Útvesztő

„Az egyik oldalon - ez Ország Lilié, némileg átívelve a másik oldalra - döntő mód labirintusokat látunk (s persze falakat, utakat, kapukat, létmozdulatokat)” - szólt a képekről megnyitó beszédében a püspök.

„Hogy egy labirintus sokféle vetületét látjuk-e, vagy sokféle labirintust, nem tudom, de egész szemléletünket áthatja mindegyik. Hogy milyen a labirintus formája, az is sokféle. Úgy, ahogy a régiektől a középkoron át mindmáig elénk vetül. De hogy mindez csupán a fantáziák játéka-e, játék-e egyáltalán, vagy rettenetes képzete a sorsunknak, ezt sem tudom. De nyilvánvaló, hogy itt ős-tapasztalat jut érvényre. Ezért jó a labirintus magyar megfeleltetése: útvesztő. Ez azt jelenti, hogy úton vagyunk, de éppen nem tudjuk, hogy megtaláltuk-e vagy elveszítettük az utat. Úton vagyunk, s nem tudjuk, hogy amin haladunk az út-e, kiút-e egyáltalán, s a záróponton szabadon ereszt,  vagy csak mélyebbre visz, egész a  másik zárópontig, ahol aztán meg kellene fordulni, s visszamenni odáig, ahol eltévedtünk.”

Meg van írva

„Meg van írva: meggondoltam útaimat, s ezért lábamat a te utadra fordítom, Uram. Ezt a zsoltáros mondja. Vagyis az útvesztő valójában nem egy út, hanem egymásba visszatérő utak, a mi utaink zárt világban örvénylő valósága, zsákutca, nem-is-út.  De meg van írva: Isten könyörülete és igazsága az egyetlen út. És hogy hová vezet? Azt a másik oldalon látjuk, amikor elérkezünk Bálint Endre kompozícióihoz és színeihez, a színek szonettjéhez, de leginkább az utolsó vacsora asztalához, s rajta a 12 pohár (még Júdásé is: éppen most borul ), mennyire szokatlan kompozíció, szerény, bár nincsenek alakok, arcok, mégsem személytelen,  nekünk kellene odaülni – ott  a kegyelem gazdag teljessége. Vagyis a megváltó áldozatnak ahhoz a csodálatos harmóniájához érkezünk, amelyet egyedül csak a krisztusi szenvedés tár fel” - fogalmazott Bogárdi Szabó István.

Pici szelet

Pici szelet ez a művészek életművéből, amit elhoztunk most Budapestre - mondta a Bibliamúzeum vezetője. Timár Gabriella hozzátette, hogy  tárlatuk anyagát a Vasilescu Gyűjteményből (Győr) válogatták, és ezt magángyűjteményekből kapott alkotásokkal egészítették ki. Ennek szellemében láthatók olyan képek, amelyek csak most és ezen a kiállításon vannak jelen. A kiállításon látható alkotásokat szövegrészletek, levélidézetek egészítik ki, amelyek képet adnak két ember mély barátságáról és egymás alkotói munkájának kölcsönös tiszteletéről.

Érdemes megállni

„Érdemes megállni és elcsendesedni az adventi rohanásban Ország Lili és Bálint Endre képei előtt, mert a 20. század két meghatározó, egyéni hangú, semmilyen csoportba be nem sorolható festőegyénisége mesél nekünk csendről, vívódásról, istenkeresésről, bezártságról, labirintusról, falakról, ünnepekről, pillanatokról és a szentségről. Bálint Endrét művészetében a templomi világ ihlette meg leginkább. Ország Lili története pedig döbbenetes, hiszen őt az Auschwitz felé induló vagonokból mentették ki, ez művészetének meghatározó élménye.” 

A kiállítás. amelyen több mint száz alkotás látható, ingyenesen tekinthető meg 2015. április 10-ig, a Ráday Gyűjtemény Biblia Múzeumának kiállítótermében hétköznapokon 10-19 óráig Budapesten a 9. kerület Ráday u. 28. szám alatt.

Bogárdi Szabó István megnyitó beszédét itt olvashatja.

Fotó:Füle Tamás