B e s z á m o l ó

Szórvány-csendesnap Pásztón

Elmúló évünk egyik legáldottabb alkalma volt a pásztói szórvány-csendesnapunk. Lelkesedéssel hallgattuk szórvány-kórusunk dalait és Daróczi Sándor bizonyságtételét. Nagy megtiszteltetés volt számunkra Fónagy Miklós esperes úr eljövetele és emlékezetes marad a lelki ajándékokról mondott igeszolgálata is. Bagi László nyugalmazott lelkipásztor, Hatvan szülötte "Történetem a Szentháromság Istennel- adott tanítást és tett bizonyságételt szentháromságos hitéről. Elmondott élményeit írásba is foglalta, amelynek most második részét közre adjuk a Lámpás minden olvasójának.

Csak "bitoroltam- Krisztus nevét

Mindig tetszettek a Jézusról szóló történetek. Nem tudtam megunni sem a hangulatos betlehemi, sem az irtózatos szenvedés-történeteket. Azonban személyes életemben nem tudtam ezekkel mit kezdeni. Jó gyerek voltam otthon is, az óvodában is, és az iskolában is. Úgy gondoltam, nincsen semmi bűnöm. - Ez nem is lehetett másképp, hiszen, amikor óvodába, iskolába elbocsátottak, azt mondták: Jó legyél, jól tanulj! Igyekezetem is ezeknek eleget tenni. A templomban azt hallottam, hogy aki jó keresztyén, annak nem szabad moziba, kocsmába, bálba, focimeccsre járni. Mindezt igyekeztem megtartani. Azon kívül még lelkész is szerettem volna lenni, így még Isten is büszke lehet rám! Így aztán Jézus inkább példakép volt, mint Megváltó, Isten Fia.
Az egyik iskolai évzáró után egyik osztálytársam egy cédulát nyomott a zsebembe. Nem szólt semmit. Otthon elolvastam. Egy ifjúsági konferenciára szóló meghívó volt a Duna partjára. Gondoltam, elmegyek (hiszen előtte apámmal aratni megyek, mert kellett a nagy családnak az ezért kapott liszt), jó lesz az aratás után egy kis üdülés. El is képzeltem, mennyire meg fognak ott dicsérni, hogy lelkész lesz belőlem, biztosan ott én leszek a példakép.
De minden egészen másképp történt. Az egyik lelkész beszélgetni hívott, ahol lelepleződött, hogy mennyi képmutatás, gőg, önigazság és sok minden egyéb bűn van bennem, s ha meg nem térek, ha nem fogadom el hittel Jézus Krisztus értem is hozott áldozatát, akkor minden jóságommal együtt elkárhozom. Sok vívódás és gyötrelem után hittel és bűnbánattal elfogadtam Jézus Krisztus értem hozott áldozatát. Ezek után szívem megnyugodott. Tudtam és hittem, hogy most már Jézusé vagyok és senki el nem szakíthat Tőle. Így hívő szívvel mentem az Theologiai Akadémiára.
Megláttam, hogy idáig olyan voltam, mint aki az országhatárnál áll. Átnéz a szomszéd országba, látja a búzatáblákat, a közeli falvakat, a templomtornyot, sőt útikönyvből sok mindent ismerhet, csak még nem lépett át a szomszéd országba. Nekem is volt útikönyvem, a Biblia, sok mindent tudtam Isten országáról, csak még nem léptem be abba. Azon a konferencián ez is megtörtént. Sajnos sok templomba járó van így. Azt hiszi, hogy már ott van, pedig csak ismeretei vannak arról az országról.
Ezek után sok minden megvilágosodott előttem. Rájöttem, hogy csak Jézus Krisztus által fogadhatom el Istent Atyámnak. Eddig csak ajkamon volt ez a szó, "bitoroltam-, hogy Isten az Atyám. Jó is volt Ő hozzám, de most már valóban az Ő gyermeke vagyok, nem csak a teremtménye. A "nem szabad- helyett most már a "szabad nemet" élhetem meg. Vagyis szabad nekem nem járni a kocsmába, bálba, s ez nem kényszer már. Más látásmódom lett önmagamra, az egyházra, a másik emberre és mindenre nézve. Boldog voltam, mert Jézusé lettem, megváltott gyermekévé lettem.

Bagi László



Debreceni kirándulás (2003. május 31.)

Gyülekezetünkből nyolcvannyolc személy szerette volna megismerni az ősi kálvinista Rómát, Debrecent. Persze sokan voltak olyanok is közöttünk, akik már ismerték a város nevezetességet, azonban egy jó napot szerettek volna eltölteni a többi testvérükkel. Azt gondolom senki sem csalódott.
Első úti célunk a Nagytemplom volt. Mindnyájunkat lenyűgözött az épület nagysága, s a mellette felállított negyven prédikátor és Ruyter tengernagy emlékműve. Mégis az igazi meglepetés az volt számomra, hogy a Rákóczi toronyba hányan akartak feljutni! A több mint kétszáz lépcsőfokot a legidősebb testvéreink is fürgelábú őzgidaként lépdelték fel és le. Bebizonyosodott, ha valamit nagyon akarunk, ott nincsen akadály.
Ebéd után felkerestük a Déri múzeumot. Munkácsy Mihály trilógiája valamennyiünket elbűvölt.
Különösen megérintő a Golgota című festmény. Sajátos teológiai koncepció lelhető fel benne: Jobb felől látjuk a megfeszített Jézust, bal felől pedig elénk lép az eljövendő, apokaliptikus, lovon ülő Krisztus. Így a nagypéntek, a húsvét és az utolsó nap egy színre kerül.
Örömünkre szolgált, hogy megtekinthettük a Református Kollégiumot, s benne az Oratóriumot és híres könyvtárát, valamint egyházművészeti múzeumát.
A kirándulás záróakkordja a városszéli arborétum felkeresése volt. Sétáltunk a csodálatos parkban, majd szabadtéri istentiszteletet tartottunk a hűs fák alatt. Örömünkre szolgált, hogy a gitárral vezetett énekszóra és igehirdetésre néhány kiránduló is megállt s végighallgatta az üzenetet.

T. I.

Levél Istentől

2003. november 12-én a XXIV. Protestáns estünk vendége az Őrláng nevű énekegyüttes volt, amely különböző felekezetű (református, evangélikus, baptista) főiskolai, egyetemi hallgatókból állt. A tizenegy tagú csapatból csupán öten tudtak eljönni, mégis énekeikkel belobbantották hitlángunkat. A léleksimogató ismerős és ismeretlen dallamok, személyes bizonyságtételük mind-mind a Jézus Krisztussal való találkozás öröméről és a Benne való élet csodájáról szóltak, ahogy a bemutatott pantomim is, melyhez az alábbi levelet olvasták fel:

Levél Istentől

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak néhány szóban is, de megkérdeznéd véleményemet, vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled.
De úgy láttam, nagyon leköt, hogy kitaláld, mit vegyél fel. Amikor kapkodva készülődtél, tudtam, hogy lenne néhány perced köszönni, de túl elfoglalt voltál.
Aztán napközben egyszer várnod kellett, tétlenül üldögéltél vagy 15 percet. Majd láttam, hogy hirtelen felpattantál. Azt hittem beszélni akarsz velem, de te ehelyett előkaptad mobilodat, felhívtad egyik barátod, hogy megbeszéljétek a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Végső soron azt hiszem, több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.
Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Úgy tűnt kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, talán ezért nem hajtottad meg a fejedet? Pedig három vagy négy asztallal odébb láttad, amint néhány barátod rövideden beszélt hozzám mielőtt enni kezdett. De te nem tetted.
Még mindig várok, s remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélni.
Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, fáradtan lerogytál a fotelba, bekapcsoltad a TV-ét. Nem tudom, hogy szeretsz-e TV-ét nézni, de bármi megy benne, te csak ülsz és gondolatok nélkül nézed a műsort.
Ismét türelmesen vártam, míg tévénézés közben megvacsoráztál, de most sem szóltál hozzám. Lefekvéskor túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyadba és pillanatok alatt elaludtál. Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted. Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Még meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved egy hálatelt részére.
Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni. Nos, te ismét felkelsz és én újra várni fogok rád a szeretetemmel! Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt!
Legyen szép napod!
Barátod: Isten

Blaskovics Judit