Bizonyságtételek

Jézus megtanított az engedelmességre

Hat évvel ezelőtt rosszul lettem és azt követően hónapokon át nagyon gyenge voltam. Istenbe kapaszkodtam, az igét olvastam egész nap. Beszélgettem vele, és Ő elmondta, hogy miben kell megváltoznom, miből kell megtérnem. Nem voltam engedelmes feleség, és Isten erre próbált rávezetni. Amikor rosszul voltam mindig nagy félelmeim voltak, de főleg a halálfélelmem gyötört. Könyörögtem, hogy ne haljak meg. Isten igéivel válaszolt (Ef. 5: 21-33 és 6:1-4), s azt is mondta, hogy amit ma parancsol nekem, azt tartsam meg (5Móz. 11:8,13,22,26-27,32)! Én a szívembe zártam ezeket az igéket, de nem cselekedtem meg azokat. És a hit cselekedetek nélkül halott.
A hat év alatt sokszor voltam rosszul és gyenge. Ezalatt az idő alatt Isten mindig türelmes volt hozzám. Szívemben meggyökereztek szavai, de én mégsem lettem engedelmes feleség. Az Úr tanítgatott tovább. Szólt: Íme meggyógyítottalak, többé ne vétkezz, hogy rosszabb ne legyen dolgod. DE ÉN NEM CSELEKEDTEM MEG AZ Ő IGÉJÉT.
Az utolsó pillanatig engedetlen voltam az igének, sőt annak az ellenkezőjét tettem. Amikor megjött az MR vizsgálat eredménye, az nagyon lesújtott: Találtak a fejemben valamit. Az orvosi jelentésen ez állt: Cysta? Mikroadenoma?... Térdre estem Isten előtt, megvallottam bűneimet, MEGCSELEKEDTEM AZ Ő IGÉJÉT! Könyörögtem, hogy szabadítson meg, bocsásson meg és gyógyítson meg. Olyan nagy nyomorúságba vitt Isten, hogy nem láttam a kiút végét és csak sírtam, lefogytam, imádkoztam és könyörögtem. Isten ezalatt az idő alatt megtanított megcselekedni az Ő igéjét. Türelmes lettem, kedves és halkbeszédű, elfogadtam a férjem döntéseit és minden könnyebb lett.
Gyógyulást kértem és Isten nehéz helyzetbe vitt, de segített megállni. Hála az Úr Jézusnak, Ő megtanított engedelmeskedni és az Ő igéjét megtartani. Végső orvosi diagnózis még nincs, de hiszem, hogy A NÁZÁRETI ÚR JÉZUS KRISZTUS SEBEI ÁLTAL GYÓGYULTAM MEG!

T.K.

Isten gondot visel ránk

"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.-
Az Úr egyik csodálatos neve az, hogy GONDVISELŐ. Egy szívet átformáló női alkalmon voltam szeptember 19-én, Budapesten. Ahogy imádkoztunk az AGLOW alkalom végén, megint nagyon mélyen megérintett ez az ige. Későn végződött ez az összejövetel és már nem akartam fogyasztani a szeretetvendégség asztaláról, mondtam is magamban, hogy biztos inni sem tudok, mert mostanában nem ittam semmi cukrosat, de úgy döntöttem, hogy azért megnézem. A legnagyobb meglepődésemre az asztalon volt a kedvencem, egy 100%-os narancslé. Isten a legapróbb részletekre is figyel, amire mi nem is gondolnánk. "Aki mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk.-
Anyukám szeptemberben érkezett haza külföldről. Amikor kipakolt a csomagjából és a szemem-szám tátva maradt, mert az ágyam tele lett az új ruhákkal, amiket kaptam, ráadásul minden olyan mintha rám öntötték volna.
Októberben egy Lendület konferencián voltam és nagy öröm volt a szívemben, hogy csodálatos új dicsőítő dalokat hallhattam, sőt fel is vettem őket a kis diktafonommal. Ott volt bennem mélyen a vágy, de jó lenne ezeket megtanulni, hogy én is énekelhessem, gitározhassam őket. Megkérdeztem az aznap szolgáló dicsőítésvezetőt, hogy kölcsönkérhetném-e a dalokat, hogy lemásoljam őket. Nem elég, hogy odaadták lefénymásolni, sőt igen jutányosan a tavalyi és idei debreceni dicsőítő iskola füzeteit is megkaphattam.
Ezen a héten kedden, ahogy engedelmességgel válaszoltam Isten kihívására, a hajnali imaóra után egy borítékot kaptam, amiben egy kis összeg volt, amire éppen nagyon nagy szükségem volt.
Istennek köszönöm hűséges gondviselését, hogy a gondolataimban olvas és figyel rám. Habár az elmúló év igen nehéz volt, mégis megerősödve veszek búcsút tőle. Az Úr hűségét magasztalom, mert igaz az ige: "Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.-

Balogh Mónika


Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van
(Róma 8:28)


2003. szeptember 16.-án nem gondoltam, hogy ez az ige bebizonyosodik az én életemben is. Ezen a napon megbuktattak a forgalmi autóvezetési vizsgán.
Eddigi hívő életemben azt gondoltam, ha valaki becsületesen végigmegy egy úton, felkészül a vizsgára, akkor nem történhet meg az, hogy megbuktassák.
Velem ez megtörtént, összedőlt az általam felállított teória. Én pedig összetörtem.
Két hét múlva újabb kudarc ért, ismét megbuktattak a vizsgán, nem közlekedési vétség miatt, csupán néhány esztétikai hibát találtak. Nagyon rossz volt, mert azt gondoltam, hogy ettől jobban én már nem fogok tudni jobban vezetni, pláne nem a vizsgán. Két hét múlva újabb kudarc következett. Nagyon nehéz időszak volt ez az életemben, ugyanakkor csodálatos megtapasztalás volt érezni, ahogyan szeretetükkel körülvettek az emberek. Vigasztaltak, bátorítottak. Eljött a negyedik vizsga is. Nagyon izgultam, már napokkal előbb imádkozni kezdtem a vizsgáztatómért, és az ÚR egy nagyon kedves, jóindulatú embert küldött aznap.
A vizsgám sikerült és a végén közölte velem, hogy menjek a templomba és adjak hálát!
Igen, Istennek szeretnék hálát adni, hogy átvezetett ezen a dolgon. Most már tudom, hogy alanyi jogon nem jár semmi, csak kegyelemből. Tudom, hogy Ő mindent a kezében tart. Tudom, hogy minden egyes vizsga, legyen az, bár sikertelen is, a javunkra van. Sokkal többet kaptam ez alatt az idő alatt az Úrtól és az emberektől, mint akkor, ha elsőre átmegyek. Megtapasztalhattam mások szeretetét, elfogadását, kitartó imádságát a kudarc ellenére is. Köszönöm!!!!!

Fonyódiné Judit



Koreai történet

Hálát adunk Istennek, hogy ezen a nyáron Koreába látogathattunk. 1999. óta nem voltunk ott, ezért féltem egy kicsit, mert úgy gondoltam, hogy nem emlékeznek ránk. De sokan imádkoztak értünk, és mi köszönjük az Úrnak, hogy meghallgatta imádságainkat.
Egy ismerősömről szeretnék mesélni, aki a barátnőm nővére. (A barátnőmmel együtt jártunk főiskolára. Akkor ő még nem volt keresztyén. Meghívtam egy nyári alkalomra, ott Isten megérintette őt, megtért és azóta hűségesen jár gyülekezetbe.) A nővére ügyes, okos, szép lány volt, de nem volt keresztyén. A barátnőm hiába hívta őt többször gyülekezetbe, hiába beszélt neki többször Istenről, a szíve kemény maradt és élvezte továbbra is a világi életet. Később a barátnőmtől hallottam, hogy a nővére férjhez ment. Először a férje tért meg, és más ember lett, utána a barátnőm nővére is.
Ezen a nyáron, mikor megtudták, hogy ott vagyunk, meghívtak magukhoz. Mivel kevés időnk volt és nagyon fáradtak voltunk, ráadásul messze laktak, nem szívesen mentünk hozzájuk. Nehéz volt, mert busszal is metróval is utaztunk a két gyerekkel, és nagyon esett az eső. Szégyelltem magam, mert panaszkodtam. De a lakás előtt elolvadt a szívünk, mert nagyon szép énekeket énekeltek, úgy vártak minket. Csöngettünk, és mikor bementünk, nagyon csodálkoztunk, mert az asztal körül ült mindenki (a barátnőm családja is), és az asztalon Bibliát és énekeskönyveket láttunk. Akkor Istentiszteletet tartottunk együtt, férjem prédikált, a barátnőm imádkozott, én pedig sírva adtam hálát Istennek, mert Ő munkálkodott és munkálkodik. Csak Ő tudja megváltoztatni az emberek szívét: "Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja (Péld. 21;1)

Jang Bo Kyung (Kim Sun Taik házastársa)