Mi is történt velünk,gyülekezetünkben, falunkban?
Terveinkről,ötleteinkről, örömünkről, bánatunkról.


Jubileum Felsőnyéken

A 2005-ös esztendő neves dátum a felsőnyéki ifjúsági gyülekezet életében. Ebben az évben az ifi egy évtizednyi "történelemre" tekint vissza. Nagyon sok minden elfér ebben a tíz évben hegyek völgyek és sajnos szakadékok is, ahonnan sokan nem tudtak a mia napig sem felkapaszkodni.

Kezdődött minden azzal, hogy Isten magokat hintett el néhány fiatal szívében, ahol azok szárba szökkentek és szóródtak tovább. Ez volt az ifi történelmének első mérföldköve. Éjszakába nyúló teológiai viták, evangélizációs körutak, újabb tagok érkezésé, betegek látogatása, idősek megsegítése, rengeteg ének, szereplés, jókedv, egymás iránti szeretet. Senki nem nézte, hogy ki melyik felekezet tagja, ki melyik iskolába jár, ki mit szeret, ki mit dolgozik, stb. Az ifi-ben az volt a lényeg, hogy egyszerűen jó volt együtt lenni, érezni azt, hogy a fiatalokat összeköti valami. Lobogott az a bizonyos "első szeretet" lángja.
Persze a lángok sem égnek örökké. Volt, mikor ez a láng csak pislákolt. Ki ezért, ki azért elmaradozott az összejövetelekről, talált valami számára látszólag fontosabbat, vagy családot alapítottak, küzdöttek a mindennapokkal, olyan is volt, hogy egyszerűen kísértésekbe estek. De az ifi tovább élt. Mindig volt néhány tag, aki állhatatos maradt. Mivel Isten nem hagyja elveszni az ő népét, új tagok érkeztek, az elcsatangoltak közül pedig sokan előbb-utóbb felismerték, hogy hova tartoznak és visszatértek.
Augusztus 27 -én egy rendhagyó ifi keretében emlékeztünk. Erre az alkalomra meghívót kapott minden volt és jelenlegi ifi-tag. Nagy Jánosné lelkipásztor mintegy 40 meghívót küldött szét. Volt, aki még a családját is elhozta.
Az Igét Kiss Emil baptista lelkész, a fiatalok Emil bácsija hirdette, akinek a személye szorosan kötődik az ifi történetéhez. Az alapige a Jelenések könyve 2,1-7, az efézusi gyülekezethez írt levél volt. A Krisztussal és egymással való közösséget az úrvacsorában élhettük át, majd pedig kötetlenebb beszélgetésben, szeretetvendégséggel egybekötve hallhattunk egymásról bővebben. Sokat kaptunk ettől a közösségtől. Ahogy Isten eddig sem engedte, hogy megszűnjön, úgy a jövőben sem hagy minket magunkra.
KELEMEN ÉVA ESZTER

"De az a panaszom ellened hogy nincs már meg benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet..."
Jel 2,4-5a