.A Marosvásárhely-Alsóvárosi Gyülekezet rövid története

A Marosvásárhelyi Református Egyház 1957 előtt egyetlen egyházközséget képezett, két parókiális körrel: Vártemplom (I.) és Kistemplom(II.) A közös iroda (pénztár) a mai Bernády tér 3 sz. alatt volt. A városnak négy istentiszteleti helye volt , az említetteken kívül a Szabadi úti templom, amely később Csiha Kálmán idejében Marosvásárhely IV. néven önállósult, valamint a Fürst-telepi imaház, amely 1976-tól Marosvásárhely V. (Felsőváros) néven lett önálló egyházközséggé, ifj. Szabó Frigyes lelkipásztorsága idején. E két utóbbi a Vártemplom adminisztrációja alatt állott, vártemplomi segéd-, illetve másod-lelkészek gondozása alatt.
Marosvásárhely-Alsóvárosi egyházközségünk 1957 május elsejével önállósult, amikoris az addigi egyetlen egyházközség három önálló egyházközséggé válott szét: Marosvásárhely I. (Vártemplom), Marosvásárhely II. (Kistemplom, vagy Gecse-út) és Marosvásárhely III. (Alsóváros). Erről az Árus Lajos akkori segédlelkész által vezetett jegyzőkönyv tanúskodik. Míg az első kettőnek istentiszteleti helye, lelkipásztori szolgálati lakása, szőlője és egyéb vagyona volt, az Alsóváros csak a város térképén kijelölt területtel bírt. Első beruházásként közös költségből megvásárlásra került a Hosszú utca 21 szám alatti (azóta kisajátított és lebontott) családi ház, lelkipásztori szolgálati lakásul.
Az önállósult gyülekezet Barabás Benedek marosszentgyörgyi lelkészt, a Marosi Egyházmegye akkori esperesét hívta meg lelkipásztorául, abban a reményben is, hogy az ő tekintélye segíteni fog abban, hogy a gyülekezet minél hamarabb templomot építhessen. Sajnos ez az álom csak több mint 30 év múlva lett valósággá. Egészen 1976-ig az alsóvárosi gyülekezetnek nem volt önálló gyülekezeti helye, ezért az alsóvárosi lelkészek továbbra is a Gecse utcai templomban szolgáltak. Közben lelkészváltás is történt, a gyülekezet 1975 dec.1-ével Dr. Bustya Dezső vízaknai lelkészt hívta meg lelkipásztorául, aki kereken 2o éven át volt a gyülekezet igen hűséges és szeretett lelkipásztora. Ő óriási lelkesedéssel és rendkívüli munkabírással vetette bele magát a munkába. A gyülekezet egész területét felmérte, minden református családot, egyháztagot meglátogatott, összeírt. 1976-ban a gyülekezet megvásárolta a Ludasi utca 3 szám alatti telket, amit imaházzá alakított át, természetesen minden engedély nélkül. Később az épülethez egy ún. "üvegházat- építettek, azért hívták ezt üvegháznak, mert az oldalát régi ablakkeretekből összeállították össze, a teteje egyszerű eternitlappal volt befedve, mert minden percben számítani lehetett arra, hogy ezt a részt lebontatják. Ez hála Istennek nem történt meg, így az imaházban mintegy 200 ember fért el. Az első istentiszteletet ebben az imaházban 1976 júl. 14-én Dr. Bustya Dezső lelkipásztor tartotta. Különben ez az imaház igen kedves hajlék volt; valóban otthonná lett a gyülekezet számára, az idősebb nemzedék még mindig nagy szeretettel, s némi nosztalgiával emlékszik vissza erre a már nem létező épületre, mint valami meghitt családi fészekre. Vasárnap délelőtt 9 ill. 11 órától is volt istentisztelet, ez így maradt a templom építése után is, egészen 2000 június végéig, amikor is a Kövesdombi gyülekezet önállósulásával már szükségtelenné lett két istentisztelet tartása. Most csak a három sátoros ünnep első napján, illetve virágvasárnap tartunk délelőtt két istentiszteletet.
Ezután évente újra kérték az elkészült és többször is átdolgozott terv jóváhagyását egy templom és lelkészi lakás építésére, de a kommunista rendszer elöljárói ezt újra és újra megtagadták. 1988-ban, amikor a Hosszú utcában lévő parókia lebontásra ítéltetett, a presbitérium elérkezettnek látta az időt a határozott fellépésre és csak úgy volt hajlandó megadni a lebontáshoz való hozzájárulást, ha jóváhagyják az új templom építését. Még ez év februárjában az egyházközség megkapja az építési engedélyt, annak köszönhetően is, hogy a svájci és holland testvéregyházak jelentős valutaösszeget ajánlottak fel az építésre. A megyei építészeti hivatal ugyanis ahhoz a feltételhez kötötte a bukaresti építkezési engedély kiadásának elintézését, ha az egyházközség kötelezi magát arra, hogy a tervezéstől a kivitelezésig minden költséget valutával fog fizetni.
A Gyülekezeti Központ terve (amely istentiszteleti helyet, gyűléstermet, irodát, lelkipásztori szolgálati lakást, vendégszobát és a szükséges alagsori létesítményeket foglalta magában) Szekeres Balogh Jolán és férje, Szekeres Gerő munkája. Az építkezés három esztendeig tartott (1988-1991). Az építkezésben oroszlánrészt vállalt néhai Szabó Árpád, a gyülekezet akkori gondnoka, de a presbitérium és a gyülekezet is hűségesen kivette a részét belőle. Nem volt könnyű az építkezés sem a fordulat előtt, sem utána, de Isten segítségével 1991 dec.8-án sor kerülhetett a templom felszentelésére, amit Dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke végzett. Az egész épület hatalmas betonoszlopokon nyugszik, amelyek felfelé átívelnek a tetőn is, és Isten oltalmazó kezének jelképévé alakulnak. A tetőzet lentről indul és meredeken tör a magasba, azt kívánva ezzel kiábrázolni, hogy a mi emberi életünk lentről felfelé kell hogy irányuljon, vagyis Isten felé. Életünk a földről indul, de a mennybe kell hogy megérkezzék. A falban lévő 12 oszlop a 12 apostolt jelképezi, azt juttatván kifejezésre, hogy az egyház a próféták és az apostolok fundamentumára épül. A szószék egy nyitott Bibliát ábrázol, a fölötte való 9 lámpa, (az éppen akkor létező marosvásárhelyi gyülekezetek száma) azt jelképezi, hogy a többi gyülekezetekkel együtt akarjuk Isten országának nagy és szent ügyét szolgálni. A szószék mögötti márvány oldala cikk-cakkban rakva emlékeztetni akar a kommunista elnyomás idejére, amikor a Bibliát minden eszközzel irtani akarták, de a Biblia, bár szüntelen támadásoknak van kitéve, mégis legyőzhetetlen. A szószék elülső oldalán Hunyadi László szobrászművész munkája látható, amely Kálvin jelmondatára: "megtört szívemet égő áldozatul neked szentelem, Uram", emlékeztet, amit Kálvin Genfből való elűzetése és oda való visszahívása után mondott 1541-ben. Ugyanakkor a betlehemi csillag is kiábrázolódik ezen a képen. Az Úrasztalán az őskeresztyén szimbólum, a hal található. A templom 550 férőhelyes.
1995-ben a lelkészi állás megüresedett, mivel dr. Bustya Dezső lelkipásztor Kolozsvárra ment, ahol a "Bethlen Kata" Diakóniai Központ lelkészi igazgatója lett. 1995 november 1-vel az egyházközség alulírottat hívta meg, aki már közel 12 éve szolgál a gyülekezetben.
A gyülekezet lélekszáma mintegy 34OO lélek, sajnos, mint minden más marosvásárhelyi gyülekezet, 16 év óta folyamatosan apad. Némely évben az apadás meghaladja a 100 lelket. Ez a születés és keresztelések közötti negatív arányból és a kivándorlás szűnni nem akaró tényéből származik. Hála Istennek 2OO7-ben, tizenhat év után újra több gyermeket kereszteltünk, mint ahány egyháztagot eddig eltemettünk, de a kiköltözés és kivándorlás miatt még ebben az évben is csökkent a gyülekezet lélekszáma. Lelkipásztor és presbitérium minden tőle telhetőt megtesz a gyülekezet aktivizálása érdekében. Lehetőségünk szerint igyekszünk rendszeresen végezni a családlátogatást, diakóniát. Ebben a sajátos szolgálatban Zajzon Pál presbiter és felesége oroszlánrészt vállal. Minden korosztályra nagy hangsúlyt fektetünk. Öt helyen rendszeresen bibliaórákat tartunk azon öregeink számára, akik már nem tudnak templomba járni. Ugyancsak az ő számukra minden év pünkösd utáni második vasárnapon megtartjuk az öregek-betegek vasárnapját. Ilyenkor kiskocsikkal behozzuk őket, külön nekik szóló istentisztelet után Úrvacsorát is osztunk és az udvarban szeretetvendégséget tartunk. A középnemzedéket, akik a kommunista időkben hit nélkül nevekedtek föl, évente két alkalommal megszervezett evangelizációs hetek által próbáljuk elérni, amire rendszerint anyaországi lelkipásztorokat hívunk meg. Ilyenkor igyekszünk a gyülekezetben működő különböző köröket is átfogni (Nőszövetség, presbiterek, ifjúság). Ilyenkor aktuális témákról előadásokat is tartunk. Főleg a fiatalok, de az egész gyülekezet számára Parajd mellett a Bucsinon táborozó helyet építettünk, ami 2OOO nyara óta évente 3-5 tábornak ad helyet. A mi gyülekezetünk vállalta fel két nagyon fontos missziói ág támogatását : a szenvedélybetegek gondozását, aminek mi csak helyet biztosítunk, valamint a börtönmissziót, amit alulírott végez immár több mint 11 éve. Hetente egyszer, minden szerdán meglátogatom a Marosvásárhelyi börtönben lévő református rabokat, számukra istentiszteletet tartok, ugyanakkor különböző gyülekezeti csoportokat is igyekszek bevinni, főleg azon gyülekezetekből, ahonnan rabok érkeznek.
Van három testvérgyülekezetünk is: Magyarországon a Kunszentmiklósi gyülekezet, Hollandiában a Schoonhoven-i gyülekezet a Mezőségen pedig Mezőméhes. Erre a kapcsolatra is a gyülekezet volt lelkészétől Dr. Bustya Dezsőtől kaptunk indíttatást, aki egyházkerületi főjegyzőként a Generális Vizitáció rendjén biztatott erre minket. Igyekszünk kisebb-nagyobb csoportokkal mindhárom gyülekezetbe eljutni; a mezőméhesi gyülekezetet pedig anyagilag is segíteni. Nagy örömünk, hogy már négyszer juthatott el Hollandiába is 35-45 tagú gyülekezeti csoport. Ezen testvérgyülekezetek fiataljai rendszeresen jönnek nyári táborozásainkra is. A templom mellett lévő épületünket 2OOO-2OO3 között modern gyülekezeti központtá alakítottuk át, ahol sokrétű tevékenység folyik. E nagy építkezés anyagi részét is a holland testvérgyülekezetünk vállalta fel. Ugyancsak az ő segítségükkel szociális projektet indítottunk már 5 éve, amelyen belül a gyülekezet szegény gyermekei számára napi egy meleg ételt és néhány órai foglalkozást biztosítunk. Ezt a munkát három nyugdíjas tanár végzi. A gyülekezeti házban van egy gyülekezeti terem, konyhával és kamarával, egy ún. hobby terem, amit műhelyként használunk, egy tágas és szép ifjúsági terem és 3 vendégszoba, ahol 11 vendégnek tudunk szállást biztosítani. Ebben az épületben vannak a vallásórák, bibliaórák és más gyülekezeti alkalmak is.
Istenben bízunk és reméljük, hogy dicsőségére élhetünk és szolgálhatunk a jövőben is. Hogy mit hoz a jövő nem tudhatjuk, de azt tudjuk, hogy amint az Úr gazdagon megáldotta a mögöttünk levő 5O évet, úgy meg fogja áldani az előttünk levő időt is, egészen a mi Urunk visszajöveteléig.

Lőrincz István lelkipásztor