Korábbi számok Szerzőink

Kányádi Sándor:

Margaréta Hatalmas nagy szalmakalap,
alatta valaki halad.
Azt mutatja a viselet,
hogy az utas kislány lehet,
kislányra vall a ruhája
s a kalap nagy karimája.
Arra vall a járása is,
bizonyára ebédet visz,
különben nem volna nála
se kisfazék, se kosárka.
Meg-megáll szusszanni egyet,
aztán kaptat föl a hegynek.
Olykor vigyázattal lép át
egy-egy nyíló margarétát.
Le is szedné, ha nem volna
mindkét keze megpakolva.
Addig-addig incselegnek,
míg a kislány gondol egyet,
s mert a keze foglalt,
így hát leharap egy margarétát.
És boldogan mezítlábal foga között a virággal.

Szeretem ezt a szorgos-dolgos kislányt, aki Isten gyönyörűséges kertjében boldogan mezítlábal. Nehéz kaptatón halad, meg is kell állnia olykor, terhet is visz, mégis csupa öröm benne és körülötte minden. Tudja az utat.

Két hitben járó szomszéd délutánonként egyfelé ment haza a munkából. Útközben nem főzési tanácsokat adtak egymásnak, nem is a főnökről panaszkodtak, hanem naponta ezt kérdezte egyik a másiktól: „Mit kaptál?" - mármint az Ige által, megélve az aznapot. Ez a naponként húszperces közös út csodálatosan építette őket.
Köszönöm, hogy Közös Ég alatt Közösségünk lehet egymással, együtt haladhatunk az Úton.

Szeretettel:  Szakolczai Éva