Kedves Testvéreim!
Szabó Gyula presbiter vagyok a Derceni Gyülekezetből és az alábbiakban szeretném Önök elé tárni ezt a kis bizonyságtételt, mely Istenről szól.
Hála legyen az Úrnak, hogy alkalmakat készít az Őt keresők számára. Ilyen alkalom volt a Balazséri Béthel Konferenciaközpontban megrendezett presbiteri csendeshét is, mely február 14-18 között volt. Az Igét Szántó János, Béres László, Gergely Szabolcs és Kőrözsi Sándor lelkipásztorok hirdették ezen a héten.
Az Ige tükrében és fényében vizsgálhattuk magunkat ezen az alkalmon. Én, személy szerint azért mentem el erre a csendeshétre, mert kiváncsi voltam, hogy mit akar nekem mondani az Úr, milyen útmutatást akar adni?
Amikor megérkeztünk, mindenki kapott egy Igés lapot, az én Igém a Neh 2:20-ból így szólt: "A mennyeknek Istene, Ő ad jó szerencsét nékünk és mi, mint az Ő szolgái kelünk föl és építünk..." Megnyugtató volt számomra ez az Ige, mert az Úr az ő szolgái közé sorolt engem is.
Csodálatos dolog presbiternek lenni - az ő választottjának, szolgájának. Istennek van egy nagy feladata számunkra - hirdetni az Evangéliumot.
A heti igehirdetések által nagyon sok útmutatást kaptam az Úrtól, rámutatott hibáimra. Isten leginkább arra figyelmeztetett, hogy óvakodjak a hiába való beszédtől és csak olyan szavakat használjak, amelyek építenek és nem rombolnak. Minden ember a maga helyén tanító, ezért fontos, hogy mit látnak, hallanak tőlünk az emberek. Minden haszontalan beszédnek egyszer lesz ítélete. Amelyik beszéd nem lesz áldássá, az átokká válik. Nekünk magyar embereknek különösképen vigyáznunk kell arra, hogy el ne vétessék tőlünk az Evangélium hirdetésének és hallgatásának lehetősége, mert e nélkül nincs élet.
A héten az Ige rámutatott a családi életem hiányosságaira is. Tudnunk kell azt, hogy Isten a férfire bízta a családot - ő kell vezesse, ő tartozik érte felelőséggel. Vezetni azonban csak úgy tudom családomat, ha közben Krisztusra figyelek és csak neki szolgálok. Az Isten a férfit kéri számon családjáért.
Jó volt azt átélni, hogy az Ige - ma is élő és ható valóság. Istené legyen mindenért a dicsőség!