Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Jánosi látás

A lélektan egyik kulcskifejezése a kivetítés (projectio). Ez azt jelenti, hogy amikor megnézünk vagy értékelünk valamit, nem vagyunk mindig tárgyilagosak. A látott személyre vagy eseményre tudatlanul rávetítjük belső világunk tartalmát. Így történhet meg, hogy ugyanaz a kép vagy esemény
egyesek számára reménységet, míg mások számára a teljes összeomlást jelenti.

A húsvét reggeli kép az üres barlangsír volt. Előtte az elhengerített kő. A sírban néhány lepel, s egy fejkendő külön összehajtva.
Ezt a képet Jézus három tanítványa nézi meg, s mindegyik mást és mást lát.


  • Mária a legrosszabbra gondol, szerinte a Mestert ellopták. Kétségbeesve elrohan és elmondja "negatív evangélizációját-, tehát elmondja a rettenetes hírt a két oszlopapostolnak, majd sír.

  • Péter bemegy a sírba, majd tanácstalanul távozik, nem ért az egészből semmit.

  • Végül János lép be a barlangba, de ő lát és hisz.

Kérdésünk: Vajon miért volt ennyire különböző benyomása a három személynek ugyanarról az objektív eseményről? Mi lehet az oka annak, hogy János hitt, míg a másik kettő nem

  • János máshogy látott.



A görög szöveg adja meg a kulcsot ezzel kapcsolatban. Mária csak egy külső látással, siető, felületes pillantással közeledett a titokhoz (blepó). Péter látása szemlélődő, merengő , elmélázó látást jelent (theóreó). János rendelkezett szellemi-lelki látással. A nála szereplő horaó ige gyakran Isten vagy Jézus látását, vagy mélyebb felismerést jelent (Mt 24,30; Lk 1,22; Lk 9,31; Jn 1, 51; Csel 7,26; 1Kor 9,1).


  • János máshogy gondolkodott.


János másként rakta össze az esemény részleteit. Számára a kép nem egy sírrablást jelentett, hanem a rend nyomai hitre segítik. Értelmével is felfogja, hogy itt Isten járt. Ma is így áll a helyzet. Minden csillagász ugyanazt a csillagos eget látja teleszkópjával, mégis az egyik csak ősrobbanást lát, a másik pedig a Teremtő cselekvését. Az egyik hisz, a másik pedig nem. Ez az a pont, ahol elkezdődhet bennük a megtérés. Jézus, feltámadása után számos esetben megfeddte tanítványait, mert gondolkodásunkban, ismereteik rendezésében restek voltak (Mt 16, 14; Lk 24, 25-38).


  • János szíve közelebb volt Jézushoz.



Ő volt az, akit Jézus szeretett (2.vers). János Jézus közelében élt. Az utolsó vacsorán is Jézus keblén pihent. Ő ismerte a Mestert legjobban, mert ő tapasztalt legtöbbet szeretetéből. A Jézussal való személyes és mély kapcsolat átsegítette a nagypéntek krízisén. Ez a kapcsolt bátorrá tette cselekvésében is: Még a főpap udvarába is bement, ott maradt a keresztnél mindvégig, s látta a láthatatlant húsvét reggelén. Nem véletlen, hogy ő lesz a mennyei látnok is, aki megírja a Jelenések könyvét. - Érdemes összehasonlítanunk János hitét Tamáséval (20, 26-29). Ő is hitre jutott végül. Mégis Jézus ezt mondja neki: "Boldogok, akik nem látnak és hisznek.-

Vajon miért a jánosi hit a boldog hit?


Mert János hite bizalomra épült, Tamásé pedig bizonyítékokra. Mindkettővel lehet üdvözülni, mégis miközben a bizalomra épülő hit egy személyben hisz, addig a bizonyítékokat kereső hit mindig új és új csodás eseményeket vár a saját elképzelései szerint. S mivel nem tanul meg jól látni és várni, könnyen megbotránkozik és elesik.


  • A húsvéti hit kegyelmi ajándék is.



A sziklasír megnyílását egy másik nagy csoda kell hogy kövesse. Jézus megnyitja a tanítványok értelmét, hogy lássanak (Lk 24, 16,31,41).


Van-e bennem elég alázat a Jézus előtti meghajlásra húsvét reggelén? Kész vagyok-e szemgyógyító írt és új gondolkodást, új kegyelmet, új életet s a megígért Szentlelket kérni húsvét reggelén?

A lelki gravitációs törvény (bűn és félelem) miatt hajlamosak vagyunk arra, hogy mindig a legrosszabbra gondoljunk, mint Mária. Pedig lehet a látszólag nehéz helyzetet reménységgel is fogadni és győzni abban. Gondoljunk az ÓSZ-i tizenkét kémre. Mindnyájan ugyanazt a földet látták, de tízen megrémültek, s csak ketten hittek, Káleb és Józsué. Bennük más lélek volt!
Húsvét óta elhihetjük, hogy minden javunkra szolgál, mert szeretete bennünk él (Rm 8, 28). Húsvét óta máshogy láthatjuk szeretteink és a magunk halálát is. Hiszünk abban, hogy a látszat csal. Látszat szerint a halállal mindennek vége van, mégis Jézus példája és ígérete szerint új testben (pneumatikus) fel fogunk támadni az Úr eljövetelekor (RÉ 274, 3-5). Tatai István





































Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2019. augusztus 21., szerda

    A valódi önmegvalósítás nemcsak rólunk szól, hanem a kapcsolatainkról is. Ez egyszerre szabadság és kihívás. Pál Feri ennek a lehetőségeiről és dilemm...
  • 2019. augusztus 20., kedd

    Isten háza nem a változatlanság, hanem a gyógyulás és a remény helye. Akkor van értelme felújítani, ha a benne élő gyülekezet erőt és hitet ad a telep...
  • 2019. augusztus 19., hétfő

    Mit jelent érettnek lenni?
  • 2019. augusztus 18., vasárnap

    Miért és hogyan lesz valakiből kutató-mentő, és mi ad neki erőt ehhez az elhíváshoz a bevetések során? Többek között erről is mesélt nekünk Hegedüs Gá...
  • 2019. augusztus 17., szombat

    Kinek ne lennének fontosak a kapcsolatok…hiszen kapcsolatra vagyunk teremtve! Rendhagyó olvasónapló és könyvajánló – első rész
  • 2019. augusztus 16., péntek

    Segítség a lelkipásztoroknak, hogy a saját gyülekezetükben a szolgálatba bekapcsolódó aktív munkatársakat, világi vezetőket, presbitereket, tanítókat ...
  • 2019. augusztus 15., csütörtök

    Az érzelmi intelligencia fontosságát nem szabad se túlmisztifikálni, se lebecsülni. De fejleszthető-e mindenkinél? Amennyiben igen, akkor milyen mérté...
  • 2019. augusztus 15., csütörtök

    Sokunknak magától értetődő dolog a címben foglalt feltétel, bármerre indulunk, nálunk van a Szentírás. De akad olyan úticél is, amelyik kifejezetten t...
  • 2019. augusztus 15., csütörtök

    Idén nyáron is elindult az Ökumenikus zarándoklat.
  • 2019. augusztus 13., kedd

    „…hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok.” (Máté evangéliuma 20. rész, 26. vers)