Kint rekedt magyarok éneke

Szeretem a varjakat, kik mindíg velünk vannak,
Velünk búslakodnak, örülnek, mulatnak.
Látták őshazánkat, honfoglalásunkat
Nagymajtényi síkon letört zászlainkat.

Szeretem a varjakat, látták nagyjainkat,
István királytól nagyon sokan voltak.
Látták harcainkat, vesztett csatáinkat,
Nándorfehérvárnál győzelmes harcunkat.

Szeretem a varjakat, kik velünk bejutottak
Évezred küszöbén a vén Európába.
Büszke Európa, itt voltunk mi már rég,
Törvényes hazánk volt, félték és tisztelték.

Szeretem a varjakat, kik látják Trianont,
Szégyenteljes diktátum az, ami ottan volt.
Hazánk kétharmada esett áldozatul,
Álnok cselszövőknek hazug munkáitúl.

Szeretem a varjakat, kik ezeknek láttán,
Gyászba öltözének tollukat tépázván,
Fekete eső hullt tollaiktól mireánk,
Azóta gyászolunk, idegenben hazánk.

Szeretem a varjakat, látták megalázott nemzetünk fiait,
Szolgálni leigázó nemzetek érdekit.
Kik vérpadra vitték hamis tanúk révén,
A kínos halálba nemzetünk nagyjait.

Szeretem a varjakat, látnak minket a jelen világban,
Miként illeszték nemzetünk Európába.
Templomaink vannak, de hitetlenek vagyunk,
Megváltó Urunk nélkül alkotmányunk.

Szeretem a varjakat, ők már tudják mostan,
Isten nélkül nincs béke a világban.
Példa erre Izráel, ki elhagyta Istenét,
S nem találja azóta, seholsem békéjét.

Szeretem a varjakat, kik látták nemzetünket
Anyaországunkban, megaláztak minket
Meg vagyunk alázva, tudomásul vettük,
Illúziónk még volt - azt is elvesztettük.

Szeretem a varjakat, talán majd meglátják
Mi Istenünkhöz térünk, s lesz "béke, szabadság".
Isteni béke száll majd a népekre,
S hálákat adunk Atyánknak örökre.

Nagy István - Csicsó