Sípos Ete Álmosra emlékezik Bogárdi Szabó István.
Kevesen vannak bátrak, akik bölcsek is. Merthogy ma az evangéliumi bölcsességhez is bátorság kell. Sípos Ete Álmos egész szolgálata során e kettőt kérte, s mondhatjuk hálás szívvel, kapta is bőséggel Krisztusától. Bátor volt akkor is, amikor hivatalos felmentést kaptak a gyávák, amikor lelkészeknek, presbitereknek, hívőknek azt tanácsolták: ne csináljanak semmit (főleg ne hirdessék az evangéliumot), abból baj nem lehet; és bátor volt a „szabad” világ beköszönte után is, tudva, hogy a keresztyén ember szabadsága sosem tud hozzásimulni e világ magakelletéséhez. S így is lett, mindig aggodalommal figyelte rajongásig szeretett egyháza botlásait, zsákutcáit, igyekezetét - s ritka hűséggel akkor is imádkozott Isten népéért, amikor sokan a hivatalosok már csak végkiárusításra ácsingóztak az anyaszentegyház táján. Ő mindig a királyi menyegzőre készült.
És bölcs is volt, mert nem vitatkozott azokkal, akik elvitatták tőle a bölcsességet. Valóban, sokat küzdött, mégsem harcairól és vitáiról lett nevezetes, mert sosem szűnt meg magánál és a maga belátásánál magasabb szemponthoz igazodni. Tudta ugyanis, hogy végzetes, ha pusztán arra támaszkodunk, hogy tudunk és akarunk hinni, s nem arra, hogy Isten önmagát Jézus Krisztusban tárta fel teljesen. Az evangélium életváltoztató jó hír volt számára, s egyúttal meghívó szent életre, és kalauz az isteni szeretet végtelen világába. Jó pap volt. Holtig tanult. Megint eggyel kevesebben vannak a bölcsek, akik bátrak is tudnak lenni.
Isten elvitte tőlünk, s mi a boldog feltámadás reménye alatt adunk hálát áldott életéért.
A Magyarországi Református Egyház és a dunamelléki egyházkerület egész közössége nevében osztozunk Sípos Ete Álmos testvérünk halálakor családja és tisztelői gyászában.
*
„A Szentírás azt mondja, hogy Ábrahám kebele a boldog szentek lelkeinek lakozóhelye, és ez nekünk bőségesen elég: vándorutunk végén az összes hívők atyja fogad minket, hogy megossza velünk hitének gyümölcsét. Minthogy azonban a Szentírás mindenütt azt parancsolja, hogy mi teljesen Krisztus eljövetelének váradalmától függjünk, és a dicsőség koronáját egészen addig halasztja, elégedjünk meg a számunkra megszabott isteni korlátokkal: az istenfélők lelkei, miután fáradságos küzdelmüket befejezték, boldog nyugalomra jutnak, ahol boldog örvendezéssel várják a megígért dicsőség gyümölcsét, és így minden függőben marad, amíg megváltó Krisztusunk meg nem jelenik.” (Kálvin, Institutio 3.25.6)
Bogárdi Szabó István
85 éves korában elhunyt Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség korábbi elnöke. „A legfontosabb számomra, hogy tudom, az Úristen szeret. Hiszem, hogy egészségemben, betegségemben velem van. Amikor legutóbb beteg lettem, éreztem, hogy a legnagyobb orvosság a szeretet. A gyerekeim folyamatosan kerestek, az egész család és a szomszéd is imádkozott értem. A nőszövetségben is nagyon kedvesek voltak, rengeteg gyöngédség van bennük” – mondta két évvel ezelőtt egy interjúban a Reformátusok Lapjának.
Hasznosságelv szerint működő világban élünk, ahol mindent forintosítanak, de a Szeretethídon senki nem számítja ki, hogy mennyit ér az önkéntes segítség, hiszen jó dolgokat tenni alapvető emberi magatartás. Helyszíni riport Budafokról, a Szeretethíd május 20-i megnyitójáról, ahol nemcsak önkénteskedtek, hanem táncra is perdültek a résztvevők a legkisebbektől kezdve a püspökökön át az államtitkárig.
Az események egymásutániságában történetet keresni, a történetnek jelentést tulajdonítani: hitbeli cselekedet. Hit nélkül az egymásutániság: egymás nélküliség. A hit értelmezői mozzanatában azonban fölizzik egy lehetséges idézőjel a történet mondatai fölött – Molnár Illés gondolatai Visky András
pünkösdi homíliá
járól.
A Szentlélek szimbóluma a galamb. Az ősmélység felett mintegy tojását költő madárként lebegett – a Lélek teremtő hatalom; és Krisztus megkeresztelkedésekor aláereszkedik reá – a Lélek kinyilatkoztató és felhatalmazó erő. Feltétlenül szabad, mégis bizalmas, érkeztében szuverén áldáshozó. Mi azt mondanánk: vendég, holott ő a gazda – és minket avat birtoka vendégeivé: Ő a Lélek. A jelképe galamb.
A kis konfirmandusok a hét végén egyáltalán nem akartak hazamenni, pedig közülük többen bevallották, hogy néhány nappal korábban a legkülönbözőbb ötleteket fontolgatták, hogyan lehetne meglépni a csendeshétről. Lelki otthon, amely csodák színhelyévé vált. Az a ház, amit a tomboló tűz sem tudott elpusztítani. Harmincéves a nyárlőrinci Emmaus-ház, a kecskeméti reformátusok missziós háza.
Látogatóink száma a mai napon: 11121
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 62838327
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fenntartva.