Jézus Krisztus már az első tanítványi közösséget arra tanította, hogy
"…ti mindnyájan testvérek vagytok", vagyis egyenlők, és ne ismerjetek el más tekintélyt magatok között, mint a ti Mestereteket és mennyei Atyátokat. (Mt.23, 8-11.)
A testvérek számára viszont új parancsolatot adott az utólsó vacsora után:
"… szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn.13,34-35.)Ez nem egyszerű emberbaráti szeretet, hanem különleges, többletszeretet, amivel Jézus Krisztus szolgált tanítványainak kimutatva ezt a legalantasabb jellegű, lábmosási szolgálatában és abban, hogy mindazt, amit az Atyától hallott tovább adta nekik. (Jn.15,15.)
Tehát a testvérszeretet a testvérrel mindenét megosztó, szolgáló szeretet.
De ki az én testvérem? –joggal kérdezhetjük.
"Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám." –válaszolja Jézus. (Mt.12,50.)
Tehát nemcsak meghallgatja az Atya akaratáról szóló üzenetet, hanem cselekszi is azt. De ugyanez a feltétele az Isten országába való bejutásnak is. (Mt.7,21.) Az Isten akarata pedig legelőször is az,
"hogy higgyetek Abban, akit Ő küldött." (Jn.7, 29.)
Azután jön a többi: "gyümölcstermés", szentségében való részesülés. A gyümölcstermésbe beleérthetünk mindent, ami az új életben járás jegyeit mutatja fel.
Tehát testvérem az, aki hisz Jézusban, mint személyes Megváltójában, és Tőle nyert új életével, szavaival és a Lélek gyümölcseivel bizonyságot tesz róla.
Az önzetlen testvérszeretetet kívánjuk gyakorolni minden testvér felé tekintet nélkül fajára, nemére, felekezethez, egyesülethez való tartozására. Ezért az igazi "ökumené"-t gyakorolva keressük a kapcsolatokat, az együttmunkálkodás lehetőségeit minden jószándékú testvérrel és testvérszervezettel.