Lk 18:15-16

Ebben a rövid történetben bizonyára anyák, hozzátartozók gyermekeket visznek Jézushoz. A felnőttek Jézus közelében szeretnék tudni ezeket a gyermekeket. A tanítványok azonban rájuk szóltak, hogy ne vigyék oda a gyerekeket. Távol akarták tartani Jézustól a kicsinyeket, meg azokat is, akik a gyerekeket vitték - volna. Mintha védeni akarták volna Jézust, mint valami testőrök.
Néha az a benyomásom, hogy mi magunk is hasonlóan gondolkodunk. Gyakran bennünk van mindkét viszonyulás: vinnénk is a gyermeket, meg távol is maradnánk Jézustól. Valahogy úgy gondolkodunk, hogy itt van ez a gyermek, mi elhoztuk, itt van Jézus is, vagy az egyház - most már kezdjenek egymással valamit, innentől kezdve nem az én dolgom. Ti magatok is, kedves szülők és keresztszülők, idehoztátok gyermekeiteket, a lelkész megkereszteli őket, a gyülekezet figyel, a többi meg majd valahogy alakul. Majd a gyerek eldönti, hogy akar-e jönni később, vagy nem.
Jézus azt mondja, hogy engedjétek a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket. Mit is jelent ez a két cselekvés: engedni és nem akadályozni. Jézus rám nyelven beszélt, de szavait az evangéliumokban görögül jegyezték le. Ezért ha megnézzük a Biblia eredeti nyelvén ezeket a kifejezéseket, akkor a jelentésárnyalatok megvilágíthatják számunkra ezeknek a szavaknak a fontosságát. Engedni annyit jelent, hogy hagyjátok itt nyugodtan, felejtsétek nálam, engedjétek el, bízzátok rám. Akadályozni pedig annyit jelent, hogy tiltani, eltiltani, útjában állni.
Hogyan tudunk mi felnőttek, szülők és keresztszülők akadályozni? (A nehézzel kezdjük, hogy azután a felszabadítóval fejezhessük be!)
Akadályozni tudunk a saját tájékozatlanságunkkal, bizalmatlanságunkkal, motiválatlanságunkkal, amikor nem nagyon gondoljuk fontosnak a folytatást. Ha a mi helyünk, felnőttek helye nem tisztázott Jézus közelében; ha mi magunk nem tudunk mit kezdeni Jézussal, az egyházzal, a hittel; ha úgy gondoljuk, hogy a keresztelővel MINDENT megadtunk gyermekünknek, pedig ez csak a kezdet - ez mind-mind akadály lehet a gyermeknek, amit mi felnőttek rakunk rá, és neki előbb le kell küzdenie, hogy azután Jézushoz mehessen. A gyermek Isten segítségével leküzdi. De melyik az a szülő, aki akadályozni, és nem megkönnyíteni szeretné gyermek sorsát?
Hogyan engedjük tehát?
Úgy tudjuk gyermekeinket engedni, felszabadultan Jézusnál felejteni szülők és keresztszülők, gyülekezeti tagok egyaránt, ha keressük - és akkor meg is találjuk! - helyünket felnőttként, szülőként, gyülekezeti tagként Jézus mellett.
Nézzétek a tanítványokat! Nem voltak a helyükön, eltévesztették a feladatukat. Úgy gondolták, hogy csitítaniuk, távol tartaniuk kell a gyerekeket Jézustól. Mintha védeni szerették volna Jézust. Gyakran mi is azt gondoljuk, hogy ez érthető, hiszen a gyerek még kicsi, úgysem érti. (Elfelejtjük, hogy Jézust a felnőttnek sem feltétlenül értenie kell!) A tanítványok Jézus és a gyerekek közé álltak. Pedig elég lett volna, ha csak megélik Jézus iránti bizalmukat. Ennyi elég ma is.
Ha a helyünk, helyetek megvan felnőttként, szülőként, keresztszülőként Jézus mellett, akkor saját tisztázatlanságaink terhe helyett a bizalom, a Jézusra hagyatkozás, s nála felejtődés mintáját élhetjük, élhetitek gyermekeitek elé.
Engedni - nem azt jelenti, hogy ráhagyok mindent. Az engedés aktivitást jelent a szülő részéről. Ha ti magatok szülőként, keresztszülőként engedtek Jézus hívásának, belefeledkeztek abba, hogy nála vagytok, akkor tudjátok gyermekeiteket is nála felejteni, rá bízni. Nektek is, és veletek együtt gyermekeiteknek is helyet készített Jézus a közösségben. Most be is hív, és elpecsétel benneteket, hogy gyermekeitekkel együtt tartozzatok hozzá.

Ámen