Ta-MÁS

„Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.” (Zsoltárok 40:6.)

A zsoltár szavai lehetnének a tanítvány Tamás hálaadó szavai is. Sokunk számára ismerős a történet. Feltámadása után a tanítványoknak is megjelenik Jézus. Jelzi, demonstrálja: van győzelem a Halál felett, van elkészített Örök Élet mindazoknak, akik hiszik, hogy „valóban feltámadott”.
A tanítványok közül Krisztus megjelenésénél Tamás nincs jelen. Sőt. A „tamáskodó” (innen a szólás) tanítvány nem hiszi el, hogy Krisztus feltámadt. Nem hisz azoknak a társainak, akikkel 3-4 évet töltött együtt szinte minden nap. Hiába bizonygatja Péter a feltámadott megjelenését, Tamás hitetlenkedve csóválja a fejét.
Azt gondolom, hogy ez a hitetlenkedés nagyon is érthető. Elfogadható. Tamás akár a XXI. század (de minden kor) embere is lehetne: ő az, aki akkor hisz, ha lát, ha tapasztal, ha kézzelfogható számára az, amiben hihet.
Milyen üzenetei lehetnek ennek a történetnek? Az egyik üzenet, hogy szabad kételkedni a dolgokban. A keresztyén hit nem vakhit. Nagy biztatás ez: lehet kérdezni, lehet fejet csóválni. Egyet nem érdemes tenni a hit kérdésében bizonyosságra vágyó embernek. Azt, amit Tamás sem tett. Nem csapta be az ajtót, nem hagyta el a tanítványi közösséget. Így tudott Jézus külön, számára megjelenni, számára is bizonyosságot adni arról, hogy Ő valóban él, valóban feltámadt.
Ígéret ez számunkra:, ha vannak is kétségeink, de nyitott marad a szívünk, ha keressük vagy akarjuk a választ, Krisztus nem fog késlekedni. Ehhez viszont ott kellett Tamásnak is maradni. Ott a közösségben, ahol Krisztus kijelenti magát. A mi közösségünk az egyház, a krisztusi ígéret ugyanaz:: ahol ketten-hárman összegyűlnek a nevemben, ott köztük vagyok én is.” Ez a mi ígéretünk és a Szentlélek-Istenbe vetett tapasztalatunk, bizonyosságunk is
A másik fontos vetülete a történetnek a figyelmeztetés. A többi tanítvány nem ítéli el Tamást, nem veti meg, nem közösíti ki azért, mert ő ta-MÁS. Máshogy gondolkozik, mert ő meg akar győzödni arról, ami a többiek számára már nyilvánvaló. A mi keresztyén közösségeink sem lehetnek ilyen értelemben (sem) elutasítóak azokkal szemben, akik nem győződtek meg az élő Krisztus valóságáról. A győzködés sem feladatunk. A közösség szeretete, melege az, amelyik megtartja a mindenkor mindenkori Tamásait. A „bizonyítás” pedig Krisztusé, aki sok „csodás tervet véghezvisz” ma is, holnap is.
A Feltámadás, a Pünkösd Isten legnagyobb terveinek csodás véghezvitele. De még sok „csodás terv” van megvalósulóban, készülőben és sokat tudnánk felsorolni, melyet mi éltünk át. Áldott ünnepeket ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves testvéremnek 2003 húsvétján!
Fábry Szabolcs
Kapcsolódó linkek

http://www.nagyvazsony.parokia.net