Emlékkövet állítunk, de meggyőződésem, hogy ez az emlékkő, amiely egy hajdan itt álló egyszerű kis hajléknak hirdeti emlékét, egy megépítendő új templom alapköve is egyben – mondta Bogárdi Szabó István református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a Budapest-Baross téri református gyülekezet ünnepi istentiszteletén május 31-én, vasárnap délután.
A gyülekezet egykori temploma helyén állított emlékkövet Karácsony Gergely, Zugló polgármestere és Bogárdi Szabó István leplezték le a Reiner Frigyes parkban.
Mégis megmaradt
„Ezt a kis templomocskát azért építették elődeink, hogy a Zuglóban és a VII. kerület határvidékén élő, Budapestre betelepedett, templom és közösség nélküli embereket az Istennek való engedelmességre egybegyűjtsék. A hatvanas években elbontották a templomot, a gyülekezet albérletbe költözött, fecskefészek-gyülekezetté vált, mégis megmaradt. Mától emlékkő is hirdeti az erre járóknak, hogy egykor itt templom állt" – mondta a püspök.
Emlékezés nélkül nincs közösség
Karácsony Gergely, Zugló polgármestere úgy fogalmazott köszöntőjében, hogy emlékezés nélkül nincs közösség, közösség nélkül pedig nincs értelmes emberi élet. „Az emlékkő ugyan a rombolásra emlékeztet, de remélem, hogy az építésre is, hiszen a közösség megmaradt. Zugló önkormányzata elkötelezett abban, hogy közösségeket építsen. Most letettük a jövő alapkövét és ha egyszer templom alapkövét tesszük le, szeretnénk kivenni a részünket belőle."
1910-1933-1966
Az emlékkő avatási ünnepségen Millisits Máté műveszettörténész mondott beszédet. Millisits Máté hangsúlyozta, hog yha évszámokkal kellene kifejezni a templom történetét, akkor három évszámot említene.
„A templom 1910-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült, amikor itt volt ugyan a háború szele, de még béke volt, és gazdasági fellendülés jellemezte az országot. Az épületet 1933-ban szentelték fel, túl a nagy gazdasági világválságon. A szomorú vég pedig 1966-ban jött el, amikor elbontották."
Millisits Máté műveszettörténész a reformatus.hu holnapon írt cikkében a következőket írja a templom történetével összefüggésben:
„A VII. és VIII. kerület Keleti pályaudvarhoz közel eső, a városi folklór által „Csikágónak" keresztelt területen hatalmas bérházakban nagy embertömeg zsúfolódott össze a XX. század elején. A reformátusok jelentékeny része a trianoni békeszerződés által elszakított területekről a fővárosba menekültek közül került ki, sokan éveken át vagonlakók voltak.
Az itt és a XIV. kerület Erzsébetvároshoz közel eső területén élő reformátusság lelki gondozását és gyülekezetbe szervezését Szőke Imre, a fasori (akkor Vilma királynő úti) egyházközség segédlelkésze vállalta magára. Az első istentiszteleteket 1928 őszétől a Hernád utcai iskola tornatermében, majd 1929 őszétől a Keleti pályaudvar dísztermében tartották (innen a gyülekezet neve).
„A gyülekezeti élet erősödésének eredményeként egyre jobban megtelt a Keleti pályaudvari tanácsterem; (...) már nem fértek el a hívek. Nemcsak szűk volt ez a helyiség, hanem alkalmatlan is, mert lépcsőn kellett két emelet magasságra felmenni, és a pályaudvar zaja zavarta az istentiszteletet" – olvasható Szőke Imre visszaemlékezésében.
A gyülekezet 1932-ben fiókegyházzá, 1938-ban pedig anyaegyházzá alakult. Már 1931-ben megindult a gyűjtés a templomépítésre. 1933-ban megkapták azt az acélvázas, hordozható fa barakképületet, melyet addig a tisztviselőtelepi (a mai Nagyvárad téri) gyülekezet használt, saját temploma felépüléséig. A fatemplomot az Aréna (mai Dózsa György) út –Thököly út sarkán állították fel. A templomot 1933. május 26-án Ravasz László püspök szentelte fel.
A faépület a második világháborúban jelentősen megrongálódott, évekig tartott a helyreállítása. A Népstadionban 1966-ban rendezett atlétikai Európa-bajnokság ürügyén a fatemplomot a hatóságok lebontásra ítélték. A gyülekezetnek ekkortól ad otthont a neves építész és olimpiai bajnok, Hajós Alfréd terve alapján 1909-ben a Magyarországi Református Egyetemes Konventje részére épült székház." (a cikket a reformatus. hu oldalon olvashatja tovább)
Fotó: Füle Tamás
Emlékkövet avatott a Budapest–Baross téri Református Egyházközség május 31-én 16 órakor a XIV. kerületi Reiner Frigyes parkban, a Dózsa György út és az Istvánmezei út sarkánál.
Az alkalmon igét hirdetett dr. Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke.
Az emlékművet leleplezte dr. Szabó István püspök és Karácsony Gergel,y Budapest Főváros XIV. Kerület, Zugló polgármestere
37 fotó található ebben a galériában
85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.
Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.
Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András
pünkösdi homíliá
járól.
A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.
A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.
Látogatóink száma a mai napon: 8892
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59084495
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.