Lelkészi jelentés a csicsói, kolozsnémai és füssi gyülekezetek 2004-es életéről

"Mindeddig megsegített minket az Úr.“ (1 Sámuel 7, 12b)

Kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban.

Sámuel hálája nem önmagáért szól elsősorban, hanem a népért, amely sok győzedelmes jelben tapasztalhatta meg Isten közelségét. Akkor, amikor számot adunk egy évről akkor a hála szava kell elsősorban elhagyja a szánkat, hiszen megtartatásunk ékes bizonyítéka mai jelenlétünk, amelyért mindenki módfelett hálás lehet ezen évnek fordulóján. Hálatelt szívvel mondhatunk tehát ismételten köszönetet Istennek, hogy segítségünkre volt, és nagy kegyelméből ismételten egy év végéhez érkeztünk, ahol megállhatunk, és visszatekinthettünk azokra a történésekre és eseményekre, amelyek a 2004-es évben történtek velünk. Nincs ez másként a gyülekezeti életben sem, s a lelkész életében sem, aki ilyentájt ad számot a maga meglátásai szerint a gyülekezetek éves ténykedéséről. Tisztában vagyunk vele, hogy életünk és szolgálataink is mindössze eszköz voltunkat mutatják csupán Isten kezében, s minden, ami történik velünk vagy körülöttünk az Isten akaratából van. Ezt számtalanszor megtapasztaltuk az elmúlt esztendő folyamán is. Igyekeztünk azonban jó sáfárokként munkálkodni, mindenki a maga helyén, abban a munkában, amellyel meg lett bízva, vagy amelyet önként vállalt. Vegyük hát szépen sorjában a történéseket gyülekezeteinkben, s lássuk, mi mindenre tekinthetünk vissza.
Kezdeném először a szórványgyülekezet - Füss gyülekezet - történetével.
Ebben az évben rendszeresített alkalmaink voltak, ami azt jelenti, hogy a korábban elkezdett rend szerint minden hónap harmadik vasárnapjának délelőttjén, 10, 00 órai kezdettel tartottunk istentiszteletet (kivétel volt július és október), s tartottunk ünnepi istentiszteleteket is. Az istentiszteletek száma 12, temetés, keresztelő vagy esküvő a gyülekezetben nem volt. A látogatottság a református hívek részéről rendkívül gyérnek mondható, inkább hasonlítanak az istentiszteletek gyermek-istentiszteletekre, mintsem felnőtt alkalmakra. A felnőttek mintha nem éreznék fontosnak, vagy nem látnák értelmét ezeknek az alkalmaknak, hiszen többszöri megszólítás ellenére sem nagyon jönnek, kivétel csupán a karácsonyi istentisztelet. Látogatottság terén még van miben fejlődnünk, de reméljük, hogy egyre inkább tudatosodik majd minden füssi református egyháztagban, hogy a havi egy alkalom kiváló lehetőség nemcsak a hitük szerinti igehallgatásra, hanem a találkozásra is. Ebben kell előbbre lépnünk az elkövetkezendő évben. Reméljük, hogy a következő évben ki tudunk majd kerülni minden hiányosságot, és minden ékesen és szép renddel történhetik majd.

Kolozsnéma:

Leánygyülekezetünkben az elmúlt évben is minden a megszokott menetben történt, minden alkalom megtartatott, sőt, azon felül is voltak rendkívül szép alkalmaink. Az istentiszteletek és a bibliaórák száma 93. Keresztelő 2 volt (Blecha Emil, Kürthy János), a vigasztalás igéit 4 alkalommal hirdettük (özv. Domonkosné Hellman Etel, Koky Valéria, Kopócs Magdaléna, Kozmér Kálmán ). Idén is volt - hála Istennek - egy esküvő, mégpedig Vörös Enikő és Blecha Emil esküvője. Örvendetes, hogy hosszú idő óta először konfirmációra - felnőtt konfirmációra - is sor került, a gyülekezet tagjai közül négyen tettek vallást hitükről (Vörös Enikő, Blecha Emil, Nagy Laura, Simkó Andrea. Családlátogatások száma 6, presbiteri megbeszélések száma 4. Elmondható tehát, hogy a gyülekezet, bár fogyott, de pozitív jelek mutatkoznak a jövőt illetőleg. Nézzük meg kronológiai sorrendben a rendkívüli alkalmainkat:
• január 25, ökumenikus istentisztelet ( templomunkban ThLic. Styahula László plébános úr szolgált)
• Február 29-én böjt 1. vasárnapján úrvacsorával egybekötött istentiszteletet tartottunk.
• Március 3-án vendégül láttuk a pozsonyi egyházmegye lelkészi karát - a hagyományos lelkészgyűlésen
• Március 14-én, az istentisztelet keretében emlékeztünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeire.
• Március 21-én a szokásos éves egyházlátogatás szolgálata keretén belül Nt. Szabó András esperes úr szolgált igehirdetéssel, s az istentisztelet után ellenőrizte a gyülekezet adminisztratív dolgait, valamint a presbitérium tagjaival beszélgetett.
• A húsvéti ünnepkörben legátusként szolgált Bognár Judit, III. éves teológa. Az ünnepkörben kiszolgáltattuk az úrvacsorát is.
• Május 2-án az édesanyákat köszöntöttük az Anyák-napi istentiszteletünkön.
• Május 10-én a gyülekezet képviselőivel részt vettünk Nagymegyeren, az egyházmegyei közgyűlésen.
• Május 20-án, áldozócsütörtökön este az ünnepi istentisztelet rendben megtartatott.
• A pünkösdi ünnepek alatt harmadszor ebben az évben kiszolgáltattuk az úrvacsorát, és megemlékeztünk a gyülekezet egykori lelkészéről, Kőváry Albertről is.
• Július 18-án egyházunk püspök-helyettese, Ft. Fazekas László szolgált igehirdetéssel a gyülekezetben.
• Augusztus 1-én a FIRESZ táboron résztvevőkből álló kórus volt vendégünk, igét hirdetett: Süll Tamás, a tábor vezetője, református lelkipásztor
• Augusztus 8-án 4 felnőtt konfirmált.
• Augusztus 29-én az újkenyérért adtunk hálát az úrvacsorai közösségben.
• Szeptember végén - október elején folytak a külső felújítási munkák a templomnál kárpátaljai szakemberek által.
• Október 2-án, hangulatos búcsú-esten búcsúztattuk kárpátaljai barátainkat, akik a templomfelújitási munkákat végezték.
• Október 9-én gyülekezetünk több tagja vett részt Rimaszombatban a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata záróakkordjaként tartott lelkész-szentelésen.
• Október 31-én a reformációra emlékezve jött össze a közösség, s ekkor az újborért is hálát adtunk.
• November 7-én hálaadó istentiszteletet tartottunk sok meghívott, kedves vendégünk részvételével, mely istentiszteleten hálát adtunk a templom külső felújításáért. Az igehirdetés szolgálatát Ft. Dr. Erdélyi Géza, egyházunk püspöke végezte.
• November 29-én az alistáli Egyházmegyei Közgyűlésen vettünk részt a gyülekezet képviselőivel.
• December 5-én gyülekezetünk több tagja vett részt a soproni istentiszteleten, ahol én szolgáltam igehirdetéssel, és a csicsói ifjúsági kórus is fellépett.
• A karácsonyi ünnepkörben folyt a gyűjtés az ifjúságfalvai gyermekotthona javára. Az ünnepek alatt az úrvacsorát hatodjára ebben az évben, kiszolgáltattuk.
• December 29-én, ünnepi presbiteri gyűlés volt Csicsón, az egyházközségek presbiterei részére.

Természetesen ebben az évben is minden vasárnap rendszeresen megjelentünk a helyi szociális otthonban, ahol istentiszteleti közösségben voltunk együtt az otthon lakóival. A látogatottság lassan állandósul, 10-15 fő között, ám ezen látogatók több vallásból tevődnek össze. A szolgálatokat ketten, Illés Judit és jómagam végeztük. Az otthon lakói számára idén is ruhagyűjtést szerveztünk.
Ebben az évben elsősorban a templomfelújítási munkálatok kötötték le figyelmünket, hiszen kora tavasztól késő őszig nagyon sok munkafolyamatnak értünk a végére. Elmondhatjuk: idén többet tettünk ez ügyben, mint amennyit terveztünk. A teljes külső felújítás végén vagyunk, s nem csak a templom, de az templom környéke is teljesen megújult. Hála legyen érte Istennek.
Nagyon sok tárgyalásunk volt ebben az évben is a felújítási munkálatokat illetően, s örömmel mondhatom, hogy olyan kezekben tudhattuk és tudhatjuk a munkálatok irányítását, akik szakértőként felügyelik mindennek a menetét, valamint értékes szakmai tanácsokkal látnak el bennünket. Gondolok itt elsősorban Litomericzky Nándor és Dénes Éva személyére, akik állandó jelleggel felügyelték a felújítás menetét. Aztán a budapesti "felügyelőinkre“, Dr. Diószegi Lászlóra, Barabás Bélára, Káldy Gyulára, Sebestyén Józsefre, akik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Teleki László Alapítvány részéről több alkalommal érdeklődtek irántunk és a felújítási munkálatok menetét személyesen ellenőrizték. Itt köszönjük meg elsősorban gyülekezetünk tagjainak a helytállásukat, akik 60-70 éves korukat meghazudtolva minden magasságban végezték a munkájukat, elősegítve a szakmunkák gyorsabb menetét. A kárpátaljai mesterek Stark István mérnök úr vezetésével nagyban hozzájárultak a külső felújítási munkák szebb kivitelezéséhez.
Persze azzal is tisztában vagyunk, hogy sok munka vár még reánk, de reméljük, hogy az elkövetkezendő években a teljes belső felújítás is hátunk mögött lesz.
Ebben az évben több pályázaton sikeresen szerepeltünk. A templomfelújításra kaptunk a Teleki László Alapítványtól, több ízben is - ami nagyban hozzájárult a befejezett külső felújítási munkálatokhoz.
A külső ház lassan megújul, s mintha valami pozitív elmozdulás érzékelhető lenne a belső, lelki ház építésében is. Egyre több a segítő, a gyülekezeti munkát felvállaló egyén. Persze, vannak az örömökön túl gondok is, néha meg nem értések vagy félreértések okozta kisebb súrlódások a gyülekezet tagjai között, de ezek lassacskán, hála Istennek, megoldódni látszanak. Az istentiszteletek látogatottsága átlagban 12-15 fő, ennél nagyobb közösség csak ünnepek vagy rendkívüli istentiszteletek alkalmával szokott lenni. Jó lenne ebben is változást elérni, , hogy a megújult templomban minél többen dicsérhessék Istent.


Csicsó:

Az anyaegyházközségben volt ebben az évben is a legtöbb rendkívüli alkalmunk a szokásos gyülekezeti alkalmainkon túl. Ezek kronológiai sorrendben a következőek.

• január 22, ökumenikus istentisztelet ( a római-katolikus templomban én szolgáltam igehirdetéssel)
• Február 29-én böjt 1. vasárnapján úrvacsorával egybekötött istentiszteletet tartottunk, délután pedig a református nyugdíjas napon gyülekezetünk nyugdíjas egyháztagjait köszöntöttük, s ezen alkalommal köszöntöttük a 60 és 50 éve konfirmáltakat is.
• Március 14-én, az istentisztelet keretében emlékeztünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeire.
• Március 16-án vettünk végső búcsút a gyülekezet gondnokától, Beke Gyulától, aki március 13-én hunyt el, életének 64-ik évében.
• Március 21-én a szokásos éves egyházlátogatás szolgálata keretén belül Nt. Szabó András esperes úr szolgált igehirdetéssel, s az istentisztelet után ellenőrizte a gyülekezet adminisztratív dolgait, valamint a presbitérium tagjaival beszélgetett.
• A húsvéti ünnepkörben legátusként szolgált Bognár Judit, III. éves teológa. Az ünnepkörben kiszolgáltattuk az úrvacsorát is.
• Április 25-én a gondnok-választások 1. fordulója zajlott - sikertelenül.
• Május 2-án az édesanyákat köszöntöttük az Anyák-napi istentiszteletünkön.
• Május 10-én a gyülekezet képviselőivel részt vettünk Nagymegyeren, az egyházmegyei közgyűlésen.
• Május 16-én a gyülekezet egyházközségi közgyűlésen gondnokká választotta Domonkos Ede presbitert.
• Május 20-án, áldozócsütörtökön este az ünnepi istentisztelet rendben megtartatott.
• Május 23-án három fiatal tett vallást hitéről a konfirmáció alkalmával.
• A pünkösdi ünnepek alatt harmadszor ebben az évben kiszolgáltattuk az úrvacsorát, és ünnepélyes keretek között beiktattuk tisztségébe a megválasztott gondnokot, valamint Kustyán József, presbitert is.
• Július 15-20 között a komáromi református gyülekezet ifjúsági táborának adott helyt gyülekezetünk, a vasárnapi istentiszteleten egyházunk püspök-helyettese, Ft. Fazekas László szolgált igehirdetéssel.
• Július 27 és augusztus 1 között a Firesz tini-táborát láttuk vendégül, s augusztus 1-én a FIRESZ táboron résztvevőkből álló kórus szolgált bizonyságtétellel, igét hirdetett: Süll Tamás, a tábor vezetője, református lelkipásztor.
• Augusztus 22-én az újkenyérért adtunk hálát az úrvacsorai közösségben.
• Augusztus 29-én ifjúsági istentiszteletet tartottunk, melyen a gyülekezet ifjúsági kórusa bizonyságtévő énekekkel szolgált.
• Szeptember 25-én első ízben rendeztük meg a "szüreti délutánt-, amely kötetlen lehetőséget kínált beszélgetésre, a gyülekezet tagjainak a találkozásra, s amelynek nagyon kedvező fogadtatása volt híveink körében
• Október 9-én gyülekezetünk több tagja vett részt Rimaszombatban a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata záróakkordjaként tartott lelkész-szentelésen.
• Október 15-16-án folyt az egyházfenntartási járulék gyűjtése.
• Október 28-30 között az ifjúsági kórus tagjaival gyülekezeti kórustáborban vettünk részt a Magas-Tátrában, Závaľná Porubán.
• Október 31-én a reformációra emlékezve jött össze a közösség, az ifjúsági kórus és a fiatalok szolgáltak, megkoszorúztuk a reformáció emlékére felállított kopjafát, és ekkor adtunk hálát az újborért is .
• November 7-én ifjúsági kórusunk Kolozsnémán, a templom felújításáért hálát adó istentiszteleten szolgált szép énekes összeállítással.
• November 29-én az alistáli Egyházmegyei Közgyűlésen vettünk részt a gyülekezet képviselőivel.
• December 5-én gyülekezetünk több tagja vett részt a soproni istentiszteleten, ahol én szolgáltam igehirdetéssel, és az ifjúsági kórus is fellépett.
• December 15-én jótékonysági koncertet szerveztünk, ahol a komáromi Művészeti Alapiskola diákjai adtak műsort. A jótékonysági koncert bevételét egy babavédő inkubátor működtetése javára utaltuk át.
• A karácsonyi ünnepkörben folyt a gyűjtés az ifjúságfalvai gyermekotthona javára. Az ünnepek alatt az úrvacsorát hatodjára ebben az évben, kiszolgáltattuk.
• December 29-én, ünnepi presbiteri gyűlést tartottunk, ahol jelen voltak a leányegyházközség képviselői is.
• December 31-én, az óévi istentiszteleten búcsúztattuk, (s ajándékkal köszöntük meg több éves helytállásukat) a tisztségüket átadó Vida házaspárt a templomgondnoki feladatkörből. Helyüket Varga Kálmán és Ilona veszik át.

Mindezeken túl a hittanórák, a kátéoktatás, az ifjúsági kórus próbái rendszeresen folytak, 6 presbiteri gyűlést tartottunk, s képviseltettük magunkat az Egyházmegyei Közgyűléseken (a leányegyház képviselőivel).

Igeszolgálati alkalmaink száma, a bibliaórákat is beleértve 104, családlátogatások száma 11. Esküvő idén nem volt, konfirmáltak 3-an ( Kollár Anikó, Németh Róbert, Soós Angéla) megkereszteltek száma 5 (©ubin Nicolas Pavol, Szabó Katalin, Lévai Lea, Kiss Csilla, Keszeg Lajos) . Sajnos, 9 alkalommal kellet ravatal mellett is megállanunk (özv.Kollár Józsefné Vida Jusztina, Beke Gyula, özv. Décsi Pálné Tóth Éva, id. Kustyán József, özv. Misák Károlyné Nagy Ilona, id. Fehérváry Sándor, Ferenczy Károly, özv. Fehérváry Lászlóné Pavlik Ilona, özv. Vass Elemérné Domonkos Terézia.). Elhunytjainkra kegyelettel emlékszünk. Fogytunk, s ezt szomorúan kell konstatáljuk, de bizakodva tekintünk a jövő elébe.
Itt kell még szólanom az ifjúsági kórusunk ténykedéséről. Évről-évre többen leszünk, jelen pillanatban 24-en, s nem csak reformátusok. Sajnos, s e mellett nem mehetek el szó nélkül, vannak, akik nem tudom milyen indíttatásból, de éppen ezt nehezményezik, s fenntartásaik vannak a tagok iránt. Mi nem akarunk senkit kirekeszteni ezután sem. Aki tag kíván lenni, s aki felvállalja a próbákon és fellépéseken való részt vételt, annak itt mindig helye lesz. A missziónak ez egy megélt formája, amikor más felekezetűeket is sikerül magunk mellé állítani, akik református ifjúsági énekekkel dicsérik Istent. Ezek a fiatalok örömmel próbálnak, és járnak a bizonyságtévő fellépésekre. Örülünk annak, hogy vezetőikkel (Komjáthy Lóránt és Domonkos Dezső) karöltve mindannyiunk büszkeségei lehetnek. Reméljük a lelkesedés a következő évben is megmarad, és még sok bizonyságtétel lesz a hátuk mögött, sok helyütt örvendeztetik majd meg a gyülekezetek közösségeit.
Idén is megjelent a Hírlevél, gyülekezeteink lapja, két összevont lapszámot adtunk ki. Érkeztek írások is, amiknek őszintén örülünk, s igyekszünk ezeket megjelentetni, azokat is, amelyekre eddig még nem került sor.
Pályáztunk hét ízben idén is, két sikeres pályázatról számolhatok be: - mindkettőt a kórustáborra kaptuk. A magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jóvoltából 50 000 Ft-ot , és a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium jóvoltából 100 000 Ft-ot . Köszönet érte. Természetesen a jövőben még nagyobb intenzitással szeretnénk pályázatokat benyújtani.
Ősztől a bibliaórákkal párhuzamosan elkezdtük az anya-és leányegyházközségben a hétközi istentiszteleteket is. Az istentiszteletek látogatottsága valamivel fölötte volt a bibliaórák látogatottságának, de ezek a számok kimondva nagyon szomorúak. Hétközi istentiszteleten 5-8 fő, bibliaórán 2-4 fő volt átlagban. Elgondolkodtató, hogy vajon hol vannak azok, akik pár éve még rendszeresen jártak ezekre az alkalmakra, s vajon mennyire csak a "krónikus időhiány- okozza a jelenben távolmaradásukat. Bízunk benne, hogy a következő évben ezeknek az alkalmaknak a látogatottsága növekedni fog, s viszontláthatjuk a korábbi aktív tagokat, s köszönthetünk majd újakat is. Ami talán még ennél is szomorúbb, az a presbitereink hiánya a templomból, főleg a férfi presbiter-testvéreket értve ez alatt. Jó lenne ebben változtatni, mert a gyülekezet elöljáróivá lettek ők megválasztva két éve, s az elöljáró példaként kell álljon a többiek előtt - a templomlátogatás terén is.
Építkezések tekintetében van miről beszámolni. Az iskola épületében be lettek fejezve a szociális helyiségek, a nyári két tábor teljes egészében itt zajlott, már a zuhanyzók is működtek, s elmondhatjuk: min. 50 embert minden különösebb gond és fennakadás nélkül vendégül láthatunk - biztosítani tudjuk az étkezési, higiéniai, s lakhatási (igaz, ezt elsősorban sátorban) feltételeket. A parókián egy szoba és a két folyosó lett kifestve, s szalagparkettát raktunk le a folyosókra és a konyhába, valamint ki lett cserélve az esőcsatorna is. Itt köszönném meg az erre a célra összegyűjtött adományokat, a családunknak pedig a segítségét a munkák kivitelezésében. Az áremeléseknek a gyülekezet is szenvedi negatív hatásait. Jószerivel az ez évben befolyt összeg (nem számítva a rendkívüli gyűjtéseket) csak a rezsiköltségeket fedezte, pedig egy éve már iskola épületét csak temperáljuk, télen csak 1-2 rendezvényt tartunk ott, hogy ne kelljen fűtenünk, amikor energiatakarékos égőket vásároltunk és azokat használjuk, s mégis: alig vagyunk a felszínen. Itt említeném meg, hogy idén szembesültünk egy nagyon negatív jelenséggel is, ami az egyházi közterhek viselésében mutatkozik, ti: csökkentek a bevételek, úgy a perselypénz, mind az egyházfenntartási járulékból befolyt összeg. A járulékot pl. csak a gyülekezet családjainak ½-e fizette be, s ez a tény, több, mint elgondolkodtató. A jövő évtől az egyházfenntartási járulék gyűjtését más alapokra kell helyezni, s az önkéntes alap helyett egyenlő módon kell mindenkit az egyházi közterhek viselésébe bevonni. Ha ezt nem tesszük meg, anyagi forrásaink már az első félévben kimerülhetnek. . A problémák között kell megemlíteni a széthúzás még mindig tapasztalható jeleit. Sajnos azt idén is érezhettük nem egyszer azt a szomorú és negatív hozzáállást, hogy "amíg ő, addig én nem, amíg ő lesz ott, addig én nem megyek...-. Jó lenne végre tudatosítani, hogy a gyülekezet mindannyiunké, rajtunk is múlik, mit látnak belőle mások, s hogyan ítélnek meg ezáltal bennünket, reformátusokat. Tudunk-e fényleni mások felé, tudunk-e só és világosság lenni mások számára beszédben, tettben és még hosszasan lehetne sorolni. Arra kérem az Istent, hogy tanítson meg bennünket egymást segíteni, egymásért és ezért a gyülekezetért mindent megtenni, hogy méltókká lehessünk az ősök örökségére, akik ezen időktől sokkal nehezebbekben, de sokkal derekabban fenntartották ezt a közösséget.
Szólanék még röviden az előttünk álló tervekről. Nagy terveket nem kovácsolunk jövő évre. Szeretnénk továbbra is a rendszeresített alkalmakat megtartani, s a már hagyományos rendkívülieket is. Kolozsnémán szeretnénk a jubiláló konfirmandusokat köszönteni, s megtartani egyéb olyan rendezvényeket, amelyek idén elmaradtak az építkezés miatt. Csicsón a megkezdett munkálatokat szeretnénk befejezni, parókián, gyülekezeti termen és iskolán, s fel kell lassan készüljünk a templom teljeskörű felújítására is. . Reméljük a Jó Isten áldásával sikerül terveinket valóra váltani.
Lelkészi beszámolóm végéhez közeledve, nem marad más hátra, mint ismételten köszönetet mondani mindenkinek. Hitbeli, anyagi, lelki, szellemi, fizikai támogatás nélkül nem tudtuk volna kitűzött feladatainkat megvalósítani. Mindenkit köszönet illet, aki valamilyen formában is kivette a részét a munkálatokból, és az áldozatvállalásokból.
Új évet kezdünk, új tervekkel, reményekkel, elvárásokkal. Reméljük a jó Isten kegyelmes lesz hozzánk, és megáldja terveinket, megáldja életünket. Bizonyára továbbra is lesznek pozitív és negatív vélekedések munkáinkról, vagy személyesen munkámról, de ha kételyek és gondok jönnek, akkor sem csüggedünk.

Áldásokban gazdag 2005-ös esztendőt kívánok mindannyiuknak magam és családom nevében.

2004. december 31.

Lévai Attila, adminisztrátor lelkész