy különleges ez a nap. A harang- és a templomszentelésre készülve a helvéciaiak teljesen megtöltik a régi imaház gyülekezeti termét. Miért nem mennek be a templomba? – érdeklődöm. – Oda „csak" kétszázan férnek be, átadjuk a helyet a vendégeknek. Mi az év ötvenkét hetéből ötvenegy vasárnap ülhetünk ott, a vendégek csak most – kapom a választ, amelyből kiderül, valóban vendégszerető emberek között járok. A gyülekezet kivetítőn nézi, ahogyan az új harang a magasba emelkedik, majd a helyére kerül, miközben Hegedűs Béla esperes mond áldást.

Nem lettek „készen"
A súlyos anyagi válsággal küszködő országban, szegény térségében épült meg a templom, ami után adósság sem maradt – fogalmazott a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke ünnepi igehirdetésében. – Míves munka, művészet, odafigyelés és szeretet épült ebbe az egyszerűnek látszó hajlékba. Bogárdi Szabó István azt mondta: sokszor megtörténik, hogy mire elkészül a templom „kész" lesz a gyülekezet is, elfáradnak testileg, lelkileg. Helvécián másképpen történt, a templommal együtt épült a közösség is.

Példálózás
A püspök az ünnepséget követő szeretetvendégségen – a többi közt – a helvéciaiak kiváló gazdálkodását hangsúlyozza. – Szinte hihetetlen, hogy nincs adóssága a helvéciai reformátusoknak, sőt annyi pénzük maradt, hogy a gyülekezeti termet is rendbe tudják tenni. Az egyházvezető érdeklődésünkre azt is elmondta, hogy nem csak jó példának tartja, de példálózni is fog a helvéciaiak templomépítő munkájával. – Ugyanekkora méretű közösségek négyszeres költségen vettek tervbe templomépítést, és azt luxusnak, teljesen fölöslegesnek tartom – fűzi hozzá.

Templombácsi
Templomépítés egy ember életében csak egyszer adatik meg – mondja Kiss Imre építőmérnök, a gyülekezet építési bizottságának tagja, aki a kezdetektől végigkísérte a munkálatokat. – A templom olyan épület, ami mindenek felett áll, és a megépítése is különleges történet. Csapatmunka volt, amelyben mindenki odatette magát. A gyülekezet mindenben segített a kamionrakodástól a vashajlításig. Az építkezés még inkább összekovácsolta közösségünket. Nagyon megható, hogy folyamatosan gyarapszunk, ezt félig-meddig az új templomnak tulajdonítom – mondja Kiss Imre, aki új nevet is kapott az építkezés alatt. – Szomszédurunk az egyszerűség kedvéért Templombácsinak keresztelt el – meséli „keresztapjára", a lelkészházaspár két és fél éves kisfiára utalva. – A gyerek számára összekapcsolódott a személyem a templommal, mert amikor megjelentem náluk, biztos, hogy a templomépítésről volt szó, így lettem Templombácsi – teszi hozzá, majd nevetve elárulja azt is, hogy hallgat az új nevére.

Nem a vége, hanem a kezdete
Sok munkával járt az elmúlt három és fél év – sorolja Faragóné Bencsik Dóra. A helyi gyülekezet lelkésze szerényen háttérbe húzódva a gyülekezetet, a tervezőket, a kivitelezőket és az építőket dicséri, majd arról szól, hogy az elmúlt időszakban szinte minden vasárnap megjelenik egy-egy új család az istentiszteleten. – Előfordult, hogy egy család úgy tévedt be, hogy meglátta a templomtornyot, eljöttek hozzánk és fél éve a gyülekezet tagjai. Befogadó közösség a miénk. A régi és az új gyülekezeti tagok között nem volt konfliktus, nagy szakadás, amit eleve csodának tartok. Az idősek szívesen fogadták a fiatalokat – állítja a lelkésznő. Szinte mesébe illő a történetük – mondom Faragóné Bencsik Dórának. – Igen – válaszolja, - még nem ébredtünk fel, de a püspök úr prédikációja emlékeztet minket, hogy ez nem valaminek a befejezése, hanem éppen kezdete.

A hely
Helvécia alig száz éves falu, mindössze hét kilométerre fekszik Kecskeméttől. A község lakosságának több mint fele külterületi tanyákon él. A helvéciai templom felépülésével százéves álom válik valóra, hiszen korábban csak két imaház épült, a református gyülekezetnek nem volt temploma. Az épület alapkövét 2009-ben tették le, majd egy évvel később elindult az építkezés. A templomot magánszemélyek, gyülekezeti tagok adományaiból, a Kecskeméti Református Egyházközség, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye, valamint a Dunamelléki Református Egyházkerület támogatásával építették. Jelentős támogatást kaptak a helvéciai önkormányzattól, valamint testvértelepüléseiktől, Csíkkarcfalvától és Csíkjenőfalvától. Csaknem harmincmillió forintot sikerült megtakarítaniuk azzal, hogy a munkát nem adták ki generálkivitelezőnek, hanem az egyházközség kötött szerződést minden egyes munkamenetre a vállalkozókkal. A templom felépítése így hozzávetőleg 82 millió forintba került. Az épületet Czégány Sándor mérnök tervezte. Legfontosabb jellegzetessége, hogy Kálvin-csillag alaprajzú. Az épület különlegessége, hogy a téglafalra ültettek egy rönkfalat, amely a tetőt tartja. Az új templomot 180 fő befogadására tervezték, alapterülete valamivel több mint 200 négyzetméter. A helvéciai gyülekezetnek száz tagja van, csaknem fele jár vasárnaponként templomba. Mivel a falu Kecskemét kertvárosának számít, ezért sok a fiatal és a gyermekes család, ez reményt ad a további növekedésre is.

Szöveg és kép: Fekete Zsuzsa – Hegedűs Márk