Áldás, békesség!- köszönünk egymásra mi, reformátusok. A mindig is aktuális köszönés napjainkban különös hangsúlyt kap. Áldás és a békesség: sok szempontból összefügg a két kívánság, reménység.

A békesség valóban nagyon fontos dolog akkor, amikor háborúra készül a világ legnagyobb hatalma, az Egyesült Államok. A keresztyén ember éppúgy megrezzen, mint a világ békességéért aggódók, ha arra gondol, hogy mi készül a világban az olaj, a multicégek, a fegyvergyártók, Izrael állam érdekében, kívánságára. Ennél csak az a rémisztőbb, hogy Magyarországon a korábban Szovjetúnióhoz igazodók ma újra kormányzati pozícióba kerülve siettek biztosítani - ezúttal Amerikát - az igazodásról. Háborút pártol Magyarország - pontosabban annak kormánya - a nevünkben is, meg sem kérdezve senkit.
Ezért is különösen aktuális, amikor így köszönünk: áldás, békesség. Békességet kívánunk a világban éppúgy, mint Európában, mint a Kárpát-medencében és Hazánkban is. Legalább ennyire fontos, hogy békesség legyen falvainkban, gyülekezeteinkben, családunkban. Csak békességben lehet eredményesen alkotni, munkálkodni, tevékenykedni, szolgálni.

De vajon békességben vagyunk-e Istennel? Van-e békesség szívünkben, lelkünkben, akkor ha Istenre gondolunk? Vagy kerülgetjük őt, "menekülünk" még a gondolattól is, hogy az Úrral foglalkozzunk? Esetleg háborúban állunk Vele? Azzal, aki maga a Békesség Forrása? Igéje irritál bennünket vagy megerősít? Szólunk-e hozzá és ha igen, az beszélgetés, imádság-e vagy lemondó sóhajtozás, esetleg dühödt átkozódás, mert nyomasztanak a gondok, a problémák, az igazságtalanságok?

Köszöntésünk másik kívánsága az áldás. Az az áldás, melyet Isten megmutatni akar nekünk családunkban, barátainkban, anyagi vagy szellemi gyarapodásban, a munka eredményességében, de talán legszebben békességében. Mennyire összefügg a kettő: a békesség az ember életében egyfelől áldás, ugyanakkor Isten áldásait csak a békességben lévő ember tudja észrevenni. Az az ember, aki békességre törekszik és aki békességben él a magával a Békességgel, az Istennel.

Jó ezt tudni: Isten áldásait adta, adja és adni akarja mindazoknak, akik bíznak Benne. Áldásában tudott népe családból nemzetté válni, szolgaságból megszabadulni, túlélni vihart, háborút, csapásokat. Áldásának köszönhetjük Krisztust, reménységünket és bizonyosságunkat, békességünk legfőbb zálogát. Hiszen a legnagyobb békessége minden keresztyén embernek, hogy örök élete, előre elkészített, jó helye van az Atyánál itt e világban, de e háborús világon túl is.

Akik törekednek békességre és akik keresik a békességet, boldogok. Boldogok, mert meglátják akkor is Isten áldását, amikor gondok, nehézségek vannak életükben. Akkor is meglátják a Békességet, amikor e világ fejedelme háborúzni akar.
Még a háborúban is van reménységünk: az áldás és a békesség.

Fábry Szabolcs
Kapcsolódó linkek

http://www.nagyvazsony.parokia.net