1958 jun.12-én születtem, a Sepsiszentgyörgy melletti Mikóújfaluban.
Születésem idején családom nagy megpróbáltatáson ment át.
Édesapám, aki szintén református lelkész volt, a Szamosújvári börtön rabja volt, vallási izgatás cimén, koncepciós per alapján 12 évre volt elítélve.
Én 3 hónappal az ő letartóztatása után jöttem a világra, szellemi épségemet édesanyám erős hitének köszönhetem, aki Magyarországról telepedett át, miután 7 évet vártak vőlegényként és menyasszonyként a házassági engedély és az áttelepedési engedély megadására.
Ő különben felekezeti tanítónő volt egészen 1949-ig, mikor is állami tanitőnő lett 1958-ig, amikor édesapám bebörtönzese után elbocsátották állásából.
Istennnek azonban gondja volt reánk és édesanyánk testvéremmel együtt (ifj. Lőrincz János, aki szintén ref.lp.) 6 éves korunkig fizikai munkával szerezve kenyerét, úgy viselt gondot rólunk, hogy nem kellett szükséget látnunk.
Édesapánk 1964-ben szabadult amnesztia alapján, igy először 6 éves koromban láttam meg őt.
Szüleim a szabadulás után a Kalotaszegi Magyarókerekére kerültek, ahol édesapám kereken 2o évet szolgált, ő 1998-ban tért haza Megváltó Úrához. Szüleim mély hite, ami valóságos volt, már gyerekkoromban megragadott és lassan megérlelődött bennem a vágy, hogy én is lelkipásztor lehessek. Miután elemi iskoláimat Magyarókerekén, az általános iskolát Kalotaszentkirályon, a középiskolát pedig Bánffyhunyadon elvégeztem, 1977-ben sikeresen felvételiztem a Teológiára és 1 évi katonai szolgálat után, elkezdtem Teológiai tanulmányaimat. Egy évet tanultam Nagyszebenben is, aminek nagy ajándéka a német nyelv elsajátítása.
1983 aug.21-én házasságot kötöttem Nagy Erzsébet mezőpaniti hajadonnal, aki mind a mai napig hűséges társam, mind az életben, mind a szolgálatban.
Házasságunkat Isten négy gyermekkel ajándékozta meg, Ágoston 17, Beáta 14, Mária 13 és István-Péter 10 évesek.
1983 okt. 1-étől segédlelkészi kinevezést kaptam abba a gyülekezetbe, ahol most is szolgálok.
Bustya Dezső lelkésztől nagyon sokat tanulhattam, 1985 ápr.1-étől a Kolozsvár melletti Türe gyülekezete választott lelkipásztorául, ahol 8 és fél éven át szolgálhattuk Urunkat. Úgy érezzük, hogy nagyon áldott idő volt ez, sokat építhettünk, hisszük, hogy a lelkek is épülhettek.
1992 szeptemberétől 1993 májusáig az Utrecht-i (Hollandia) Királyi Egyetem ösztöndíjasaként folytathattam teológiai tanulmányokat Pál apostol etikája tárgykörben. A holland nyelvtudás a német mellett egy óriási kincs számomra, hisz így értékes teológiai könyveket olvashatok, amik gazdagítják igehirdetésemet, konferenciákat fordítok, az utóbbi két évben két könyvet is lefordíthattam, az egyiket hollandról magyarra, a másikat pedig magyarról hollandra. Ez a "Bilincseket és börtönt" címü dokumentum kötet, ami 19 börtönviselt lelkész illetve gyülekezeti tag börtönélményeit tartalmazza.
Hollandiaában 7 gyülekezetben, 12 alkalommal hirdettem Isten igéjét, több mint 15 alkalommal tarthattam előadásokat erdélyi népünk és anyaszentegyházunk múltjáról és jelenéről.
Eddig két alkalommal vettem részt nemzetközi börtönlelkészkonferencián, ami idegen nyelvek alapos ismerete nélkül lehetetlen lenne.
1993 aug.1-étől a Torda melletti Aranyosegerbegyen szolgáltam, ez a szolgálat csupán bő két évet tartott, mert 1995 nov.1-étől a Marosvásárhely - Alsóvárosi gyülekezet hivott meg lelkipásztorául, azóta itt szolgálom Megváltó Uramat, bízva abban, hogy "a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban".