Pestszenterzsébeten született, tanulmányait Budapesten, a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban és a Református Teológiai Akadémián végezte.

Rövid fővárosi szolgálat után 1944-ben helyezik Gyöngyösre, ahol segédlelkészként fő feladata a környező járásban szétszórva élő reformátusok gondozása, valamint a mátrai üdülőkörzet lelkészi ellátása.
A háború után (már gyöngyösi másodlelkészként) a Mátraházi Református Diáküdülő (ma: lelkészüdülő) igazgató-lelkészi feladatait végzi. Ezekben a nehéz időkben sikerül egy új szárnnyal a kétszeresére bővíttetnie az épületet. Vezetése alatt még a legkeményebb Rákosi-években is (egyedülálló módon) az üdülő olyan intézményként működhet, ahol a beutalt diákok a testi pihenés mellett a Biblia szellemében lelki segítséget is kapnak. Az akkori üdülővendégekből később sokan vallják, hogy Mátraházán, Berzétei László szolgálatai nyomán egész életre szóló indíttatást kaptak az elkötelezett keresztyénséghez. Erre az időre esik házasságkötése Nagy Ilona tanítónővel (Nagy Ákos baranyai református esperes leányával), valamint három gyermekük (Klára, Ilona és László) születése.
Végül a rendszer, és egyházi kiszolgálói állandó nyomásának engedve lemond az üdülő vezetéséről, és elvállalja az 1954-ben nyugdíjba vonuló Dr. Szurmó László utódjaként a gyöngyösi református lelkészi állást. Gyöngyösi lelkipásztori szolgálatának 40 éve az egyházközség küzdelmes időszakaihoz tartozik. A református gyülekezet a két világháború közt ebben a római katolikus hagyományú városban az ún. reverzális miatt (történelme során nem először) szinte kihalni látszott. Bár az iparosodás következtében az ország közeli és távolabbi vidékeiről az ötvenes évektől kezdve sok református vallású ember költözik Gyöngyösre és környékére, ezek közül az akkori politikai környezetben kevesen vállalják új lakóhelyükön az egyházzal való kapcsolattartást, s akik mégis, azok is csak visszafogottan vesznek részt a gyülekezeti életben. Így az első időben - negyedik gyermekével, Ákossal kiegészült - családját csak az egyházi szőlő saját kezű műveléséből tudja eltartani. Emellett is kitartóan látogatja a magányos időseket, gondosan megírt igehirdetéseivel megy a falvakba rendszeresen, akár egy-két hűséges hívő kedvéért is. Orvosolni igyekszik az előző rendszerből itt maradt, egykor ünnepelt volt polgármester szociális problémáit csakúgy, mint a megesett cselédlányét, vagy később az Erdélyből ide menekültekét. A politikai rendszertől függetlenül támogat minden jó kezdeményezést a város közéletében. A gyöngyösi és a környékbeli reformátusoknak két nemzedékét kereszteli, tanítja, esketi és temeti el.
Bár Gyöngyös az egyházmegye peremén lévő egyházközség, 1984-ben az Észak-pesti Református Egyházmegye őt választja esperesének. Ő pedig, noha elmehetne nagyobb, központibb gyülekezetbe, ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is ennek a kis szórványközösségnek a lelkipásztoraként igazgassa az egyházmegye ügyes-bajos dolgait. A rendszerváltás kényes időszakán hiteles emberként, Istentől kapott bölcsességgel vezeti át gyülekezetét, egyházmegyéjét. Amikor 1994-ben, 50 évi gyöngyösi illetve 40 éves gyülekezeti lelkipásztori szolgálat után nyugdíjba vonult, már örömmel tapasztalhatta, hogy szeretett gyülekezete a nehézségek után újra felvirágzásnak indult, s hogy az ő kitartó szolgálatát a város is elismerte a Pro Civitate kitüntetéssel.
Nyugdíjasan is (még halála előtt egy héttel is) ott volt szeretett gyülekezetében, sőt, 80 évesen még az igét is hirdethette. Tavaly április 30-án a 84. születésnapját szerettei körében ünnepelte. Május 3-án délután lett rosszul, s másnap délelőtt visszaadta lelkét Teremtőjének. Búcsúztatása nagy részvét mellett tavaly május 12-én délben történt meg az Alsóvárosi (református) Temetőben. Hitünk szerint elérte azt a boldog reménységet, amelyre több, mint ötven éve készült: szemtől szemben élvezheti a Krisztusban a bűnösöknek nyújtott isteni kegyelmet.
Kéri Tamás írása,
megjelent egy évvel ezelőtt
a Gyöngyösi Mozaik c. önkormányzati újságban