Keresztyén hitünk

A kedves Olvasó számára szeretném összefoglalni, mit is jelent ez a cím számomra.

Kezdeném azzal, mit jelent eredetileg a „reform” szó. Manapság elég sokszor találkozunk vele. A „re form” latin szó jelentése: „visszaformálni”, „visszaalakítani”. Azt, ami elvesztette eredeti alakját, formáját azaz el-„deform”-álódott, átvitt értelemben elvesztette működését, funkcióját a reform hatására visszakapja eredeti alakját és működésének lényegét.

Magyarázatként rengeteg példát lehetne felsorakoztatni, most az autó világából említek egyet.
Az autógyár szalagjáról legördül egy vadonatúj autó. Ekkor még pontosan úgy néz ki és úgy is működik ahogyan azt a tervezők megálmodták és mértani pontossággal megszerkesztették. Aztán jön a vevő és örömmel megveszi azt, majd később használat közben egy szerencsétlen baleset következtében összetöri. Mi történt az autóval? Deformálódott, szinte a felismerhetetlenségig összeroncsolódott. Ekkor az autómentő elszállítja a roncsot a szervizbe és ott a felkészült szakember speciális célszerszámaival reparálja, azaz „megreformálja” azt. Az autószerelő ebben az értelemben egy reformátor, mert a el-deformálódott, működésképtelen autót újból az eredeti formájába állítja vissza.

Mi emberek hasonlóak vagyunk az autóhoz. Szerető mennyei Atyánk pontosan és precízen megtervezett és megalkotott bennünket. A „teremtő csarnok” szalagjáról „kigördültünk” az Éden kertbe. Akkor még pontosan úgy néztünk ki, ahogyan Isten kigondolta. Tiszták voltunk, békességben éltünk Teremtő, gondviselő Urunkkal és egymással. Életünknek Istenünk Igéje adott tartalmat, értelmet és célt. „És vette az Úr Isten az embert, és helyezte őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.” / I. Mózes 2, 15. /

Isten áldásával kezdődött tehát minden, aztán használat közben jött egy totálkáros baleset. Mi emberek elkezdtünk inkább hinni a démoni világ fejedelmének, ámításainak, csaló ígéreteinek, mint Istennek. Elhagytuk Urunkat, elengedtük a kezét, sőt tudatosan elfordultunk Tőle. A hazugság atyjának beszédébe szerettünk bele: „Olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói” / I. Mózes 3:5 b./

Alapvető bűnünk, totálkáros szerencsétlenségünk nem más, mint az, hogy egy idegen hatalomnak kezdtünk el hinni, őt kezdtük el imádni, Alkotónk helyett. Bevettük, sőt megkívántuk azt, amit megígért:
„Majd felvitte Őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatta néki e föld minden országait egy szempillantásban, és monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.„ (Lukács 4:5-7)

Miután elhittük az ámító szöveget, életünk isteni képe és formája, belső tartalma és célja a felismerhetetlenségig összetört, összeroncsolódott. A nagy hangzatos ígérgetésekből, démoni kampánybeszédekből semmi sem valósult meg. Az isteni magaslatok és nívó helyett, pokoli mélységek következtek. Menekülés az Úr elől. Félelem az igazság leleplezésétől. Megromlott házasság, az őszinte beszéd és felelősségvállalás helyett a felelősség áthárítása másokra. Vád az Úrral szemben, minden rossz okozója elsősorban teremtő Istenünk. Tisztátalan, gonosz gondolatok megjelenése szellemi és testi életünkben. Áldás helyett ítélet. Fáradságos, izzadságos munka, szenvedés megjelenése, stb.

Összefoglalva: az ”isteni autóból” egy „használhatatlan roncs” lett. Hol van az isteni jelenlét életünkben? Hol van az isteni Lehelet jó illata? Hol van az istenképűség, az isteni rend, az isteni ütem? Hol van a szeretet az öröm a békesség a szívesség a jóság a mértékletesség? Bűnös lépésünk következtében mindez összetört, deformálódott.

Rövidke életünk során érzékeljük, hogy valami nincs rendjén, valami nem stimmel.
Ekkor viszont megint kész a démoni „segítség”, hogy ál és hamis megoldásokat kínáljon szépséges summákért, pl. önmegváltó praktikákat, gyakorlatokat, bálványimádó vallásokat, vagy a józan gondolkodást lebénító szereket.

Az ember tehát reformra szoruló ember, de nem démoni, hanem krisztusi reformra!

Miért vagyok református keresztyén ember?

Azért, mert az én életem is eldeformálódott, sokáig az Úr számára használhatatlan voltam. Rajongtam a démoni célokért és kívánságokért. Elhittem, hogy képességeimmel isten lehetek. Aztán az Úrtól elszakadt úton jött egy betegség. Kerestem a gyógyulás útját. Ekkor személyesen is megtapasztaltam a reformáció négyes jelmondatának valóságát, igazságát és szabadító erejét: Sola Scriptura, Sola Gratia és Sola Fide. Egyedül a Szentírás, egyedül a kegyelem és egyedül a hit. Solus Christus, egyedül Jézus Krisztus! Ő az igazi gyógyító, ő életem és életünk igazi „Reformere”. Életemet egy áldott „műhelybe”, gyülekezetbe vitte, ahol összekuszálódott szellememet, lelkemet és meggyengült testemet speciális célszerszámaival (Igehirdetésekkel, Igetanulmányozással, lelkigondozói beszélgetésekkel, konferenciákkal, gyülekezettel, szolgálatokkal, stb.) helyére tette, reformálta.

Hálás vagyok Istennek, hogy Vele a református egyházban találkozhattam, ahol az Igehirdetés, Jézus élő beszéde áll a középpontban. Nagy öröm volt számomra megismerni és áttanulmányozni II. Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Káté kérdéseit és hitből fakadó feleleteit.

Befejezésül a 126 kérdésből most csak néhányat emelek ki :

1. Kérdés: Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?

Felelet: Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, engem a Sátán minden hatalmától megszabadított és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le fejemről; sőt inkább mindennek az én üdvösségemre kell szolgálnia; azért engem biztosít az örök élet felől és szív szerint késszé tesz arra, hogy ezután Őneki éljek.

21. Kérdés: Mi az igaz hit?

Felelet: Az igaz hit nemcsak oly biztos ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az Ő Igéjében nekünk kijelentett, hanem azon felül még az a szívbéli bizodalom is, amelyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz az Ő ingyen kegyelméből, egyedül a Krisztus érdeméért.


32. Kérdés: És téged miért neveznek keresztyénnek?

Felelet: Azért, mert hit által Krisztusnak tagja, és így az ő kenetének részese vagyok; azért, hogy az Ő nevét valljam, magamat neki élő hálaáldozatul adjam; és hogy ebben az életben a bűn és a Sátán ellen szabad lelkiismerettel viaskodjam, ez élet után pedig az örökkévalóságban Krisztussal minden teremtményen uralkodjam.


54. Kérdés: Mit hiszel a közönséges keresztyén Anyaszentegyházról?

Felelet: Hiszem, hogy az Isten Fia, világ kezdetétől fogva világ végezetéig, az egész emberi nemzetségből, Szentlelke és Igéje által, magának az igaz hitben megegyező, örökéletre elválasztott sereget gyűjt, azt oltalmazza és megtartja; és hiszem, hogy ennek a seregnek én is élő tagja vagyok és mindörökké az maradok.

Kedves Olvasó!

Jézus hív Téged is az ő győztes seregébe! Engedd, hogy átszegezett kezeivel reformálhassa, meggyógyíthassa elrontott életedet! Légy Te is élő tagja az Ő közösségének !

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened. …”
(Ézsaiás 43:1-5)


Soli Deo Gloria!

Egyedül Istené a dicsőség !


Drávafok, 2007. augusztus 4.
Unger Károly lelkész