Felsőnyék Tolna megye északi sarkában található falu, középkori jelentőségét a vár és a hozzá kapcsolódó birtoktest adta. A faluról tudjuk, hogy 1136-ban a dömösi prépostság birtoka volt. A vár - Miklós Zsuzsa ásatásai szerint - XIII. századi eredetű. Első említése 1315-ből való. A vár politikailag azért volt jelentős, mert a nagyhatalmú Kőszegiek birtokolták, akiknek hatalmát szívós harcokban tudta csak megtörni Károly Róbert. Csák Máté halála után a király a Csák nemzettségre birtokcserét kényszerít, és fontos dunántúli váraikért cserébe Dombó és Nyék - egyébként szerény - várát kapják. A család a Csák név helyett rövidesen át is tér a Dombai név használatára. A Dombai család lesz tehát 1557-ig Nyék birtokosa, ekkor adja a már pusztaként említett települést Ferdinánd a Batthányaknak. 1459-ben fordulat következik be a megyében, és az addig kevés tolnai birtokkal rendelkező országos méltóságok után a megyei főispáni rangot a helyi nemesség szerzi meg. Ettől kezdve a Györgyi Bodó és a Dombai család tagjai váltogatják egymást, vagy együttesen vannak a megye élén, egészen 1501-ig. Ezt követően sem szűnik meg szerepük a megyében, mivel a vármegye országgyűlési követei közt tűnik fel Dombai Pál és Miklós neve. Pál 1500-ban királyi tanácsos, 1514-ben esküdt ülnök, a Hármaskönyvet vizsgáló bizottság tagja. Talán az ő sírkövét találták meg 1760-ban a templomban. (A család egyik korábbi 1459-ben ispánoskodó tagja is Pál volt). A felfedezésről a Tudományos Gyűjtemény, a reformkor neves tudományos lapja számolt be. Ebből tudjuk, hogy a következő felírat volt a sírkövön: “Ezek Dombói Pál hamvai, aki azon tartománynak az ura volt, mely a Sió és a Kapos közt terült el-. A sírkő sajnos eltűnt. A lelet azt bizonyította, hogy a templomot talán a Dombai család több tagjának is temetkezési helye volt. A templom falai mentén gótikus támpillérek utalnak középkori eredetére.
A hetvenes években egy tatarozási munkálat alatt a külső vakolatot leverték. Ekkor előtűntek befalazott gótikus ablaknyílások, amik arra utalnak, hogy a templom falai -a torony indítását is beleértve- lényegében középkoriak. A falu feletti dombon elhelyezkedő templom körül ma is temető található, ahogy az a középkorban általános volt. A műemléki kutatások szempontjából az egyik legígéretesebb tolnai templom lenne.
A faluban az 1836 körül átalakított római katolikus templom (Kossuth u.) XV. századi, gótikus falmaradványokat őriz. Az egykori plébániaház XVIII. századi műemlék jellegű barokk épülete ma már más célokat szolgál. Késő barokk, 1792-1796. között épített református templomát a XIX. század végén eklektikus stílusban építették át, érdekesség, hogy ekkorra vesztette el református többségét a falu.
Komáromy István plébánosnál rejtőzködött a szabadságharc bukása után néhány hétig Deák Ferenc. A nagynevű bujdosónak a rejtőzésben alkalmas helyet, a környezetet és a vendéglátókat jól ismerő Vas Gereben választotta ki. Komáromy István felsőnyéki, Felsőbüki Nagy János akkor Tótkeszi, ma Magyarkeszi, Szekfű Mihály ozorai, Kövess János enyingi plébános megbízható volt magyarságáról és vendégszeretetéről. Hozzájuk vitte hát "a haza bölcsét" a közeli (fürgedi) születésű "Ispánjóska" vagyis Vas Gereben.
Egyesek szerint a nyéki emlékprésház nem is annyira a Deák-legenda, mint inkább építészeti szempontból különösen becses.