Dalszövegek az Útmenti dalok c. CD-ről

MI MARAD ITT?

Berendezted az életedet
A tested, a lelked elégedett -
Hát jó, jó - de nem ez a lényeg!

Megtervezted a gyerekeket,
Az egy fiú, egy lány megszületett -
Hát szép, szép - de nem ez a lényeg!

Támogatod a zöldeket,
Hogy tiszta legyen a környezeted -
Hát jó, jó - de nem ez a lényeg!

Megtervezted a jövődet is,
De most rémülten állsz, mert valaki int,
Hogy vége! Vége, hazamehetsz végre!
Minden itt marad, vége,
Ha haza-hazamehetsz.

Boldogan indulsz, vagy itt maradsz,
Olyan fontos lett minden,
Hogy itt ragadsz,
És nézel körbe, nézed hát - Mi marad itt?
Mi marad itt?

Még ez is itt marad,
Hallod? Szól a hívás!
Még ez is mulandó,
És eljön az igazi jó!

Teljesítsd ki az életedet,
A magadban rejlő többletet mind hozd ki!
Ez az igazi élet?!

Fontos a hit és a ráció,
Itt a New Age ígérte vakáció, hát élvezd!
Ez az igazi élet?!

A tested, a lelked a kufároké,
Ha rájuk hallgatsz, minden oké.
Ők mondják: Ez az igazi élet!

De ha az Élet Királya megjelenik,
Ha hozzád szól, ha teneked int,
Hogy vége, vége, hazamehetsz végre!
Mit is mondasz, ha vége,
Ha haza-hazamehetsz?

Boldogan indulsz, vagy itt maradsz,
Olyan fontos lett minden,
Hogy itt ragadsz, és nézel körbe,
Nézed hát - Mi marad itt?
Mi marad itt? Mi marad itt...

A demokrácia, a humanizmus,
A siker, a pénz, a terrorizmus
És ha kevés ez még -
Hát marad a tested is.

Mi marad itt...

A szerelem, a bizalom,
Az AIDS, a fegyver,
És sok-sok mocsok, mert ilyen az ember,
És ne feledd el, hogy marad a tested is.

Még ez is itt marad,
Hallod? Szól a hívás!
Még ez is mulandó,
És eljön az igazi jó!


HOGY MONDJAM EL

Hogy mondjam el azt, ami elmondhatatlan,
Hogy szeretlek, Uram,
Hogy Hozzád tartozom.
Hogy mondjam el azt, ami felfoghatatlan,
Hogy értem állt a keresztfád.

Hogy értem álltál némán a vádlóid előtt,
Hogy értem hagytad, hogy gyalázzanak,
Hogy értem vitted roskadozva a szégyen keresztjét,
S mert szerettél: odaadtad önmagad.

Hogy mondjam el...

Hogy értem volt a kétely, s a szörnyű szenvedés,
Csak ennyit mondtál: Elvégeztetett.
S hogy értem volt a győzelem a sír a halál felett,
S mert szerettél: elhoztad az életet.

Hogy mondjam el...


IGEN, ELMÚLT


Igen, elmúlt, vége már,
És mégis bánt, és mégis fáj,
Néhány emlék, mit szemem bezár,
Most mégis fáj, mégis fáj.

Annyi küzdelem, annyi harc,
És szégyentől izzó arc,
Már nem értem, kinek jó,
És mindez mire való?

Igen, elmúlt, vége már,
Most üres a tér, és kihalt a táj,
Annyi marad, mit szívem bezár,
Csak Te maradtál.

Mert hiába hordtam a kínt,
Más nem marad, csak a hit.
Én csak ellened vétkeztem bár,
De mellettem mégis Te maradtál.

Mert hiába hordtam a kínt,
Más nem marad, csak a hit.
Én csak ellened vétkeztem bár,
De mégis, Te vagy velem,
Csak Te maradtál.


FOGADJ, URAM

Fogadj, Uram, fogadj, Uram,
Fiaddá fogadj, gyermekeddé.
Hadd lássalak, hadd lássalak,
Fénylő arcodban fürödjek én!

Vakon bolyongok úttalan utakon, hol nem ér utol a fény,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!
Keserű szavaim kiöntöm, s bennem egyre sűrűbb az éj,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!

Fogadj, Uram...

Kevélyen harcolok, perelek ellened és semmit sem értek már,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!
Arcom a kezembe temetem és zokogva mondom el, ami fáj,
De hiszek, Uram, de hiszek, Uram!

Hadd lássalak, Hadd lássalak,
Uram, arcodban fürödjek én!


SZÓLJ, URAM


Szólj, Uram, én jövök, ha szólítasz,
Szólj, Uram, szavaddal meggyógyítasz,
Szólj, Uram, és már szilárdan hiszem én,
Hogya kegyelem enyém.

Szólj, Uram, az éjszaka foglya vagyok,
Szólj, Uram, a bűneim olyan nagyok,
Szólj, Uram, tudom megtisztít ma a vér
És a kegyelem enyém.

Szólj, Uram, szólj hozzám, Uram,
Szólj, Uram!

Szólj, Uram, tedd újjá az életem,
Szólj, Uram, szavadra fény gyúlt nekem,
Szólj, Uram és már szilárdan hiszem én,
Hogy a kegyelem enyém.


HOVA MENJEK


Hova menjek, ha a hegy mögött kihúnyt a fény, hova menjek?
Hova menjek, mély csend borít és nő az éj, hova menjek?
Hova menjek, hova menjek, ha a vágy űzi rég a szívemet,
Hova menjek, hova menjek, ha az utam az éjbe, a mélybe vezet,
Hova menjek, hova menjek, ha végleg meghalt a szeretet,
Hova menjek?

Hova menjek, kinek mondjam el az igazat, hova menjek?
Hova menjek, soha nem jön már a virradat, hova menjek?
Hova menjek, hova menjek, ha a múltat nem bírom, nem vállalom,
Hova menjek, hova menjek, valami szörnyű téboly ül a vállaimon,
Hova menjek, hova menjek, ha könnyem sincs, csak a fájdalom,
Hova menjek?

Szeretete hív, Jézus szól, Urad Ő - ismeretlen.
Szabadító szó, amit mond, hogy MÉGIS szeret - rendületlen.

Gyere Hozzám! - Jézus szól. - Gyere Hozzám!
Gyere Hozzám! Ne menj el más úton! Hova mennél?

KARÁCSONY

Egy csillag fénylik az éjben,
Valaki megszületett.
Valaki eljött a Földre,
Hogy Neked adjon életet.

Jászolban fekszik a gyermek.
Szegényen jött el közénk.
Szegényen, nem hozott semmit,
Egyedül az Isten szeretetét.

Ha Jézus kérlel egyre jobban,
Érzem szívem lángra lobban,
Átadom életem.

Egy csillag fénylik az éjben,
Valaki megszületett.
Úr Jézus eljött a Földre,
Hogy Neked adjon új életet.

Jászolban fekszik a gyermek.
Szegényen jött el közénk.
De elhozta, amit úgy vártunk,
Elhozta az Isten szeretetét.


AZ EMBER, HA JÖN AZ ÜNNEP
(vers: Füle Lajos)

Az ember, ha jön az ünnep,
Tétovázgat, kicsit ümmget,
Aztán kegyes kedvre billen
S templomba megy fehér ingben.

Hol is hangját megereszti,
Szemét, fülét kimereszti,
Úgy élvezi, hogy a papja
Az Igét hogy hasogatja.

Azután felcihelődik,
S hazaindul megsértődni,
Apróságon fennakadni,
S gyermekeit jól lekapni.

Szegény fia, lánya, veje
Nézi, hogy a család feje
Dúl-fúl, s hitét a fogasra
Kabátjával felakasztja.


ZUHANÁS

Sárga a villamos
Csak egy villanás
Egy csikk lehull

Keresi a kiutat
Az időt elüti
Öt-hat féldeci kiüti

Keresi az "igazit"
A végtelen igazat
Ópium igézet
Végzet

Hol van a megálló - Sehol egy megálló
Mindenütt rettegés - Téboly, nevetés
Futhatsz előle
De merre

Az asszonya ideges
Nem érti a gyereket
Nézik a falakat
A sziveken lakat

Keresi a kiutat
Sárga a villamos
Csak egy villanás
Aztán zuhanás

Hol van a megálló - Sehol egy megálló
Mindenütt rettegés - Téboly, nevetés
Futhatsz előle
De merre

Mégis Ő ígérte,
Jézus azért jött -
Harmata, az élet harmata
És visszaadja árnyait a föld

Add vissza az árnyakat
Add vissza az elmenőt
Add vissza a gyerekeket
A szenvedőt

Add vissza az éhezőt - Add vissza a szomjazót
A halálba sietőt - A semmibe zuhanót
Add vissza az árnyakat
Add vissza Őt

Add vissza az árnyakat - Add vissza az árnyakat
Add vissza az elmenőt - A menekülőt
Add vissza a gyerekeket - Add vissza a gyerekeket
A szenvedőt - Add vissza Őt

Add vissza az éhezőt - Add vissza a szomjazót
A halálba sietőt - A semmibe zuhanót
Add vissza az árnyakat - Add vissza Őt
Add vissza Őt

Igen, imádkozom, hogy éljen ez a föld
Add vissza az árnyakat


AZ AJTÓ

Az ajtó nyitva volt,
Pár csendes szóval elbúcsuzott:
Délben elrepülök,
Ne várj rám este, mert nem jövök.

Tegnap még beszélt nekem,
Nem értett semmit, mi van velem.
És másnap elutazott,
Kérdéseimre nem válaszolt:

Hogy mért van a reggel
Mért van az este
Mért van a holnap
Mért nem jön más

Ha eljön a reggel
Eljön a holnap
Már nincs mire várnom
Ha rám senki se vár

És másnap elutazott,
Egy hónap múlva küldött egy lapot:
Nagy vagy már, vigyázz, merre jársz.
- Mondd, hova menjek, ha énrám nem vársz!

Mert mért van a reggel...

Az ajtó nyitva volt
De hiába indulsz, nincsen ott út.
Minek az ajtó, minek a zár,
Minek a lépés, ha senki se vár

Mért van a reggel...

Itt nincs (nincs, nincs) semmi fény (fény, fény),
Olyan egyhangú minden nappal és éj,
És ha szól (szól, szól) a rádió (o, ó)
A fejem szaggatja minden kimondott szó:
Hogy kinek van (van, van) és kinek nincs (nincs, nincs)
És mire jó (jó, jó), ami nics.
És ha jön (jön, jön), jön a csend (csend),
Megszólal egy hang itt bennt:

Az ajtó én vagyok
Beléphetsz rajtam, Tied vagyok.
Az ajtó én vagyok
Beléphetsz rajtam, Tied vagyok.


KEVÉS AZ ÖRÖM

Kevés az öröm, s ha néha jó,
A végén mégis szomorú.
A szíved csak keres, s ha valamit lát,
Hát boldogan áldozza önmagát.

Te csak tudod, mire jó,
Kinek kell az életed - csak a Tied!
Te csak tudod, hova mégy,
De ha máshol vár valaki,
Látod - e még?

Kevés az igaz, s ha szíve hű,
A végén mégis keserű.
Elment a barát, csak üzent még,
Hogy neki az életből ennyi elég.

Te csak tudod...

Valaki szeret és Valaki vár,
Ha terhel az élet, a bűn is fáj.
Szíved, ha kemény, mondd, hova jut?
Jézus az élet és Jézus az út.

Végre tudd meg, mire jó,
Neki kell az életed - csak a Tied!
Végre tudd meg, Vele jó,
Ő megérti könnyeid

Jézus szeret és Jézus hű.
Melette édes lesz a keserű.

Nézd, szűnik az árny, már oszlik a köd,
És eljön hozzád, ha várod Őt.


Dalszövegek a Találkozások CD-ről

MIKOR JÓRA FORDÍTOTTA...
(Zsolt. 126,1-3)

Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr,
Olyanok voltunk, mint az álmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
Örömkiáltás volt nyelvünkön a szó:

Refr: Halleluja!

Akkor látták a népek és így szóltak ők:
Hatalmas dolgot tett velük az Úr!
Igen, mindnyájan láttuk, s dicsérjük Őt,
dicsérjük Jézust, Ő a megmentőnk!

Refr: Halleluja!


VÁRTAM
(Zsolt. 32,6)

Vártam, úgy vágytam Jézushoz,
S Ő meghallgatta szavamat.
Az örvény elért a lelkemig,
De Ő a bűnből kiragadt.

Refr: Habár a nagy vizek áradnának,
Nem érhetnek engem el;
Jézus az én kőváram,
Menedékem a vihar idején csak Ő.

Élet Igéjét adta át,
S a szívem újra nevetett.
Kivont a sáros fertőből,
És kősziklára helyezett.

Refr: Habár a nagy vizek...

Bátran megáll és boldog az,
Ki Benned bízik egyedül.
Lelkem erőddel harcra kel,
S az ellenség is menekül.

Refr: Habár a nagy vizek áradnának,
A Sátán életemre tör,
Mégis szívemből a Lélek árad,
Engem senki meg nem öl.
Jézus az én kőváram,
Menedékem a vihar idején csak Ő.


NE MONDJÁTOK
(Jeremiás 42,9-16)

Refr: Így szól az Úr: Ha végig
megmaradtok Bennem,
Én felépítlek titeket
és el nem rontalak,
Ha végig és állandóan
megmaradtok Bennem,
Akkor veletek vagyok Én,
hogy megtartsalak.

Csak ne mondjátok, hogy elmegyünk,
Oda, hol nem látunk harcot és trombitaszót,
Csak ne mondjátok, hogy visszamegyünk -
- mert akkor a fegyver, amitől féltek, ott utolér.

Refr: Így szól az Úr...

Csak ne mondjátok, hogy elmegyünk,
Oda, hol nincsen éhség és küzdelem,
Csak ne mondjátok, hogy visszamegyünk -
- mert akkor a fegyver, amitől féltek, ott utolér.

Refr: Így szól az Úr: Végig
maradjatok meg Bennem,
És Én felépítlek titeket,
és el nem rontalak.
Fiaim, végig és állandóan
maradjatok meg Bennem,
És veletek vagyok Én,
hogy megtartsalak.


DACOS SZÍVEM
(Zsolt. 119,25)

Dacos szívem ledőlt, a porba hullott már.
Ahogy ígérted, állíts engem talpra!
Kemény szó, gúny van arcomon,
Gőgöm börtönéből mégis,
Úgy vágyom Hozzád, Jézus, Uram.

Makacs szívem lánca Tőled visszatart,
De én akarom: teremts engem újra!
Fáj a múlt, vádol indulat,
Testem börtönéből mégis,
Úgy vágyom Hozzád, Jézus, Uram.

Refr: Jézus szól: Jöjjetek,
Jöjjetek Hozzám mindannyian!
Jöjjetek megfáradtak,
Bűnnel terheltek, Hozzám jöjjetek!

Álnok szívem terhét tovább nem hordhatom,
Büszke szavaim hamis, suttogó árnyak,
És a bűn marka nem enged,
Görcsös félelembe zárva,
Úgy vágyom Hozzád, Jézus, Uram.

Refr: Jézus szól...

Dacos szíven ledőlt, a porba hullott már.
Minden bűnömért Te szenvedtél, Jézus.
Oldd le hát súlyos láncaim,
Már csak Hozzád menni vágyom,
És Benned élni, Jézus, Uram.


RONGYOKBA REJTVE
(Lukács 5,12-13)

Rongyokba rejtve a fekélyeit
Egy leprás jött, elűzve kételyeit:
- Ó, ha akarod, Jézus, Te megtisztíthatsz!

Refr: Jézus várta e szavakat rég,
Hogy újjá teremtse életét.
- Igen, Én akarom, tisztulj meg!
S az ember újjá lett.

Leborult elé egy sánta is:
- Te visszaadhatod a lábamat is,
És ha akarod, Jézus, Te megtisztíthatsz!

Refr: Jézus várta e szavakat rég...

Eljött Hozzá egy részeges:
- Semmim sincs, elittam mindenemet,
De ha akarod, Jézus, Te megtisztíthatsz!

Refr: Jézus várta e szavakat rég...

Sírva hordom a bűneimet,
Nincs az én számomra könyörület,
De ha akarod, Jézus, Te megtisztíthatsz!

Refr: Jézus várta e szavakat rég...


ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS
(János 9,35-37; 11,25; 5,24-25 és 39-40)

Én nem azt kérdem, hogy mit tettél,
Hogy te ki is vagy.
Ma valami mást kérdezek,
Ami a legfontosabb:
Hiszel-é az Isten Fiában,
Aki itt áll és veled beszél,
Aki megváltja életed, ki szól most hozzád?

Te elolvasod a Bibliában
Az Atyám szavát,
És azt gondolod, hogy ez neked
Örök életet ád.
De az Írás Rólam beszél,
És te mégsem jöttél Hozzám,
Mégsem akarsz életet Tőlem venni.

Refr: Én vagyok a feltámadás
És Én vagyok az élet,
Aki Énbennem hisz,
Ha meghal is, él!

Én mondom ezt, hogy eljött már,
Bizony ez az a nap,
Hogy az Isten Fiát
Hallják ma a halottak,
És ki hallja az én szavam,
Örök élete van Bennem,
Bizony, átment a halálból az életre!

Refr: Én vagyok a feltámadás...


A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN
(Ézsaiás 9,2; János 1,9-12)

Én a halál árnyékában jártam, hol mindent betölt az éj.
Csupa csillogás az, amire vágytam, itt nem volt igazi fény.
Itt nem volt igazi világosság, szeretet, mit ígér az ember,
És ha nem jön valaki, hogy megszabadítson
én itt maradok e szennyben.

A nép, amely a sötétségben ült,
látott nagy világosságot,
S kik a halál földében és árnyékában ültek ott,
azokra világosság ragyogott.

Az igazi világosság eljött már a világba,
amely megvilágosít minden embert.
Az igazi világosság, Jézus eljött a világba,
Ő megvilágosít minden embert.

Valakik pedig befogadták Őt,
hatalmat adott azoknak,
hogy Isten fiaivá legyenek.

Ti a halál árnyékában jártok, igen, fogva tart az éj.
Csupa csillogás az, amire vágytok, ez nem az az igazi fény,
Ez nem az az igazi világosság, mit nektek ígért az Isten,
És ha nem kell Jézus, hogy megszabadítson,
ti nem kerültök ki innen.

Tudod, van igazi világosság, mit benned teremt az Isten.
Jézus az, ki érted halt meg, csak Ő szabadít ki innen.
Hogyha megvallod a bűneidet, amit gondoltál, amit tettél,
Ő megbocsátja és újjá tesz - már Isten gyermeke lettél,
te már Isten gyermeke lettél.


ISTENNEK FOLYÓJA
(Zsolt. 65,10)

A szomjas, kiszáradt tájon port kavar a szél.
Megrepedezett földed vizet hiába kér.
Nem öntözték a szíved, hiába tártad fel,
Az Élő vizet senki nem hozta el.

Refr: Istennek folyója tele van vizekkel,
Istennek folyója tele van vizekkel,
Istennek folyója tele van vizekkel,
Kiszáradt földed árasztja el.

Meg van írva, ezt néked az Úr ígérte így,
Hogy meglátogat téged és nagyon meggazdagít:
Jézus jött el hozzád, és odadta önmagát,
Gazdagságát bőven árasztja rád.

Refr: Istennek folyója tele van vizekkel...

Öntözi puszta földed, megitat sivatagot.
Bűntől kiégett szíved újra hoz magot.
Nyiss fel minden gátat, hogy megmossa életed!
A tenger mélyére rejti bűneidet.

Refr: Istennek folyója tele van vizekkel...


HA MEGLANKADNAK...
(Ézsaiás 40,29-31)

Ha meglankadnak, és elfáradnak az ifjak,
Mert megtántorodnak a legkülönbek is,
Ő új erőt ad, a megfáradottnak,
És megsokasítja az erőtlen erejét.

Ha meglankadnak, és elfáradnak az ifjak,
Mert megtántorodnak a legkülönbek is,
Ó, de megújulnak ők, akik bíznak az ÚRBAN,
És szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk.

Refr: Krisztus az én Uram, Krisztus az én Uram,
S mindenre van erőm, mindenre van erőm,
Mindenre van erőm a KRISZTUSBAN!

Ha közelednek Hozzá és kiáltanak a szigetek,
Vesznek új erőt, vesznek új erőt,
És futnak, futnak és nem lankadnak,
És járnak, járnak ők,
Újra szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk

Refr: Krisztus az én Uram...


DE MÉG MOST IS...
(Jóel 2,12-17)

De még most is így szól az Úr:
Térjetek meg teljes szívetek szerint
Böjtöléssel, sírással, kesergéssel.

De még most is így szól az Úr:
Térjetek meg teljes szívetek szerint,
És szíveteket szaggassátok, ne ruhátokat,
Így térjetek az Úrhoz.

Mert könyörülő és irgalmas Ő,
Könyörülő, nagy kegyelmű,
Késedelmes a haragra, de bánkódik a gonosz miatt.

Ki tudja, hátha visszatér -
- Hát fújjátok a kürtöt, szenteljetek böjtöt,
Sírjatok az oltár előtt, mondjátok:
Légy kegyelmes, Uram!
Légy kegyelmes, Uram!


JÉZUSNAK MONDJA VALAKI
(Lukács 9,57-62)

Jézusnak mondja valaki:
Én követlek, bárhova mész.
Mindvégig élni Veled
a szívem régóta kész.
Nézd, az égi madarak békén élnek,
Jó puha fészkük van,
De az EMBER FIA, a világ Ura,
E földön hontalan.

Jézus szól máshoz szelíden:
Jöjj, kövess és légy az enyém!
- Én megyek, de engedd előbb,
Hogy Atyámat temessem én.
Hagyd a holtakat, ők hagy temessék
Saját halottaikat,
Te meg indulj Velem és ne késlekedj
Hirdetni az én utamat!

Még más is mondja: Uram,
Én szívesen Veled megyek,
De engedj még hazatérnem,
Míg házamtól búcsút veszek.
Most a búcsúzásra nincsen idő,
Ma még utat választhatsz,
De aki hátra tekint, nem előre néz,
Itt alkalmatlan az.

Koncerteken játszott régi dalok szövegei

NABUKODONOZOR

Nabukodonozor nagy király volt,
Bálványt csinált, hogy imádja őt,
És kiált a hírnök: a síp szavára
Mindenki térdre a kép előtt!
És egybegyűltek a népek,
Hogy imádják az aranyképet,
Az ifjak és a vének
Mind hajlongtak, mert féltek. (féltek)

Nabukodonozor, élj örökké,
Nem becsülnek tégedet!
Sidrák, Misák és Abednégó
Nem imádják a képedet!
A három ifjú mondja:
Nincs nagyobb úr, mint Istenünk,
Az életet Ő adja,
Csak Néki hódolunk!
Halleluja, Halleluja!

Nabukodonozor büszke szíve
Istent, embert nem becsül.
Kérdi gúnnyal; Ki az az Isten,
Ki megszabadít a kezem közül?
Hát szítsátok a tüzet!
Csapjon a lángja égre fel!
Lássuk meg hát végre,
Elér-e Isten keze még ide?!

Nabukodonozor remeg már;
Én három férfit ítéltem el,
Most négyet látok a tűz közepében,
Szabadon járnak, nem égnek el.
A negyedik arca fénylik,
Mintha Isten Fia lenne itt,
A negyedik arca fénylik,
és fénye elvakít. Halleluja, Halleluja!

Nabukodonozor nagy király volt
Akkor mégis térdre hullt
Isten Fiát látta ő
És gőgös szíve megszabadult.
Nabukodonozor nagy király volt
Akkor mégis térdre hullt
Nabukodonozor nagy király
Az Isten előtt térdrehullt.


KIÖNTÖM SZÍVEM

Kiöntöm szívem, mint vizet eléd,
Hadd lássam fényedben színét.
Sötétben toporgok, úgy félek egymagam.
Adj erőt, hogy lépjek, Uram!

Kereső kezem nyitott szívre hiába vár,
Mindenütt zárt ajtót talál.
Vigyél ki tágas helyre, mutass új utakat!
Taníts járni a megnyílt ég alatt!

Úr Jézus, Úr Jézus, tudom, Te vagy az út.
Uram Jézus, ki nélküled jár, egyedül oly nyomorult,
Úr Jézus, még ma hadd adjam át magam,
Mert kell, hogy Te légy Uram.

Kell a Lélek hangja, kinyújtott kezed,
Értem áldozott életed.
A Lélek hangja, kinyújtott kezed,
Értem áldozott életed.

Uram, kiöntöm szívem, mint vizet eléd,
Hadd lássam fényedben színét.
Két karom is feléd tárom, úgy hívlak, Uram!
Tudom, válaszolsz, nem hagysz magam.