A harminc gyerek befogadására alkalmas otthonért május 2-án adtak hálát egy ünnepséggel egybekötött konferencián. A rendezvényen a szakemberek mellett a gyógyuló gyerekeknek is feltehették kérdéseiket a résztvevők, a fiúk pedig nyitottan, szívesen válaszoltak. A 17 éves Ádám például sommásan úgy fogalmazott ráckeresztúri tartózkodásáról, hogy „azért jöttem ide, mert szeretném kiűzni a gonoszt az életemből. Kösz."

Visszaadni mindent
Ádám egy hónapja került Ráckeresztúrra, a mentora szerint jól halad a terápiával. A 17 éves fiú azt mondja, hogy már hat éve keményen drogozott, amikor bekerült a tinirehabra. Az utóbbi években úgy érezte, hogy ő maga az ördög és már nem tud semmi jót cselekedni – mesélte a portálunk érdeklődésére.
– Nem jártam iskolába, egész nap felváltva szívtam és aludtam. Ha elfogyott a drog, akkor megloptam a szüleimet. A szobámból mindent eladtam: a tévét, a hifit, majd később eladtam anyukám cipőjét és ruháit is. Végül már semmim sem volt, se barátom, se szüleim, hiszen már nem hittek nekem, bármit mondtam. Tizenöt éves lehettem, amikor rájöttek, hogy drogozok. Az mondták, hogy nagyot csalódtak bennem. Ráadásul féltek is tőlem, mert lelkileg és fizikailag is bántottam a testvéreimet. A drog miatt sokszor csak a düh és a bántás volt bennem, egyszer egy rendőrrel is összeverekedtem, ezután intézetbe tettek. Azt hittem, azért történt mindez, mert nem szeretnek a szüleim, aztán rájöttem, hogy éppen így akartak megóvni. Sokszor győzködtek, hogy jöjjek el Ráckeresztúrra, de azt gondoltam, hogy ez is olyan hely, mint a pszichiátria vagy akár a börtön volt; bent is töltöttem már néhány napot. Ráckeresztúron barátokra leltem, tudok beszélni az érzéseimről, és tudom, hogy számíthatok mindenkire. Azért vagyok itt, hogy elűzzem a gonoszt az életemből. Egyelőre még félek attól, hogy ha kikerülök innen és megkínálnának, újra szívnék, mert eléggé befolyásolható vagyok. A tisztasághoz magabiztosság kellene és erő Istentől, hogy segítsen. Ha meggyógyulok, szeretnék majd dolgozni. Szeretném édesapámmal körülmotorozni a Balatont, és ellátogatnék ide, Ráckeresztúrra is. Az ösztöndíjamból szeretném édesanyámat elvinni nyaralni a Velencei-tóra. Szeretnék visszaadni nekik mindent, amit elvettem tőlük – sorolta Ádám a terveit.

A normális élet szépsége
A valóság azt mutatja, hogy nagyon sok fiatal korán kallódni kezd, értelmetlenné, céltalanná, közösség nélkülivé válik az élete – mondta Bogárdi Szabó István református püspök, a zsinat lelkészi elnöke.
– Egyre nagyobb erővel lép be a gyerekek életébe a drog, feketén-fehéren szembesülnek a gonosszal. A drogos lét legmélyebb bugyra abból fakad, hogy sokaknak kevés az erejük hátat fordítani a gonosznak. Az ünnepségen minduntalan az jutott eszembe, milyen szép világ lenne, ha nem kellene többé a ráckeresztúrihoz hasonló intézményeket létesíteni. A tiszta és minőségi élet kegyelem. A helyes életrend mindig ott van a szemük előtt, csak bele kell illeszkednünk. Az lenne az egyik legfontosabb lépés, hogy a fiatalok által gyakran selejtnek tekintett, megvetett úgynevezett normális élet szépségét felragyogtassuk. A megváltozott életekben van remény az egész országra és európai civilizációra nézve is. Társadalmi, közösségi és családi szinten csak akkor lehetséges tenni, ha a közösségeink a helyes úton járnak. Egy-egy embernek, terápiás szakembernek, pedagógusnak, lelkésznek önmagában és talán együtt sincs elég ereje, sok imádságra van szükség, hogy bekövetkezzen a tartós változás.

A püspök az otthon kápolnájában tartott áhítatában arról beszélt a gyerekeknek, hogy régi, bűnös természetünk levetkőzése és a tisztaság felöltözése egyszerre véget nem érő kemény munka és isteni ajándék egyszerre. „Isten meghívott minket, megadja azt is, hogy ünneplő fehérbe öltözzünk" – hirdette a Jelenések könyve napi igeszakasza alapján.

Megelőzés és gyógyítás
Balog Zoltán református lelkipásztor, emberierőforrás-miniszter a Parókia portálnak adott interjúban azt mondta, hogy a pozitív célokért és a belátható életpályákért érdemes tenni és dolgozni. A tinirehabbal összefüggésben úgy fogalmazott, hogy a KIMM- ben (Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió) hisznek a keresztyén hit gyógyító erejében. – Ráckeresztúron tudják, hogy erőfeszítéseink nem csak rajtunk múlnak. Nehéz ezt világi nyelven megfogalmazni, ha pedig egyházi nyelven mondjuk, a világ nem igazán érti, miről beszélünk. Arról, hogy van egy plusz erőforrás, ami az embernek nem áll önmagától rendelkezésére, de ha nyitott rá, megkapja. Mi, keresztyének ezt jézusi szeretetnek hívjuk. A drogosok ügyével harmincnégy évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni, emlékszem, akkor szórólapot írtam a szenvedélybetegeket gyógyító missziónak. Az is egyfajta csoda, hogy abból a kis szobából, ahonnan indult a KIMM, micsoda intézményrendszer nőtt ki azoknak a munkájából, akik évtizedek óta önfeláldozóan dolgoznak.

Balog Zoltán kérdésünkre azt is elmondta, hogy a drogokkal összefüggésben a zéró tolerancia elvét képviseli.
– Nem kell szégyellni a zéró toleranciát. Miért kell a mérgeket kipróbálni? Akik a marihuana legalizációjáért küzdenek, ártanak a fiataljainknak és az országnak. Arról pedig kevés szó esik, hogy a drog hihetetlenül nagy biznisz, amiből sokan milliomosok lesznek, ellenük a leghatározottabban fel kell lépnünk. Másrészről az a dolgunk, hogy felkínáljuk a gyógyítási lehetőségeket, ez sokba kerül, de a megelőzésbe és gyógyításba érdemes invesztálnunk.

Macska-egér harc
Erdős Eszter, a KIMM vezetője azt mondja, sok gyerek külső kényszer miatt érkezik az otthonba.
– Mire hozzánk kerülnek a gyerekek gyakran már megszakadt az iskolai jogviszonyuk, Sokan a gyámhatóság nyomására jönnek hozzánk, és olyanok is vannak, akik javítóba kerülnének. A gyerekek nagy kihívások elé állítanak minket, éretlen személyiségként még percenként szörnyű dolgokat művelnek, minden rést igyekeznek kihasználni. A felnőtt drogosok azért jönnek, hogy segítsünk nekik meggyógyulni, míg a gyerek felfogja ugyan ezt értelmileg, de érzelmileg nem. Állandóan folyik a macska-egér harc, ami persze nem katasztrófa, de ha folyamatosan kimásznak az ablakon, bemutogatnak a szomszédnak, cigiznek, beszólnak, szöknek, az megnehezíti a napi rutint. A kicsikkel leginkább egyénileg, vagy két-három fős csoportban lehet pozitív légkörben dolgozni, úgy, hogy a szeretet és empátia is megmaradjon. Bár a működési engedélyünk tíz év feletti gyerekekre szól, azt hiszem, a szakmának még nem esett le a tantusz, hogy már ennél fiatalabb gyerekek is gyógyításra szorulnak.

Ráckeresztúron nemcsak a gyerekeket gyógyítják, hanem a szülőket is „kezelésbe veszik." Kéthetente hozzátartozói csoportfoglalkozást tartanak, illetve májusban rendezik az első családkonzultációs hétvégét. A gyerekek terápiája személyre szabott, de általánosságban 3–6 hónapig tart. A cél az, hogy minél könnyebben visszailleszkedjenek a családjukba, közösségükbe, ahonnan kiszakadtak.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Vargosz/reformatus.hu

A Magyarországi Református Egyház hivatalos honlapjának beszámolóját itt olvashatják a hétfői hálaadásról.