Az igazi szeretet

"Ha angyaloknak vagy embereknek nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom- (1 Korinthus13,1)
Karácsony van. Hosszú idő óta készültünk már erre az ünnepre, s most hála Istennek - megérkezett. Ilyenkor minden családban "felpörögnek- az események, az ajándékozás, a sütés-főzés, takarítás, készülődés és egyéb más teendők foglalkoztatják a ház kicsinyeit és nagyjait egyaránt.
Karácsony van. Jézus Krisztus születésének ünnepe, amelyre az egész keresztyén világ emlékezik. Reformátusokként mi is ünnepi váradalomban élünk, az ádventi készülődésünk is így telt el gyülekezeteink közösségében. Mire ezek a sorok megjelennek, lehet, hogy már mögöttünk lesz ádventi gyülekezeti rendezvényeinknek jókora hányada, de marad még elég karácsonyra is. Ünnepi műsorral készülünk szentestére,élő, egyenes adásban közvetített rádiós istentiszteletre készülünk anyaegyházunkban első ünnepen, úrvacsorás közösségeink lesznek - megannyi áldásos alkalom, s megannyi velejáró aggodalom: csak minden jól menjen. S mindezek közben, mellett, egészen pontosan, többnyire után: ott van a család.
A család, amely nem csak karácsonykor, de ilyenkor különösen a háttérbe szorul, a szolgálatok mögé kerül. S közben érzem és tudom: többet érdemelnek. Ám ugyanakkor azt is tudom, hogy az ilyen gondolatokkal nem csak én vagyok így, hanem sokan, akik egész évben rohanunk, hajtunk, s közben azt valljuk - a családért tesszük.
Álljunk meg egy pillanatra, s gondolkodjunk: jól élünk? Nem, s ezt tudjuk, de tenni ellene nehezen tudunk. Kifogásaink (amelyeket mi magyarázatoknak hívunk) felénk nőnek. De most karácsony van - amelyre azt is mondjuk - a szeretet ünnepe. Szeretetet adni és kapni nem csak ilyenkor kell, de ilyenkor hangsúlyosabb az erről szóló beszéd.
Pál apostol a korinthusiaknak és nekünk is szépen beszél a szeretetről, amelyet időszerű lenne immáron komolyan vennünk. Ezért is örültem különösen annak, amikor ráleltem egy ismeretlen szerző írására, amely az 1 Korinthus 13. karácsonyi változata, s amely így hangzik:

-Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad!-

Azt hiszem, ettől bővebb magyarázat nem szükségeltetik. Kívánom magamnak és mindannyiunknak, hogy karácsonykor különösen, de utána legalább annyira az a fajta szeretet legyen bennünk, amely mindent elfedez.
Boldog karácsonyt!


Anno Domini: 2005. december

Lévai Attila, lelkipásztor