A húsvét az érintés ünnepe. A Feltámadott megérinti hitetlen, kételkedő vagy épp hitem miatt elbizakodott szívemet. Érintése nyomán új élet, erős hit támad...
A húsvét a keresztyénség legnagyobb ünnepe. A keresztre feszített és feltámadott Krisztust ünnepeljük. Ez hitünk középpontja és egyben legnehezebb kérdése is. Könnyű hinni az ókori idealistában, forradalmárban, prófétában, csodagyógyítóban. És nehéz hinni a feltámadott Isten Fiában, aki legyőzte a halált. Keresztyénnek lenni azt jelenti, személyesen hiszem és megélem, hogy Jézus meghalt értem és feltámadt a halálból. Élő Megváltóm van.
Caravaggio ráérzett a keresztyén hit legkérdésesebb pontjára: hiszem-e Jézus feltámadását? Ez jelenik meg Hitetlen Tamás című festményén.
A háttérben két tanítvány. Nem tudjuk, kik, talán Péter, András, Jakab vagy Fülöp. Tapasztaltak és bölcsek. Jézus mellett voltak mindig – kivéve azt a bizonyos szenvedéstörténetet. Jól ismerik a tanításokat, emlékeznek a csodákra. Többször látták a Feltámadottat, hitük sziklaszilárd. Már csak a Szentlélekre várnak, aki bátor hitvallókká formálja őket. Feszülten figyelnek, ahogy Jézus megfogja Tamás kezét és az oldalán tátongó sebbe vezeti a kinyújtott ujjat. Megrökönyödnek, felháborodnak, megbotránkoznak. „Miért van erre szükség? Uram, miért vesződsz Tamással? Tamás, túl sokat kívánsz Jézustól!" A bennfentes hívő gőgjéből néznek le Tamásra és kérik számon hitetlenségét.
Tamás megrökönyödve áll és hagyja, hogy Jézus megfogja a kezét és oldalába vezesse. Néhány napja még kételkedett, nem tudta, kinek higgyen, össze volt zavarodva. Konokul állította, csak akkor hiszi, ha látja, ha érinti. De most már minden világos, minden egyértelmű. Minden a helyére került. Jézus itt van előtte. Nem is akarja megérinteni, de Jézus minden kételyt el akar oszlatni benne. Végső bizonyosságot kapott Tamás. Térde remegni kezd, leborul. Döbbenetében szólni is alig tud: „Én Uram és én Istenem!"
Jézus szelíd és szomorú arccal vezeti Tamás kezét feltámadott teste vértelen sebébe. „Még mindig nem hiszel, Tamás?" Mégsem szidja össze, mert kételkedik feltámadásában. Megteszi, ami ahhoz kell, hogy Tamás higgyen benne. Amikor az ujj a sebbe mélyed, Jézus érzi, ahogy Tamásban a kételkedés hitbe fordul, a döbbenet alázatos csodálattá változik. Az élmény hatására letaglózott, térdre borult Tamáshoz így szól: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."
Caravaggio kitalált történetet festett meg. János evangéliuma szerint Tamás nem nyúlt Jézus sebébe, meg sem érintette őt. Mégis érezzük a festmény erős üzenetét: a kételkedő, szkeptikus, kiábrándult emberért, aki csak azt hiszi, amit lát, Krisztus mindenre képes, hogy hitre segítse. Arra bátorít, hogy vigyem én is minden kételkedésemet, hitetlenségemet a Feltámadott elé. Ő az, aki bizonyosságot adhat. Ő az, aki boldogságos hitet adhat annak ellenére, hogy nem látom őt úgy, ahogy Tamás.
Arra kapok meghívást, hogy sziklaszilárd hittel bíró, „bennfentes" tanítványként ne lenézzem a körülöttem lévő Tamásokat, ne kételkedjek bennük. Legyen bennem alázat, hiszen egykor én is Tamás voltam. Segítsek nekik, hogy megtalálják Krisztust és legyen lehetőségük megérinteni, megtapasztalni őt. Még ha ez másokat megbotránkoztat is.
A húsvét az érintés ünnepe. A Feltámadott megérinti hitetlen, kételkedő vagy épp hitem miatt elbizakodott szívemet. Érintése nyomán új élet, erős hit támad, és örömmel mondom én is az ősi köszöntést: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt!
Szakács Gergely
A szerző református lelkész.
A cikk a Dunántúli Református Lap 2014. húsvéti számában jelent meg.
85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.
Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.
Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András
pünkösdi homíliá
járól.
A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.
A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.
Látogatóink száma a mai napon: 2483
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 61951159
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.