"Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.- Zsoltárok 146:3 Legyen szüntelen előttünk Isten Igéjének eme figyelmeztetése különös tekintettel a 2008. esztendőben! Ha visszatekintünk a múltba, vagy csak a 2007-es esztendőbe és az események teljességét vizsgáljuk, akkor rádöbbenhetünk ennek az Igeversnek az igazságára. Sokszor esünk abba a hibába, hogy ügyeink megoldását csak az emberektől várjuk. Ezzel a cselekedetünkkel hibásan embereket isteni rangra próbálunk emelni, de mind hiába, mert újra és újra rá kell jönni arra, hogy ők is olyan gyarló emberek, mint mi. Várja az ember gondjaira a megoldást, és helyette csak a gondok szaporodnak. Ezt az utat járva tovább az új esztendőben is az ember csak a gondoknak a szaporodását fogja tapasztalni és így válik egyre csalódottabbá és kiábrándultabbá. Isten nem ilyen emberekként akar látni bennünket ebben a világban. Ezért is figyelmeztet az Ige szavával az új esztendőnek a küszö-bén! A helyes életszemléletre és életvitelre akar megtanítani, illetve akik már ezt az utat járják azokat meg akarja erősíteni abban, hogy csak ezen az úton érdemes továbbhaladni! A tanítás ez: emberben ne bízz, csak e g y e d ű l az Istenben! Az embert szeresd és ha felismerhető benne, akkor az Isten eszközét lásd meg gyarló személyében. Aki gondjait az Isten elé viszi, és tőle kéri bajaira a megoldást, az az ember nem fog csalódni. Meg fogja tapasztalni az így cselekvő, hogy mindenre van megoldás az Istennél. Ezen túl pedig az ezen az úton járó, megismerhet sok olyan embertársat és felebarátot, akik Isten eszközeiként szeretettel oda állnak mellé, hogy a gondok megoldásában ők is segédkezhessenek, illetve részesekké válhas-sanak. Ez a megtapasztalt öröm, pedig arra kell, hogy indítson mindnyájunkat, ha Isten bennünket indít el mások gondjainak a megoldására, akkor mi is váljunk az Ő engedelmes eszközeivé és tegyük a dolgunkat. A krisztusi öröm csak akkor telje-sedhet ki az életünkben, ha nemcsak elfogadóivá tudunk lenni a mennyei ajándékoknak, hanem részesek is abban, hogy mások is megajándékozottak legyenek! Ha minél többen engedelmeskednének ennek az igei felhívásnak, akkor egyre több embernek lenne nem rosszabb, hanem jobb az új esztendője és a további élete, mind az országban és a világban is egyaránt! Isten segítsen minél többőnket, hogy ennek a munkálói lehessünk!
A 2007. évben gyülekezetünk életét a következőképpen alakíthattuk mindazok akik közösséget vállaltunk Istennel és az Ő itt élő népe tagjaival: Megkereszteltünk 6 fiú és 1 leány összesen: 7 gyermeket. Konfirmált 2 fiú és 1 leány összesen 3 fiatal. Házasságát 1 vegyes vallású pár áldatta meg. A vigasztalás evangeliumát 3 férfi és 3 nő összesen: 6 lélek ravatala mellett hirdettük. Úrvacsorával élt: 102 férfi és 220 nő összesen: 322 lélek. Együtt örültünk az örülőkkel és együtt sírtunk a sírók-kal. A gyászban és a szomorúságban is Isten vigasztalását hirdettük. Istené a hála és a dicsőség azért is, hogy minden isten-tiszteleti alkalmat megtarthattunk. A gyülekezeti alkalmakat a megválasztott lelkipásztor és hitvestársa közösen végezték az elmúlt év során. A helyettesítési szolgálatait Csoma Zoltán nyírbogáti lelkipásztor és Csonka Tibor őri beosztott lelkipásztor végezték. A gazdasági ügyeket Presbitériumunk határozatai alapján az Ő segítségükkel a lelkipásztor és Vadász Sándor gondnok vezetésével a legjobb lelkiismeretünk szerint végeztük. Az egyházunk ügyeit igyekeztük mindig a magunk dolga végzése elé helyezni, igyekeztük a keveset is úgy beosztani Isten segítségével, hogy mindenre elegendő legyen. A kétkezi munkák végzésénél, Istennek legyen hála ezért is, nemcsak a nők nagyszámú jelenlétéről lehet beszámolni, hanem a férfia-kéról is. Ez a fajta összefogás különösképpen a templomunk helyreállítási munkálatainak a végzésénél mutatkozott meg. Legyen továbbra is az Isten áldása az Ő ügyében hűséggel munkálkodóknak az életén! Kérjük Istent, hogy a jóban való egységet tartsa és erősítse meg a jövőben is. A 2007. év nagyobb ünnepein az előző évek gyakorlata szerint nem volt ünnepi követ a Debreceni Református Hittudományi Egyetemről. Ezeken az alkalmakon is a lelkipásztor házaspár látta el a szolgá-latokat. Hisszük, hogy akik vágyakozó szívvel vettek részt ezeken az istentiszteleteken, azok nem mentek üres szívvel haza, hanem részesei lehettek Isten lelkeket gazdagító kegyelmének. A 2007. éve elején is kézhez vehette minden református, sőt még a más felekezetekhez tartozók közül is nagyon sokan az erre az évre elkészített falinaptárunkat. Erre a 2006. év fonto-sabb eseményeinek a fotói kerültek fel, amelyeken sokan felismerhetik magukat, felidézhetik az élményeiket és Istennek adhatnak hálát, hogy a sok jóból nem zárták ki magukat, hanem részeseivé váltak. Reméljük, hogy a jó érzéseket keresők száma a jövőben tovább gyarapszik!
Január 21-el kezdődően és 28-a estével végződően tartottuk meg Egyetemes Ökumenikus Imaheti esti alkalmainkat. Eb-ben az évben is voltak ismert és ismeretlen igehirdetők, így a jelenlévőknek volt lehetőségük újabb lelkipásztorokat is meg-ismerni. Megőriztük az ökumenikus jellegét továbbra is, hiszen volt római és a görög katolikus felekezetből is szolgálatte-vőnk. Sorrendben estéről-estére a következő Isten-i küldöttek szolgáltak lelki, és testi felemelkedésünkre. Koncz Zsolt tiszaszalkai, Tóth Zoltán ricsei, Szalai Kont kocsordi, Baracsi Zsolt petneházi, Páter Horváth János római katolikus nyírbá-tori, Kiss Attila Gellért görög katolikus kántorjánosi, Szántó József tornyospálcai és Koós Ákos nábrádi lelkipásztorok és papok. Ezeken az estéken jó volt hallgatni az igei tanításokat, jó volt együtt imádkozni és énekelni és erőt meríteni a napi feladataink elvégzéséhez és az újabb próbák leküzdéséhez.
Február hónap, mint ahogyan ez így van minden esztendőben a megszokott eseményeken túl nem hozott semmilyen kü-lönleges alkalmat. Ez az erőgyűjtés hónapjának maradt meg.
Március 15-én a bevett gyakorlat szerint megemlékeztünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 159. évfordulójáról. Megemlékezésünket a Vörösmarty szobornál kezdtük a Himnusz eléneklésével, majd egy rövid emlékbeszédet halhattunk a gyülekezet lelkipásztorától és ezután koszorút helyeztünk el a szobornál. A gyülekezeti termünkben folytattuk tovább ün-neplésünket, mely alkalmon Szabó Károly körösszegapáti lelkipásztor hirdette az Igét. Az istentisztelet második részében a hittanos gyermekek adtak betekintést a forradalom eseményeibe, akiket Varga Szilárdné tanárnő készített fel. A megemlé-kezés a Szózat közös eléneklésével fejeződött be.
Április 1-én Virágvasárnap nemcsak Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulására emlékeztünk, hanem tanúi lehettünk három konfirmandus fiatal bizonyságtételének. Ez az év és a következő évek is sajnos arra készítenek fel bennünket, hogy egyre kevesebb lesz a konfirmálóknak a száma. Egyrészt a születések alacsony száma miatt, másrészt pedig a szülők és a gyermekek könnyelműsége miatt is. Ahogyan ezt évről évre, újra és újra elmondjuk, hogy a szülők és a keresztszülők nem veszik komolyan gyermekeik keresztelése alkalmával elmondott fogadalmaikat. Néhány nappal később az első Nagypéntek gyászára és sötétségére emlékezhettünk, majd pedig a Húsvét dicsőségéért a feltámadásért adhattunk hálát az Istennek. Az Úr Jézus Krisztus értünk vállalt áldozatának az elfogadása tud megújítani bennünket életünk reménységgel való továbbélé-sére.
Májusban a templomunk helyreállításának a munkálatai folytatódhattak tovább. A nagy folyamatban a következő lépés a templomunk belsejében feltárt szentély alapjaira visszaépíteni jelzés értékűen úgy a falakat, hogy a templomunk továbbra is használható legyen református szertartásunk szerint. Tehát a cél megmutatni azt, hogy milyen volt, de megőrizni a reformá-tus templomokra általában jellemző egyterűséget. Ennek a munkafolyamatnak az elkezdése előtt a gyülekezet tagjainak az összefogásával, még néhány munkát el kellett végezni. Először is le kellett bontanunk a keleti karzatot, visszabontani a régi villamoshálózatot és kiépíteni egy ideiglenest, ami tovább biztosítja a harangok működését és áramfelvételi lehetőséget ad a helyreállítást végző cég számára. Ezeket néhány férfitestvérünkkel végezhettük el, felekezetre való tekintet nélkül. A másik fontos dolog pedig az volt, hogy a templom belsejéből a többféle talajszerkezetű földet eltávolítsuk és homogén talaj betöl-tésével egy egységes szintet hozzunk létre. Ehhez közelről Mérk-ről sikerült 200m3 földet költségmentesen beszereznünk. Abban a községben az egyik vállalkozó tó létesítésébe kezdett. Több ezer m3 föld vált feleslegessé számára, ezért tőle sike-rült szürke agyagos szerkezetű talajhoz hozzájutni. Nagy összefogással sikerült a talajcserét végrehajtani. Ebben a munkafo-lyamatban is
felekezetre való tekintet nélkül naponta 30-40 férfi-nő, idős és fiatal dolgoztunk. A közösség tagjainak az ellátása került itt részben pénzbe, de az ellátáshoz is többen hozzájárultak természetben kisebb és nagyobb tételekkel. Köszönjük az adomá-nyozók adományait és a föld behordásában aktívan résztvevők kitartó munkáját. A három nap alatt több mint 200m3 földet mozgattunk meg. Sokan örültünk, hogy az építés munkálataiban tovább tudunk lépni, de sajnos, egy szűk réteg azonban nem. Szomorúságukat az elért eredmények miatt kifejezésre is juttatták feljelentések sorozatában. Már ez a sor 2006-ban elkezdődött azzal, hogy a gyülekezet lelkipásztorát alátámaszthatatlan vádak sorozatával feljelentették az esperesi hivatalba. Erről olvashatunk részletesen a 2006. évi beszámolóban! Talán ennek a próbálkozásnak az eredménytelenségén felherge-lődve, már a 2007-es esztendőben ugyan ezekkel a vádakkal, a községi testületi tagok aláírásával a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivata-lába is elküldték a levelet, de ez a próbálkozás sem járt eredménnyel. Mivel az egyházi fó-rumokon nem sikerült eredményt elérni, ezért a próbálkozások tovább folytatódtak a világi fórumokon. Nyomozás indult a Megyei Önkormányzat-on keresztül, a Falumúzeumban, hogy valóban oda lettek-e a régi padok elszállítva a templomból és olyan áron-e, ahogyan az be lett jelentve. Majd a Környezetvédelmi Felügyelőségen, hogy ismeretlen eredetű föld kerül be a templomunk belsejébe. Ismét ehhez a hatósághoz, hogy Szűcs Gyula külterületen lévő földje silózó gödrébe, veszélyes anyagot vittünk ki a templomból. A Mátészalkai Építési Hatósághoz, és ugyan ebben az ügyben a Nyíregyházi Örökségvé-delmi hatósághoz, hogy nem kértünk engedélyt a helyreállítás megkezdése előtt a helyi önkormányzattól és építési engedély nélkül végezzük a helyreállítás munkálatait. Az Észak-Alföldi regionális Közigazgatási Hivatal-hoz birtokháborításért, amely vizsgálatot Hodász Nagyközség Jegyző-je kellett, hogy lefolytasson. Utoljára, de nem utolsó sorban, mert az elsők között volt, hiszen ez is 2006-ban lett elindítva a gyülekezet lelkipásztora ellen becsületsértésért (az igazság feltárásáért) a Mátészalkai Városi Bíróságon. Ezt az utóbbi ügyet leszámítva, ami még nem ért a végére, a többi próbálkozásban a próbál-kozók mindannyian szégyent vallottak. Ebben a 8 esetben a vizsgálat lefolytatása során sem a gyülekezetünkre sem annak lelkipásztorára nézve nem történt elmarasztalás. Ők ezzel tudtak a helyreállításhoz hozzájárulni, köszönjük a támogatásu-kat! Ugyan időt és erőt vettek el tőlünk, de ahogy a közmondás is mondja, "Teher alatt nő a pálma.- Mennyei Atyánk ezt is a javunkra fordította. Várjuk a még be nem fejezett ügyben is a fejleményeket. Kíváncsian várjuk, hogy ezen a területen a 2008-as esztendő mit tartogat a számunkra? A hónap súlyos terhei alól a Pünkösd megülése, az Isten Lelkével való betelje-sedés szabadított fel bennünket.
Június hónapban, pontosan 10-én délután Rohodon Csendes Délutánon vettünk részt. Nemcsak a jó melegre és a tele templomra emlékezünk, hanem az ott elhangzott Igékre és Dr. Csiha Kálmán püspök urra, akivel sajnos ott találkozhattunk személyesen utoljára, hiszen ez év őszén Isten hazahívta földi szolgálatából. Itt még volt lehetőségünk magunkhoz venni azokat a lelki ajándékokat, amelyeket rajta keresztül közvetített, nemcsak nekünk, hanem az egyetemes magyarságnak egy-aránt. Ebben a hónapban zártuk a 2006/07-es iskolai hittan tanévet is. Hisszük, hogy a hittanórákon résztvevő gyermekek évről-évre gazdagodnak és nemcsak ismereteket szerezhetnek, hanem a hit ajándékát is megkaphatják.
Júliusban főként a helyreállítás munkálataival voltunk elfoglalva. Sokat segítettünk a munkálatokat végző vállalat tagjai-nak a tégla behordásával és a termelődött építési törmelék Nyíregyháza-Oros-i lerakóba való elszállításával. Sikerült a temp-lom belsejében a nyugati karzatnak a lebontását is elvégezni. Ezzel előkészítettük az új karzatnak az építését. Köszönjük ezeken a napokon velünk együttmunkálkodóknak a segítségét. A hónap 24. napján indultunk el Norvégiába azokkal a test-véreinkkel, akik más településeken élnek, de támogatják a gyülekezetünket. Tíz felejthetetlen napot tölthettünk el ott és igyekeztünk kapcsolatokat építeni. Ez a kirándulás nemcsak a pihenésre volt jó alkalom, hanem betekintést adott az északi emberek érdekes világába is.
Augusztus 10-én volt közöttünk Fehér János orosi lelkipásztor, egyházmegyei tanácsos, aki az egyházlátogatás és a szám-vizsgálat szolgálatát végezte közöttünk. A vizsgálat a szokásos alapossággal történt és ennek a során megállapításra került, hogy minden a megfelelő rendben folyik a gyülekezetünkben. A látogató örömmel vette, hogy a templom helyreállítási munkálatai tovább folytatódnak. Isten áldását kérte a gyülekezet a lelkipásztorcsalád a gondnok a presbitérium életére és szolgálatára. A helyreállítás munkálatai ebben a hónapban is továbbfolytatódtak a tervező és a műemléki szakemberek fel-ügyeletével és vezetésével.
Szeptember hónap elején megszervezésre került az óvodai és az iskolai hitoktatás egyaránt. A megszervezést nehezítette az, hogy elég sok gyermek a szomszédos
Nyírmeggyes község általános iskolájában kezdte el a tanulmányait. Ezért, az itt tanulók részére is szerveztünk heti egy tanórát, mely úgy érezzük, hogy bevált, a gyermekek nagy része él a lehetőséggel. Amennyire lehet az iskolaváltoztatásokat igyekszünk a jövőben mi is követni. Ennek a hónapnak a 12.napján volt a templomunk belsejében helyreállított szentélynek a műszaki átadása. Ezen a napon több műemléki szakember látogatott el hozzánk. A résztvevők egyhangúan megelégedésü-ket fejezték ki a kivitelező Nyír-Architekt Kft. Vezetői, illetve az építkezés teljes munkáját összefogó lelkipásztor felé. Gyülekezetünk a jelenlévő szakembereket gyülekezeti termünkben megvendégelte. Köszönjük a vendéglátáshoz adakozók és a vendéglátás lebonyolításában résztvevők adományait és segítségét. Ennek a hónapnak a 22. napján volt az Egyházme-gyei Közgyűlésünk, de sajnos ezen részt venni nem tudtunk, mivel Erdélyben voltunk kirándulni, 21-22 és 23-án. Nagyká-roly felé indultunk el, megálltunk Kolozsváron és mindent megnéztünk ott, amit lehetett. Gyergyószentmiklósra mentünk tovább, ahol egy kényelmes panzióban volt a szállásunk. Másnap láthattuk a Gyilkos tavat, a Békási szorost, a gyergyó medencét és Csíkszereda környékét. Harmadnap voltunk Parajdon a sóbányában, s majd ahogy igyekeztünk Farkaslaka felé, hogy megnézzük Tamási Áron sírját, balesetet szenvedtünk. Egy erdélyi ember családja tagjaival együtt utazott az úton velünk szemben, hírtelen rosszul lett és sajnos belénk hajtott. Sérültje ennek az esetnek igazán csak Ő volt, három nap múl-va meg is halt. Nagyon megviselt mindenkit ez az esemény, ezért tovább nem tudtuk folytatni a programunkat. Igyekeztünk haza, hiszen a sérült autóbusszal és a gyenge világítással még minél hosszabb utat napvilágon kellett megtennünk. Isten hazavezetett bennünket, megérkezésünkkor hálát adtunk Neki, hogy épségben megjártuk ezt az utat. Hiszem a résztvevők-ben nemcsak a rossz érzés, hanem a szép élmények is megmaradtak.
Október hónapban fogadta el az Oktatási és Kulturális Minisztérium 7.100.000 Ft-os támogatással kapcsolatos elszámolá-sunkat. A Magdaléneum lakói részére gyülekezetünkben kialakított rend szerint elkezdtük a gyűjtést, az összegyűlt adomá-nyokat azonban csak november hónapban szállítottuk be. A hónap végén egy napra több mint 30-an összegyűlhettünk a református temető rendbetételére. Elfáradtunk a munkában, de jó volt a fáradozásunk eredményét látni a megszépült sírkert-ben. Méltó módon ünnepeltük meg a reformáció emlékünnepét is. Délelőtt és délután tartottunk istentiszteleteket, ahogyan szoktuk is ezt tenni. Délután a Luther című film is levetítésre került a szép számú gyülekezeti közösségben.
November 11-én vasárnap délután Nagydoboson voltunk együtt csendes délutáni közösségben. A templomon kívül hideg volt, de a templombelsőt és a jelenlévők lelkét az elhangzó Igék, énekek és imádságok felmelegítették. Itt emlékezhettünk Dr. Csiha Kálmán püspök úrra is, aki néhány nappal ezelőtt az alkalom előtt hunyt el és ekkora már el is temették Marosvá-sárhelyen. A hónap végén jutott el gyülekezetünk adománya a Magdaléneumba. Pénzben 41.500 Ft azaz negyvenegyezerötszáz forint, természetben pedig 228.935 Ft azaz kettőszáz huszonnyolcezerkilencszázharmincöt forint értékben gyűlt össze adomány. Köszönjük az adományozók áldozatkészségét és köszönjük, hogy az összegyűlt adományo-kat Gáti István testvérünk beszállította. Az adakozók adakozó készségét tartsa meg Isten. Akik tudnának jót tenni és még-sem teszik ezt, azoknak a lelkületét pedig gyógyítsa meg Urunk!
December hónap elhozta számunkra az adventi készülődésnek az idejét. Készültünk sokan az ünnepre nemcsak külsősé-gekben, hanem bensőségesen is. Adventi vasárnapjainkon kiemelten, szép számban lehettünk együtt az istentiszteleteken. Készültünk a gyermekekkel a karácsony szent esti műsorra és készültünk a felnőttekkel a gyermekek megajándékozására. Az ünnepi istentiszteleteken nagy számban lehettünk együtt a karácsony örömében. Jó volt hallgatni a gyermekek bizony-ságtételeit is a szent este alkalmával. Köszönjük a nagytiszteletű asszonynak és a szülőknek a gyermekek felkészítésében vállalt munkáját. Köszönjük özv. Koncz Gáborné és Nánási Istvánné presbiter testvéreink természetbeni adományait, mely-lyel a gyermekek ajándékait tehettük gazdagabbá.
Köszönjük azoknak a testvéreinknek az áldozatkészségét, akik gondoltak arra, hogy az Úr asztalát is meg kell teríteni, a jegyek ajándékozásával vállalták ezt az áldozatot. Köszönjük azoknak a fáradozásait, akik gondoskodtak egész évben a templom és a parókia környezetének a rendben tartásáról. Köszönjük mindenkinek a szolgálatát, aki valamit is tett azért, hogy a gyülekezetünk élete előbbre jusson. Istené legyen minden elért eredményért a dicsőség!
"Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!-
Zsoltárok 42:12/b

Áldás békesség!
N y í r k á t a, 2008. január 1.
Csoma Zoltán és
Csoma Zoltánné Gáspár Katalin lelkipásztorok