Levelesláda

Pásztóiak üzenik a bátonyiaknak

Mostanában olvastuk a Lukács 4,8-ban, hogy Isten a kövekből is tud fiakat támasztani. Egyből ti jutottatok eszembe! Titeket is Isten támasztott fel gyülekezeti közösséggé és az új életre.
A hetvenes években Bátonyban tanítottam. Egyfelől tehetséges gyerekek vettek körül, anyagi jólétben élhettünk, de a "tündöklő- bányászvárosnak meg volt a maga árnyoldala is: Ezrek nőttek fel ige és templom nélkül. Bizony kövek voltak. Nem is tudom, miként kezdődött az ébredés. Talán Kanalics Gábor lelkes és imádságos hite is ott van új életetek hátterében.
Nyilván azt is tudjátok, hogy nem elég a tüzet meggyújtani, hanem azt táplálni is kell. Szükség van kitartásra, elkötelezett munkásokra, hogy minden megpróbáltatást legyőzve célba érjünk. "Nem a sokaság, hanem lélek-, ismerjük a Berzsenyi-gondolatot.
Drága bátonyi testvérek! Köszöntünk Titeket. Ti letettetek itt a málladozó szórvány-végeken egyik reménységünk. Imádkozunk értetek, hogy Isten adjon általatok ébredést az egykori virágzó bányavárosban. Jól ráéreztetek arra, hogy a gyermeki lélekkel kell elkezdeni ezt a munkát. Ők a jövő emberei. Jó volt látni a karácsonyi szórvány-istentiszteleten a lelkes kis csapatot, amely Jézus igazi lényét jelenítette meg. Tudjuk, a munka nehéz, s egyre nehezebb lesz, de mindenben erőt kapunk Krisztustól. S ne feledjétek a jelszót: Nem sokaság, hanem lélek - hozzá teszem, a Szentlélek tehet csodát.

Szeretettel a pásztóiak nevében Nagy Csilla

Üzenet Pásztóról a Fonyódi Családnak:

Drága Judit és kedves Imre!
Nagy szeretettel gondolunk Rátok és kérjük Isten áldását a Fonyódi Családra. Gratulálunk a pici lány érkezéséhez, és nagy-nagy csodálatunkat fejezzük ki. Minden pici élet fogantatása és érkezése nagy csoda és titok. De a ti életetek egésze is ilyen csoda: Életetek tele van próbatételekkel, harcokkal és küzdelemmel, de hittel tudjátok kérni a naponkénti megújulást és kegyelmet. S pontosan ez az, ami bennünket, hívő embereket összeköt. Nem találom a szavakat örömünk kifejezésére, de küldök nektek egy igét: Zsoltárok 18,21-31. Ez fejezi ki legjobban érzéseinket. Várjuk, hogy ismét köztünk legyetek, s a nyáron már a pici Fonyódi babával jöttök közénk.
Isten áldását kívánjuk, szeretettel,

A pásztóiak (2007. 02. 25.)

Csányi csoda

Jakab tanítja, hogy a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. A csányi idősek otthonát havonta látogatjuk meg. Ilyenkor, a hívásnak engedve meglátogatjuk a betegszobában fekvő testvéreket is. Így találkoztunk Etuskával is. Szomorúan hallottuk, hogy milyen mennyire beteg és enni sem tud napok óta. Vele sírtunk és bánkódtunk. De imádkoztunk is érte. A következő alkalommal már lelkipásztorunk is velünk jött, ismét könyörögtünk együtt is. Nevét felírtam az imalistámra, s így mentünk haza.
Legközelebb úrvacsorai közösségre készültünk a januári istentiszteleten. A kis 20-25 fős csoport ismét várt bennünket. S csodák csodája: Etuska jön felénk járókerettel, boldogan, mosolyogva, ő is szeretne részesülni az úrvacsorából.
Csoda? Gyógyulás? Urunk legyen áldott szent neved örökké! Igen, imameghallgató Istenünk van!

Boros Tiborné és Bornemisza Péterné

Véneitek álmokat álmodnak...

Egyik nap régi képeket nézegettem. Az egyik felvétel egy munkahelyi futóversenyen készült. Eszembe jutott, milyen erőt adott akkor a biztatás.
Este azt álmodtam, hogy a gyülekezettel futóversenyen vagyunk. Utolsó voltam, s meg akartam előzni két idősebb testvért, de ők arra kértek, hogy ne hagyjam el őket. Ezért lassítottam és együtt futottunk, bátorítva őket.
Az Ige szerint, mindnyájan versenypályán vagyunk, s az erősek tartóznak azzal, hogy a gyengéket hordozzák. Így érkezhetünk meg a célba Jézussal. Az álom által jobban megértettem a bátorítás fontosságát (1 Thessz 5,14-22).

Hatvanból, Banyikné Júlia