2006. március 18-án a Biblia Szövetség által szervezett ifjúsági napra utaztunk Pécelre. Egy hagyományos csendes napra számítottunk, hiszen tudtuk a meghívóból, hogy Dr. Tolnai Lajos tart előadást a Ruth könyvéből. Szeretettel ajánlom a résztvevő ifisek rövid beszámolóját.

Farkas Gyöngyi (Domoszló): Nagyon izgalmas volt az előadás annyira megragadott, hogy majdnem elfelejtem említeni, milyen bátorító volt a kezdő áhítat a Zsidókhoz írt levél alapján a 12. rész első két verséből. Ma talán ebben vagyunk nagyon szegények egymás bátorításában, itt viszont Pál apostol arra figyelmeztet, hogy nem vagyunk egyedül, mert Jézus velünk együtt járja az utat, velünk együtt fut a pályánkon. Nem mint, aki kívülről figyel és noszogat, hanem előttünk Ő is végigjárt mindent, s csak rá kell figyelnünk. Pedig olyan sokszor érzem azt, hogy egyedül vagyok a matek dolgozatommal, a zenegyakorlással, a másokkal való nézeteltérésemmel és gyakran hallgatok az érzéseimre. Olyan sok elvárás van velem szemben, hogy az elcsüggeszt és néha már céltalanná is tesz. Azzal vigasztalom magam, hogy ugyanebben a cipőben járnak az osztálytársaim, a többi ifis, sőt még a felnőttek is, hiszen munkájuk mellett még ők is továbbképzésekre járnak, hogy megtartsák állásukat. A Biblia viszont azt mondja, hogy ne egymásra nézzünk, hanem a hit fejedelmére, Jézusra. Azt hiszem ez mindenképpen hatásosabb, már csak azért is, mert Isten szava mindig igaz, másrészt pedig engem személy szerint nem vigasztal és nem ad reménységet az, ha más is ugyanolyan nehézségekkel küzd, mint én.

Szabó Gabriella (Atkár): Mint Gyöngyit engem is nagyon megragadott a Ruth könyvének magyarázata. Divatos kifejezéssel egy "interaktív- előadáson vehettünk részt, tehát nem csak hallgattunk és figyeltünk, mint ahogy azt istentiszteleteken vagy egy hagyományos előadáson tesszük, hanem aktív résztvevői voltunk az alkalomnak. Sok izgalmas és elgondolkodtató kérdést tett fel nekünk Tolnai Lajos, melyek megválaszolásával mi fejtettük meg az egész könyvet. Nem is sejtettük, hogy milyen közel áll az életünkhöz ez a történet. Néhány kényes kérdés is szóba került, melyre biblikus, a kíváncsiságunkat is kielégítő választ kaptunk. Nem sejtettük, hogy a Ruth könyve, mennyi hasznos gyakorlati tanácsot, útmutatást tartalmaz az engedelmességgel, a fiúk - lányok viszonyával, a párválasztással kapcsolatban. A délutáni kiscsoportos beszélgetésen inkább konkrét élethelyzeteket beszéltünk meg. Gyakorlati tanácsokat vártunk Tolnainé Csattos Mártától, aki felhívta a figyelmünket, Isten minden embert másnak teremtett és a társat is mindenkinek máshogy adja, melyre nincsenek másolható sémák. Elmondta, hogy ők tízévi ismeretség után házasodtak össze, míg ismer olyan keresztény házaspárt is, akik néhány hónapi ismeretség után kötöttek házasságot. Alapvető hibákat említett, melyet egyedülállókkal való beszélgetése során tapasztalt. Például egy 35 éves férfi arról panaszkodott, hogy nem talál hozzáillő társat, hiszen a legutóbbi lány is, akivel megismerkedett szeplős (úgy tudta, hogy az Úr csak hibátlant ad). De ennek az ellenkezője sem lehet jel arra nézve, hogy kit szánt az Úr társadnak (ha csúnya, akkor biztos az Úrtól van). Megemlített néhány kapaszkodót számunkra, ami minden hívő fiatalnak megerősítést adhat a bizonytalanságban:
- egy a hitvallásuk, Jézus Krisztust ismerik el legfőbb Uruknak, irányítójuknak
- tudnak együtt szolgálni (nemcsak lelki szolgálatokra gondolt, hiszen az Úrnak két kézzel is lehet szolgálni)
- tudnak együtt imádkozni.
Azt a tapasztalatát is megosztotta velünk, hogy az utóbbi időben gyakran lát arra példát az ismerősei körében, hogy 30 év fölött kapják meg a társukat (esetleg 50 évesen). Aki engedelmességgel jár a hívő életben egyedül és nem erősítette meg őt az Úr abban, hogy egyedül kell élnie, ne tegyen arról bizonyságot, hogy ő egyedülállóságra teremtetett. Isten a "maga idejében" megadja a társat (esetleg nem a mi számításunk, szokásaink szerint 20 és 30 év között). Vigasztalás volt számomra ez a bizonyságtétel, mert az utóbbi időben engem is nagyon foglalkoztat a társkérdés. Sokszor egyedül érzem magam, de biztató volt megtudni, hogy Isten időben elém hozza a nekem szánt legmegfelelőbb társat.

Répássy Csaba (Gyöngyöspata): Hálás vagyok Istennek, hogy bátyáim is hisznek Istenben és egy úton járunk, viszont az iskolában, a lakóhelyemen nem igazán ismerek olyan velem egyidős fiúkat, akik hasonlóan gondolkoznak. Ezért is jó volt Pécelre elmenni, mert találkozhattam és megismerkedhettem olyan fiúkkal (Győrtől Gyuláig), akik komolyan veszik a Biblia szavait. Jó volt hallani, hogy milyen az Isten szerint való igazi párkapcsolat. A Ruth könyvében Boáz megismerése kapcsán nem is gondoltam, hogy Isten ilyen részletes útmutatást ad a benne bízó férfi tulajdonságaira vonatkozóan. Szerintem egy férfinak alapvető dolog, hogy lehessen rá számítani és támaszkodni. Ez is csak akkor működik a legjobban ha Istenben már menedéket talált és ezt tovább tudja adni. Különösen arra hívta fel az előadó a figyelmünket, hogy figyeljük meg hogyan viselkedett másokkal Boáz (munkásaival, rokonaival és a vénekkel). A másik dolog, amiről még hazafelé jövet is beszélgettünk, hogy Isten abban a környezetben ahová helyezett (legyen az számunkra tetsző vagy esetleg nehezen viselhető) szeretne bennünket megáldani. Sokan vagyunk elégedetlenek a családunkkal, az iskolánkkal, a munkahelyünkkel esetleg a gyülekezetünkkel, még akkor is, ha ezt nem mondjuk ki. Boáz példája, arra int bennünket, hogy Isten a rosszat is javunkra tudja fordítani, nem csak az lehet a megoldás, hogy elmegyünk, iskolát, munkahelyet, esetleg gyülekezetet cserélünk. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet változtatni, de kérjünk bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek. Kérjünk kitartást, erőt, hosszú tűrést "pályánk megfutásához-, s így megtapasztalhatjuk meg azokat az örömöket, melyeket Isten készített nekünk ezen az úton.

Farkas Gyöngyi: Jó, hogy Csaba említette, hogy Isten még a számunkra nehezen viselhető környezetben is szeretne megáldani, mert az utóbbi időben engem is nagyon foglalkoztat ez a kérdés. Az előadáson is felmerült az, hogy vajon Isten helyesli-e, hogy annyi magyar ember külföldön keres munkát és ott találja meg a családja fenntartásához szükséges állást, keresetet (igaz ebben az esetben legtöbben csak ingáznak, családjuk Magyarországon marad és nem települnek át, mint ahogy azt Elimélek és Naómi tette az éhínség idején). A másik dolog, hogy jó volt megtudni az Isten szerint való férfi és nő jellemvonásait. Néhány jó tanácsot is kaptunk a másik nemmel való viselkedéssel kapcsolatban. No és az egész előadás alaphangulata humoros, jókedvű volt. Isten minden embert örömre teremtett, teljes örömöt szeretne mindegyikünknek adni, s ezt úgy hiányolom a mi alkalmainkból. Legközelebb ősszel lesz ifjúsági csendes nap, nyáron pedig ifjúsági tábor is, melyről a Biblia és Gyülekezet folyóiratban olvashatunk részletesen. Remélem az őszi csendes napra több autóval is megyünk és még gazdagabban térhetünk haza.

Köszönöm az ifiseknek, hogy őszintén megosztották velünk a saját nehézségeiket, küzdelmeiket és örömeiket, valamint a Pécelen hallottakat és. Remélem ezzel is egy kicsit felkeltettük azok érdeklődését is, akik még nem voltak országos ifjúsági napon, s legközelebb velük együtt utazhatunk. Kérjük azokat, akik e-mail címmel rendelkeznek és szeretnének az ilyen és ehhez hasonló alkalmakról az elektronikus levelező rendszeren értesülni, adják meg azt a Lelkészi Hivatalban. Farkasné Hadházy Ibolya