Encsencsi segítségnyújtás Székelyföldnek

Az encsencsi református gyülekezet 2005. november 3. és 5. között mintegy fél millió forint értékű természetbeni adományt juttatott el Erdélybe, a székelyföldi természeti katasztrófa áldozatainak megsegítésére.
Az adományt a település református és katolikus gyülekezeteinek tagjai, magánszemélyek, cégek (közöttük a Pro-rehabilitáció kft. csomagolóüzeme), vállalkozók és a helyi általános iskola vezetői teremtették elő. A tartós élelmiszereket, ruhaneműt, takarókat, iskolai taneszközöket, valamint szerény készpénzt tartalmazó adományt, egy 26 fős küldöttség jutatta el a Székelykeresztúr mellett fekvő kis székely faluba Siménfalvára. Még az esti szürkület ellenére is megdöbbentő volt látni a környező helyekből hirtelen lezúduló hatalmas mennyiségű víz pusztító munkáját. A nyár közepén teljesen felújított református templom, csaknem teljesen romokban hever. Kerítése kidőlt, környezetét a víz teljesen elmosta, a templom napokig két méteres vízben állt. Bútorzata, ülőpadjai, szószéke, úrasztala teljesen tönkrement, falazata átázott. A fél méteres sárréteget még mindig nem sikerült terjesen kihordani. Az istentiszteleteket a közeli dombon, feljebb épített unitárius templomban tartják.
A gyülekezet lelkipásztornője Jakab Hajnal Imola, aki Siménfalván kívül még tizenkét gyülekezet gondozója, közöttük a szintén súlyos veszteségeket elszenvedett Farkaslakáé is - itt született, és itt található a nagy székely író Tamási Áron síremléke -, Isten iránti hálaadással köszönte meg Encsencs község adományát. Örömmel számolt be a máshonnan érkezett adományokról is, és egy magyarországi cég felajánlásáról, amely saját erőből vállalta a református templom helyreállítását. Reméljük meg is valósul!
A korondi szálláshelyek elfoglalása után, a második nap kirándulással folytatódott. A parajdi sóbánya megtekintése, a Gyilkos tó és a Békás szoros gyönyörűsége ámulatba ejtett mindenkit. Az erdélyi tájak szépsége azokban is megteremtette az ide visszavágyódás érzését, akik még csak először jártak ezen a vidéken.
A gyülekezet tiszteletteljes főhajtással adózott Segesvár mellett Fehéregyházán Petőfi Sándor emlékhelye előtt. Ezen a helyen látták a költőt utoljára, sebesülten a fehéregyházi csatában.
Nagy öröm volt megtapasztalni korondi házigazdáink szíves vendégszeretetét. Mindezért ez úton is köszönetet mond a kis csoport.
A harmadik, már hazafelé tartó napon élte át a közösség a legmegdöbbentőbb élményét. Erdőszentgyögytől délre kanyarodott a busz. Néhány kilométeres igen rossz út után szótlan csöndben, könnyes szemekkel adózott mindenki a Caucesku diktatúra falurombolásának áldozatai előtt, egy, a térképről letörölt településen Bözödújfalun. 1988-ban, - a diktatúra leverése előtt egy évvel! - egy több négyzetkilométer nagyságú víztározót létesítettek a falu helyén. 180 házat és 5 templomot árasztottak el. A falu fölött vízzáró gátat építve, a környező helyek közötti völgyben fekvő településre ráengedték a felduzzasztott Küsmöd patak vizét. A lakosokat elűzték, akik maradtak, azokat pedig hagyták elpusztulni. A falu a tó fenekén nyugszik.
Az öt templomból már csak a római katolikus templom tornya áll, látszik ki a vízből, és az unitárius templom egyik fala. A falu mellett emlékhely jelzi, hogy az itt élt lakosok évről-évre összegyűlnek, és megemlékeznek arról a közösségről, ahol különböző nemzetiségű és felekezetű családok, görög és római katolikusok, unitárius és székely szombatosok éltek együtt évszázadokon át egymást tisztelve és szeretve, példás békességben.
A székelyföldi segítségnyújtás Istentől rendelt szép szolgálatában nagy buzgósággal és örömmel, nemes feladatot végezve vett részt Encsencs faluközössége, a református gyülekezet szervezésében. Legyen köszönet az adományozók felé és a helyi képviselőtestület ez ügyet támogató tagjai irányába!
Baracsi István
ref. lelkipásztor