Roma közösségekben jó ideje folytat cigánymissziót az egyház, és bár a keresztyének felekezetenként más és más módon közelítenek a cigánysághoz, abban mindannyian egyetértenek, hogy csak a nyitott, elfogadó hozzáállás eredményezhet tartós előrelépést a romák életszínvonalát és társadalmi integrációját tekintve.

A cigányság társadalmi szintű elfogadásának elősegítésére öt protestáns egyház jelentette meg nemrégiben a Cigánymissziós Módszertani Füzetek című kiadványsorozat első részét. A füzetsorozatot a Cigány Módszertani és Kutató Központ adja ki azzal a céllal, hogy nemcsak egymással, hanem világi segítőszervezetekkel, önkormányzatokkal és a civil lakossággal egyaránt megosszák tapasztalataikat, melyekre a cigánysággal való kapcsolattartás és a körükben végzett missziós tevékenység közben tettek szert. A Találkozások címet viselő első kiadvány a baptista, evangélikus, református, metodista és pünkösdi cigánymissziók vezetőinek személyes hangvételű írásait tartalmazza.

Előre gyártott válaszok
A cigánymisszió nemcsak az evangélium átadását jelenti, hanem a családok életkörülményeinek hosszú távú jobbítását segítő erőfeszítéseket is.
„Minden misszió nehézsége, hogy azok a kiszolgáltatott emberek, akik között végzik, az elérhető előnyök érdekében többnyire azt mondják, amit mi hallani akarunk, nem pedig a valós helyzetről beszélnek, ez pedig sok csalódáshoz vezet" - fogalmazott érdeklődésünkre Naszádi Krisztina, a Magyarországi Református Egyház cigánymissziós munkatársa. „A romák hazánk számos településén integráltan élnek, de sokan tengődnek cigánysoron nagyon nehéz körülmények között egész más életfelfogással, kultúrával, amit meg kell érteni. Ezért nagy baj az is, ha odamegyünk és osztani akarjuk az észt" - tette hozzá.

Másik kultúra
Ha valaki szeretné tolmácsolni a cigányságnak a krisztusi örömhírt, számolnia kell azzal, hogy idegen kultúrába kell elvinnie az evangéliumot - magyarázza Naszádi Krisztina. „Ha a cigányság között végez valaki missziót, tisztelettel kell tekintenie a kultúrájukra. Első lépésként meg kell értenie, kik ők, náluk mi számít értéknek, milyen kapcsolatrendszerekben élnek, milyen kép él bennük Istenről. Ehhez pedig szükséges időt töltenie velük."

Ők már hívők
Vannak missziók, segélyszervezetek, amelyek munkatársai a cigánysoron vagy a cigánytelepen vesznek házat, itt élnek vagy dolgoznak, ami alkalmat ad arra is, hogy felmérjék a cigány családok erőforrásait, vagyis mindazt, amire lehet hagyatkozni a misszióban. „A cigányságnak nagyon mély istenhite van, ami ugyan babonasággal keveredik, de ha nem mondják is fel mindjárt a Heidelbergi Kátét, hisznek a transzcendens valóságban, Jézusról is tudnak. Csak abban kell segíteni, hogy megismerjék Istent annak, aki."

„Érték az is, hogy a romák szoros családi kötelékekben élnek, nagyon összetartóak, kiállnak egymásért. Mindenhová csapatostul mennek, viszik a gyerekeket is, ezért nem érdemes olyan programot meghirdetni nekik, amelyre csak a szülőket várjuk. Sok hagyományukból tanulhatnánk is, például a cigányság gyászolási és temetkezési szokásai megkönnyítik az elengedést, hiszen a romák jobban kifejezik az érzelmeiket is. Mi sokszor túlzásnak érezzük ezt, pedig az, hogy egy férfi zokoghat ilyenkor, azért van, mert náluk nem szégyen a fájdalom kifejezése. Amikor meghal valakijük, a rokonság napokra összegyűlik, eléneklik a halott nótáit, elbeszélik a vele kapcsolatos történeteiket, vagyis közösségben dolgozzák fel a gyászukat."

Konfirmáció a sátoraljaújhelyi romamissziós házban. A Zemplén Televízió felvétele.

„Rendes" reformátusok kellenek?
Kérdés, mennyire képesek nyitni gyülekezeteink, ha a roma hívek befogadásáról van szó.
„Sátoraljaújhely környékén van néhány színroma református gyülekezet, ahol rövidesen cigány presbiterek szolgálnak majd, és előfordul, hogy megtért romák otthonra lelnek nem roma gyülekezetekben, sőt, presbiterré is választják őket azokban. A református egyház cigánymissziós stratégiájában kimondta, hogy integrált gyülekezeteket szeretne, és bár ez a végcél, nem minden református közösség kész még erre. Hiszen gyakran még azt várjuk el, hogy a romák rendes reformátusként viselkedjenek a templomban, pedig engedhetnénk, hogy meggazdagítsanak minket szabadabb istentiszteleti formáikkal, szentlelkesebb Isten-dicsőítésükkel, érzelemvilágukkal" - állítja Naszádi Krisztina.

Egyél!
A meglévő kulturális különbségek, a megbélyegzettség és az együttélés feszültségei miatt újra fel kell építeni a bizalmat - folytatja a cigánymissziós munkatárs.
„Ha a cigányok megérzik, hogy az ő életkörülményeik javítását célzó vagy lelki missziót valaki nem szívből csinálja, akkor bezárkóznak. Bakay Péter evangélikus lelkész ír arról a Találkozások című füzetben, hogy a cigányokkal való kapcsolat kölcsönös meggazdagodást eredményez. A romáknak nagy élmény, hogy befogadják őket valahol, de a nem cigány embernek is az, ha a cigányok maguk közé fogadják, ám ezért tennie is kell. Nálunk nem illik mindent meginni, megenni vendégségben, a romáknál viszont fordítva van: el kell fogadni mindent. Ők ugyanis örülnek, hogy tudnak valamit adni. Ha elfogadod a kávét, süteményt, azt a szereteted, elfogadásod jeleként értelmezik. Persze, nekik is nehéz idegen közegben mozogni, ezért jellemzően bizalmatlanok az olyan intézményekkel szemben, mint például a kórház vagy az iskola. Hacsak nem győződik meg a szülő arról, hogy abban az intézményben szívesen fogadják a gyerekét, hiszen diákként talán őt is kiközösítették, külön padba ültették. Nem könnyű ezeket az akadályokat átlépni, még akkor sem, ha a cigányság társadalmi felemelkedésének, az integrációnak az útja az oktatás lenne."

Nemcsak hit; új élet
Ahogy általában, úgy a romák között végzett misszióban is épp a gyerekek elérésére koncentrálnak a reformátusok. „A hittanosok ott ülnek az iskolapadban, a kisebb falvakban szinte csak cigánygyerekek – rajtuk keresztül lehet elérni a szülőket. A pünkösdiek ezzel szemben a családfőket szólítják meg, mert ha nekik rendeződik az életük, a gyerekek is sokkal rendezettebb körülmények között élhetnek, tanulhatnak. A megtért férfiak gyakran épp a gyülekezetben alakítanak ki jó viszonyt valakivel, aki tud nekik munkát ajánlani. A világi munkaadók szintén sokkal jobban megbíznak a keresztyén közösségbe tartozó romákban. Igaz, sokszor az ő életük is csak visszaesésekkel jut előrébb, épp ezért lenne nagyon hasznos, ha egyre több helyen megvalósulnának olyan programok, amelyek  a romákat segítik a munkakeresésben és az adósságrendezésben. A Somogy megyei Büssüben például a svájci Református Egyházak Segélyszervezete, a HEKS támogatásával a helyi református lelkész megszervezte, hogy a cigányság mezőgazdasági munkavégzésbe kezdhessen fóliasátor felállításával. A köztük végzett misszió tehát holisztikus, vagyis nem az a fontos, hogy a romák elismételjék a hitvallási tételeket, hanem hogy mindaz, amit hisznek, valósággal visszahasson az életükre."

Új identitás
Kutyából nem lesz szalonna – tartja a mondás, ám valamennyi megtért ember épp ennek ellenkezőjéről számolhat be. Akárcsak a cigány emberek.
„Az a különbség cigány és nem cigány emberek között, hogy utóbbiaknak nem olyan látványos a bűne. A cigányok éppúgy rászorulnak az isteni kegyelemre, és vannak köztük jó néhányan, akik el is fogadják azt. Nagy megtéréstörténetekről is beszámolnak, hiszen korábban akár bűncselekményt is elkövető emberek élete is új irányt vehet. A hitre jutásukkor átélt elfogadottság – hasonlóan a drogfüggők vagy az alkoholbetegek megtéréséhez – számukra sokkal nagyobb élmény, mint azoknak, akiknek nagyjából rendben van az élete. Egy magyar átlagpolgár ugyanis jórészt elfogadottnak érzi magát, a munkakeresésben a bőrszíne biztosan nem jelent hátrányt, nem nézik meg, ha felszáll a buszra, a társadalom hasznos tagjaként tekinthet magára. Egy megvetett nép szülöttének viszont, aki nem tudja megetetni a családját, és akit kinéznek mindenhonnan, sokkal nagyobb fordulatot jelent a megtérése. Ahogy cigány emberek Isten gyermekeivé lesznek, elkezdenek másként tekinteni saját magukra és egész népükre is. Ráébrednek, hogy Istennel mindent újra lehet kezdeni. Megtapasztalják, hogy valaki elfogadja, szereti őket, neki úgy jók, ahogy vannak, nem számít, hogy néznek ki. A hitre jutásuk pillanatától sokkal pozitívabb identitást sajátítanak el, ami az egész életüket képes megváltoztatni: nem az számít, hogy cigánynak vagy magyarnak, hanem az, hogy keresztyénnek vallják magukat."

Jakus Ágnes

Képek: Füle Tamás, valamint innen, innen, innen és innen.

A Cigánymissziós Módszertani Füzetek első része, a Találkozások ezen a linken érhető el. 
A füzet beszerezhető a református egyház cigánymissziós irodájától is (1146 Bp., Abonyi utca 21). 
A református egyház cigánymissziójáról ezen a honlapon tájékozódhat.