A gyülekezeti teremben a megemlékezés a következők szerint folytatódott tovább. Bujdosó József 7. osztályos tanuló Petőfi Sándor: Nemzeti dal költeményét szavalta el. Az istenisztelet 134.zsoltár 1 versének éneklésével kezdődött. Majd a 471. dícséret 1 és 2. verseit énekeltük. Csoma Zoltán lelkipásztor a 143. zsoltár 5. verese alapján hírdette Isten üzenetét. Elmondta, hogy általában mi a közvetlen hozzátartozókra szoktunk emlékezni, akik már nem lehetnek közöttünk. Az utóbbi néhány évtizedben ezek közé a keretek közé szorítottak bennünket. Nemcsak lehet, hanem kell is túllépni ezeken a kereteken és meg kell emlékezni azokról a hősökről, akik a népünk megmaradásáért és annak előrehaladásáért odaáldozták az életüket. Ez az áldozathozatal emlékeztet bennünket arra Aki nemcsak néhány emberért, egy országért, hanem az egész világért, mindnyájunkért kereszthalált szenvedett, Ő pedig a mi Urunk Jézus Krisztus. Sajnos ebben a világban törekszünk a teljes szabadságnak az elérésére, de ez mégsem valósulhat meg, mert az ős idők óta munkálkodó bilincsbeverő, megkötöző, itt munkálkodik közöttünk. A teljes szabadság ott érhető el, ahonnan a Sátán kizárattatik, az Isten országában.
Ezért kell nekünk nemcsak az elődök vérére tekinteni, mert az Ő munkálkodásuk csak egy időleges pozitív változást eredményezhet, tekintenünk kell Jézusra, Aki vére által nem ideiglenes, hanem végleges megoldást kínál számunkra a büntől
való teljes elszakadást és örök életet. Fontosak az ideiglenes megoldások is az embernek az életében, de minden egészségesen gondolkodó ember a végleges megoldásra vágyik. Legyünk mi is mindannyian egészségesen gondolkodó és cselekvő emberek, hogy a Krisztus áldozatából táplálkozva az életünk minden napján ne az elbukás, hanem a győzelem utját járjuk. Segítsünk másokat is, hogy ezen az úton az Ő követésében velünk együtt legyenek!
A megemlékezésen gyermekeink rövid műsora hangzott el. Felkészítőjük Kurucz Andrásné tanárnő (nyírkátai általános iskola). Majd meghívott vendégeink egy egy rövid kis történet elmondásával tették feledhetetlenné számunkra ezt a napot.
Köszönjük a meghívott vendégeinknek a jelenlétüket és hogy szolgálataikkal gazdagabbá tették a megemlékezésünket. Köszönjük a gyermekek szolgálatát és a felkészítőjük odaadó munkáját. Isten gazdagon áldja meg a lelkelben és a gondolatokban elvetett magot és adjon bőséges aratást. Istentiszteletünk a 471. dícséret 3-4. verseinek az eléneklésével ért véget.