Isten felséges, de könyörülő

14 Ezt mondja: Töltsétek, töltsétek, egyengessétek az utat, vegyétek el népem útjából, amiben megbotolhat!
15 Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.
16 Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam.
17 Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt.
18 Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak.
19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!
20 De a bűnösök olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, iszapot és sarat kavarnak hullámai.
A bűnösöknek nincs békességük! - mondja Istenem.

(Ézsaiás könyve 57,14-21) (olvasd még: Zsolt113)

A tanítás (oktató és nevelő munka) alapjában véve csodálatos feladat. Valaki hasznos ismeretek, tapasztalatok, életszemlélet birtokában van, és megosztja ezeket másokkal, javukra. Mi, emberek, le tudunk járatni felemelő szavakat is. Érezzük ezt a hozzáadott igekötőn: kevesen vennének jó néven meg-nevelést, ki-oktatást bárkitől. Érthető: felfordult világunkban számtalanszor megtörténik, hogy egy üresfejű ad "tanítást" a nálánál értékesebbnek.
Ezért is különösen imádásra méltó az az élő Isten, aki ezekben az igékben megszólal: távol áll tőle minden nagyképűség, bár neki igazán volna mire...
Egy szabad szemmel nem látható egysejtű teremtménye csodálatosabb minden csúcstechnológiánknál - mégis valahogy a mi derekunk hajlik nehezebben azokhoz, akiket megtört és megalázott az élet. (15. vers)
Haragjának mértékét sem ahhoz szabja: mit érdemlünk, hanem: mit viselhetünk el.(16.)
Amikor a sértődöttet játszuk azért, mert Ő nem hagy bármit büntetlenül megtennünk (17.),
Ő, akit igazságtalanul semmibe veszünk, megsajnál, odafordul hozzánk, segít. (18. vers)
Nem vesszük észre a teremtés ajándékait, melyekkel napról napra elhalmoz bennünket, de zúgolódunk egyre azok miatt, amikről úgy gondoljuk, hiányzanak. Ő hálátlanságunkra azzal felel, hogy magát adja megváltásul értünk. (19.)
Az sem tántorítja el szeretetétől, hogy legtöbbünket ez az áldozata is hidegen hagy. (20.) Még büntetése sem az azonnali kárhozat, csak békétlenség, amely hátha jobb útra indít. (21.)
Köszönjük meg, hogy ilyen kiváló nevelő iskolájába tartozhatunk mindnyájan, és tanuljunk Tőle türelmes szeretetet!
Kéri Tamás