7. szám

2006-04-16


Egy barackfa üzenete

A parókia kertjében, közel a bejárati kapuhoz, a kerítés árnyékában állt egy kis őszibarackfa. Fehér húsú terméséből annak idején Ilus néni főzött finom lekvárt. Sajnáltam, amikor egyik évről a másikra hirtelen elpusztult (a csatornabekötés miatt sérülhettek meg a gyökerei). A következő évben, talán egy elhullott gyümölcs magjából, majdnem pontosan ugyanazon a helyen, egy csenevész ágacska bújt ki a földből. A vad gyümölcsök fanyar termésére gondolva, még a földet is sajnáltam, amit elfoglalt, és nem nagy jövőt jósoltam neki az én kertemben.

Újabb év elteltével csodálkozásomra már egy-két apró barack dudorodott rajta, amit csak férjem bíztatására mertem megkóstolni. - Meglepett, milyen zamatos és lédús volt!
Amikor pedig az elmúlt nyáron már jó néhány egészséges szem mutatkozott rajta, csak azon izgultam, nehogy gyermekeim játék közben szemet vessenek a félig érett gyümölcsökre, rövid úton megvonva tőlük a beérés esélyét. Mindennap megnéztem, sőt, megszámláltam őket, míg végül öt darabot szüretelhettünk le. Úgy tűnt nekem, sohasem kóstoltam még ilyen ízleteset...

E kis fa történetéből sokat tanultam: Milyen céltalannak tűnhet életünk a kívülállók szemében. Némelyekről mi magunk is azt gondoljuk, semmi értékes sincs múló napjaikban. Mielőtt Jézus Krisztust megismertem, az én életem is hasonló volt a most kibújt csenevész fácskához, gyümölcs és látható haszon nélkül. Akár mennyei Atyám is azt gondolhatta volna: feleslegesen foglalom a helyet gyönyörű teremtett világában. Először huszonegy évesen ébredtem rá türelmére. Ekkor csodálkoztam rá, hogy az én életemet sem kivágni akarja, hanem gyümölcstermővé tenni. Megértettem, milyen öröm egy jóságos, bölcs gazda kezében lenni, aki előrelátóan metszegeti vadhajtásaimat a minél bőségesebb szüret érdekében. Bizonyára kevés, és nem túl ízletes még eddigi "termésem-, de lelki értelemben ehhez a fácskához szeretnék hasonlítani, amelynek gyümölcsére már sóvárogva vár a környezete.
Húsvétkor Isten türelmét is ünnepeljük, aki nem vágta ki meddő életünket, sőt önmaga termő életét áldozta - mint az oltáskor a nemes vessző -, hogy gyümölcsözővé váljunk. Kéri Tamásné Rozika

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél